Hosszú távon az egyetlen sikeres külpolitikai stratégia az, ha okosabbak, jobbak és gazdagabbak vagyunk, mint mások.
Robert Fico ismét elemében van. Martonyi János pozsonyi látogatása után a szlovák kormányfő kijelentette, „ha a (kettős állampolgárságról szóló) törvényt elfogadják, Szlovákia kemény választ fog adni, és azok is rosszul járnak, akik kérik majd a magyar állampolgárságot.” A miheztartás végett országa budapesti nagykövetét is hazarendelte.
A probléma szlovák oldala
Az indulatos reakciót részben persze az északi szomszédunknál folyó választási kampány magyarázza. De csak részben. A következő négyéves mandátum megszerzése után Fico minden bizonnyal továbbra is ezen logika mentén fog gondolkodni, legfeljebb egy csipetnyivel kevesebb színházat kerít köré.
Szlovákia fiatal nemzet, mely bizonyos kérdésekben elsősorban saját belső bizonytalanságaira reagál, ezért reakciói kívülről nézve sokszor logikátlannak tűnnek. Ráadásul a szlovák nemzettudat jelentős részben a magyarokkal szemben fogalmazza meg önmagát. Pozsony számára Budapest állandó viszonyítási pont. Ugyanez fordítva viszont nyilvánvalóan nem igaz, ami tovább nehezíti egymás szempontjainak megértését.
Mindezen tényezők a szlovák-magyar viszonyt különösen bonyolulttá teszik.
Mi volt a magyar stratégia eddig?
Az elmúlt tíz évben három kezelési stratégiát próbált ki a magyar kormányzat Szlovákia viszonylatában.
Orbán-kormány: A státustörvény megpróbálta magyar belügyként kezelni a határon túli magyar kisebbségeket. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar állam akár komoly nemzetközi konfliktusokat is hajlandó felvállalni az ügyben. Romániával szemben működött ez a módszer. Szlovákia viszont kézzel-lábbal kapálózott és fenyegetőzött. Az első Orbán-kormány leváltása miatt ahhoz már nem volt elég idő, hogy kiderüljön, végül ki került volna ki győztesként.
Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok: Ez a külpolitika arra az előfeltevésre épült, hogy a problémák okai a magyarok és a túlzó magyar követelések. Tehát ha kellő önmérséklettel, megértéssel és kedvességgel fordulunk Szlovákia felé, minden meg fog oldódni. A nyelvtörvény megjelenése mutatta: ez totális illúzió volt.
Bajnai-kormány: Ez a politizálás retorikájában megadta Ficóéknak azt, amire vágytak, de közben próbált ügyeskedni és ravaszabbnak lenni, mint a szlovákok. Csak éppen ez nem sikerült. Hivatkozhattunk az EBESZ-biztosra vagy bárkire, Ficóék a nyelvtörvénnyel azt csináltak, amit csak akartak. Ráadásul a megengedő retorikával még annak az esélyét is kizártuk, hogy amennyiben ez a stratégia is kudarcot vall – mint ahogy megtörtént –, akkor még mindig megpróbálhassunk nemzetközi botrányt csinálni a nyelvtörvényből.
Mi legyen a magyar stratégia a jövőben?
A kettős állampolgárság bevezetésével természetesen az első Orbán-kormány által megkezdett stratégia folytatódik. Senkinek sincs kétsége afelől, hogy ez sok konfliktust fog generálni Pozsonnyal. Ezzel a ténnyel önmagában nincs semmi baj. Az államok érdekei eltérőek és rendszerint az veszít, aki mindig a másik kedvét lesi. Ugyanakkor a konfliktus önmagában semmi esetre sem garantálja a győzelmet. A kettős állampolgárság intézménye pedig számos olyan konfliktushoz vezethet, amelyeket bizony el is veszíthetünk.
A kérdés tehát az, hogyan nyerhetünk hosszú távon.
Először is szögezzük le: egyedül nem fog menni. Szövetségesek kellenek. Ugyanakkor a szóba jöhető szövetségeseink egyszerűen hátat fordítanak mindennek, amit a kelet- vagy közép-európai államok „nemzeti” kérdésként és sérelemként adnak elő. Siránkozhatunk emiatt, de ehhez a tényhez egészen egyszerűen alkalmazkodni kell.
El kell kerülni, hogy minden a magyar állam vs. szlovák állam-vitára redukálódjon. Állami intézkedések mellett célszerű volna állami pénzekkel NGO-kat (nem állami, civil szervezeteket) támogatni, és ezeken keresztül érvényesíteni a magyar érdekeket. Ha civil szervezetekkel perlekedik Szlovákia, egészen biztos, hogy azok sokkal nagyobb védelmet fognak élvezni az EU-tól, mint a magyar állam.
Tanácsos lenne továbbá zöld ügyekkel vagy roma ügyekkel összekapcsolni az érdekérvényesítést. Végül: bármennyire is kínos, igényeinket az emberi jogi, multikulti nyelvezetben érdemes előadni.
Mindennél fontosabb azonban, hogy az alapjaink erősek legyenek. Hosszú távon az egyetlen sikeres külpolitikai stratégia az, ha okosabbak, jobbak és gazdagabbak vagyunk, mint mások. Akkor az érdekeink érvényesítése is sokkal egyszerűbb lesz. A legjobb külpolitika a jó bel- és gazdaságpolitika.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-oldalához!
>> KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG: NEMZETI, NEM PÁRTÉRDEK
Kapcsolódó írások:
Fico: a kettős állampolgárság nemzetbiztonsági kockázat (Index)
Kemény szlovák válasszal fenyegetett Fico a kettős állampolgárság miatt (origo)
Szlovákia hazarendelte budapesti nagykövetét (Index)
A kettős állampolgárság és a felvidéki magyarok (Horbulák Zsolt/Körkép)
Fico nem kocka (Kockablog)
Az utolsó 100 komment: