Nem az a baj, hogy a Fidesz saját embereit nevezi ki. Hanem, hogy sokszor nem megfelelő a jelöltek felkészültsége, szakmai háttere. (Fotó: MTI)

Úgy látszik, a közvélemény kezdi megszokni a Fidesz káderpolitikáját, jelölési gyakorlatát, vagyis azt, hogy a pártpolitikai szempont a szakmait még a legfontosabb pozíciók esetében is felülírhatja.

Így lehetséges, hogy Stumpf István alkotmánybírói jelölése már szinte nem is váltott ki különösebb meglepetést.

Ajánlott írásunk: A parlamenti többség valódi ellensúlya - az Alkotmánybíróság, nem pedig az elnök!

Kikből lesz alkotmánybíró?

Ahogy korábban is írtuk, az alkotmányjog a jognak az a része, mely a leginkább eltávolodott a szoros értelemben vett jogi szövegektől, így az Alkotmány szövegétől is. Kétségtelen tehát, hogy ezen a leginkább átideologizált területen adott esetben akár politikusi múlttal is lehet valakinek keresnivalója.

Azonban nem kell sok alkotmánybírósági döntést olvasnunk ahhoz, hogy lássuk, minden átpolitizáltsága ellenére is nagyon komoly jogi felkészültséget igényel ez a tevékenység. Az alkotmánybírósági iratokban elvont jogi koncepciók, nemzetközi jogi szerződések és az adott ügy gyakorlati és jogi háttere találkoznak.

Az AB-döntések felelős meghozatalához kétségtelenül évtizedes elméleti és gyakorlati jogi ismeretekre van szükség. Pontosan ezért követeli meg az Alkotmánybíróságról szóló törvény is, hogy alkotmánybírónak csak kiemelkedő tudású elméleti jogászokat vagy több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező jogászokat lehet jelölni.

1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróságról

5. § (1) Az Alkotmánybíróság tagjává minden olyan jogi végzettségű, büntetlen előéletű magyar állampolgár megválasztható, aki 45. életévét betöltötte.

(2) Az Országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjait kiemelkedő tudású elméleti jogászok (egyetemi tanárok, illetőleg az állam- és jogtudomány doktorai), vagy legalább húsz évi szakmai gyakorlattal rendelkező jogászok közül választja. A szakmai gyakorlatot olyan munkakörben kell letölteni, amelynek ellátásához az állam- és jogtudományi végzettség szükséges.

(3) Az Alkotmánybíróságnak nem lehet tagja az, aki a választást megelőző négy évben a kormány tagja vagy valamely párt alkalmazottja volt, valamint az sem, aki vezető államigazgatási tisztséget töltött be.

Forrás: mkab.hu

Ezek alapján az sem véletlen, hogy az alkotmánybíráskodást sokan a jogi munka és a jogászi karrier csúcsának tartják.

Mi a gond Stumpf jelölésével?

Alapvetően az a probléma, hogy Orbán Viktor olyasvalakit jelölt alkotmánybírónak, aki nem rendelkezik komoly, évtizedes jogelméleti háttérrel vagy szakmai gyakorlattal – hacsak azt nem nevezzük annak, hogy néhány hete a miniszterelnök felkérésére egy, az új alkotmányt előkészítő bizottságban vesz részt.

Bár az egyetem elvégzése után dolgozott tanársegédként a Jogelméleti Tanszékén, Stumpf a nyolcvanas évek végétől politológiával (pártpreferenciák, választói magatartások, kormányzati politikák kutatása stb.) foglalkozik, többek között a Századvég Politikai Iskola alapítójaként és az ELTE Politológia Tanszék docenseként.

A volt kancelláriaminiszter tehát úgy érkezik a jogászi karrier csúcsára, hogy mögötte nem jogi, hanem politológusi karrier áll. Ezen az alapon viszont egy esztétát, egy matematikust vagy egy ácsot is meg lehetne tenni mondjuk országos tiszti főorvosnak, ami szintén joggal borzolná a kedélyeket.

Ugyanaz a történet

Ez a jelölés illeszkedik Schmitt Pál és Domokos László kinevezéseinek sorába. Schmitt Pál komoly szakmai múlt nélkül lesz az alkotmányosság őre, Domokos László pedig békés megyei fideszes közgyűlési elnökből válik a Fidesz-kormány költekezéseinek őrévé az Állami Számvevőszék élén. (Külön szót érdemel, hogy Kövér Lászlóról alkotott véleményünk ellenére sem biztos, hogy szerencsés az, ha a leginkább konszenzusteremtést igénylő házelnöki pozíciót pedig a jobboldal talán legmegosztóbb politikusa fogja betölteni.)

Nem az a baj, amit az ellenzék hangoztat: hogy a fontos pozíciókba a Fidesz politikailag megbízható embereket jelöl. Hiszen ez teljesen érthető, és ezt amúgy is mindenütt és mindenki így csinálta és csinálja. A gond az, hogy ezek a jelöltek felkészültségükben sokszor nem alkalmasak, illetve nem bírnak komoly szakmai háttérrel a pozíciójuk betöltéséhez.

A szakmai rátermettség, az alkalmasság háttérbe szorulása pedig csakis egy dolgot eredményezhet: hogy ezeknek az egyébként fontos pozícióknak a valódi súlya is nagyot fog csökkenni.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!