A segélyekkel visszaélők, a társadalmat és a valódi rászorulókat megkárosítók ellen fellépni teljesen igazságos. (Fotó: Tésik Attila/delmagyar.hu)

Hódmezővásárhely önkormányzata közzétett egy 150 nevet tartalmazó listát azokról, akik nem csak hogy éltek a közmunka lehetőségével, hanem „tartósan kimagasló teljesítményükkel, pontos, megbízható munkájukkal, aktív, kezdeményező hozzáállásukkal eredményes és példaértékű együttműködést valósítottak meg”.

Sokat elárul a hazai viszonyokról, hogy miközben a hódmezővásárhelyi „szégyenlistát” nagyon komoly médiavisszhang kísérte, a jófiúk listája már valami miatt nem volt érdekes.

Biztos nem volt hírértéke.

Mi a valódi probléma?

Az „Akik visszaéltek a város támogatásával” című listáról viszont már mindenki hallott. A megszokott baloldali és liberális politikusok, szervezetek és orgánumok feltették a szokásos lemezt: középkori módszer, pellengérre állítás, megalázás. Aztán jött korunk jolly jokere: az emberi jogokra és a diszkriminációra való hivatkozások, melyekkel mára köztörvényes bűnözők is előszeretettel védik magukat.

Való igaz: elképzelhető, hogy a hatályos magyar jogszabályok szerint a lista közzététele bizonyos jogokat sért. Azonban az is biztos, hogy a hódmezővásárhelyi listák esetében éppen csak az igazi problémáról nem beszélünk.

Lázár János polgármester dr. Jóri András adatvédelmi biztosnak küldött levele (részlet)

"(...) Évek óta rendszeresen kapunk jelzéseket a város lakossága részéről azzal kapcsolatban, hogy nem azok részesülnek támogatásban, akik igazán rászorulnak, hanem olyan személyek, akik csupán visszaélnek a támogatás igénybevételének lehetőségével.

Jelenleg két kört érintett a nyilvánosságra hozatali eljárásunk, amelyet az alábbiakban kívánok kifejteni:

1. Bizonyára Ön is úgy gondolja, hogy az országban elsődleges cél a fekete munka felszámolása, ebben a kérdésben tiszta képet kívánunk kapni eljárásunkkal. A közcélú munkavégzés lehetőségének felkínálása során egy bizonyos kör, akik egyébként addig rendszeresen igényelték a rendelkezésre állási támogatást (RET), amint munkát ajánlottunk részükre, azonnal kiléptek a rendszerből.

(...) Akik nem fogadták el a felajánlott munkát, azok részére határozattal került megszűntetésre a RET folyósítása, amely megszűntető határozat ellen fellebbezés egyetlen esetben sem érkezett!

2. Több esetben fordult elő, hogy a pénzbeli támogatást kérő és jövedelemigazolásai alapján rászorultságot igazoló személy, a pénz helyett részére megállapított természetbeni támogatást nem vette igénybe, legyen az étkezési jegy, gyógyszer utalvány, vagy egyéb élelmiszercsomag. Ezen támogatásban részesítetteket tértivevényes levéllel értesítettük ki a megállapított természetbeni támogatáshoz való hozzájutás módjáról, amely határozatot átvették, majd a környezettanulmányt készítő munkatársunk által felvett helyszínen készült jegyzőkönyvet is aláírták, amelyet szintén - iktatás után – tértivevényes levéllel kiküldtünk részükre. Tehát többszöri lehetőség volt arra, hogy nyilatkozzon, meggondolta magát, nem kívánja igénybe venni a felajánlott támogatást.

Tájékoztatásul közlöm, hogy az önkormányzat több főzőhellyel rendelkezik, amelyek elhelyezkedése a helyi buszjáratok megállóihoz 1-2 percre találhatóak, vagyis bárki meg tudja közelíteni azokat, és az ebédet hazaviheti, vagy haza vitetheti.

A jelen közzétételi lista nem a támogatásért folyamodók ellenére, hanem a lakosság tájékoztatása érdekében készült és került ki a honlapra, hiszen részükre közpénzekből nyújtott vagy kísérelt meg támogatást nyújtani az önkormányzat. Ezek a támogatások akkor is költséggel járnak, ha azokat címzettje nem veszi igénybe.

Álláspontunk szerint, aki az egy hónapra szóló étkezési utalványt – amely több mint 12.000 forintba kerül – nem veszi igénybe, és azt le sem mondja, az feltehetően nem tekinthető rászorultnak, mint ahogyan az a RET támogatást felvevő személy sem, aki a kétszer annyi pénzt biztosító munkát nem fogadja el.

Az 1992. évi LXIII. törvény 3. § (4) bekezdése kimondja, hogy törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Azt is kimondja továbbá, hogy az érintett kérelmére indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni.

Tájékoztatom, hogy ügyfélszolgálatunkon kifüggesztett tájékoztató tábla tartalmazza azon figyelem felhívást, hogy amennyiben valaki jogosulatlanul veszi igénybe a támogatást, ezen történést várhatóan nyilvánosságra hozzuk. Az adatok kezelésére vonatkozó felhatalmazás pedig a segélykérő nyomtatványon megtalálható, amelyet bűntető jogi felelősség tudatában tölt ki minden kérelmező."

Forrás: hodmezovasarhely.hu

Kiről szól a segélyezés?

„Mi hódmezővásárhelyiek egy olyan világban szeretnénk élni, ahol nem csak a bűnözőknek vannak jogaik!” – bármennyire is sarkosnak tűnik ez a mondat Lázár Jánosnak az adatvédelmi biztoshoz írt levelében, sokmillió magyar állampolgár véleményét tükrözi. Ugyanis legyen szó a bűnözésről vagy éppen a segélyezésről, az embereknek az az érzésük, hogy az állam és a véleményformálók többsége szinte kizárólag a bűnöző vagy éppen a segélyezett szempontjait veszi figyelembe (mi az, ami hátráltatja a beilleszkedésüket, ami megalázza őket stb.).

Pedig, ahogy az igazságszolgáltatás sem csak az elítéltről, úgy a segélyezés sem csak a segélyezettről szól.

Hanem – és elsősorban! – a társadalomról és annak igazságérzetéről.

Mire jöttek rá Hódmezővásárhelyen?

A segélyezés esetében a társadalmi szolidaritás elvárja, hogy a szegények és nehéz helyzetben lévők számíthassanak a közösség segítségére. A társadalom pedig „viszonzásként” teljes joggal elvárhatja, hogy ezzel a jóindulattal senki ne éljen vissza.

A már idézett levélben Lázár két igen érdekes tapasztalatról számol be. Az egyik, hogy amint dolgozni is kellett volna a segélyért, „egy bizonyos kör” inkább kilépett a támogatás rendszeréből. A másik, hogy miután pénz helyett természetbeni támogatást akart adni az önkormányzat, többeknek hirtelen az sem kellett. Ez alapján arra lehet következtetni, hogy a segélyezettek egy része feketén szerzett jövedelmét egészítette ki a jogtalanul igénybe vett segélyekkel, illetve, hogy egyszerűen csak nem akart dolgozni.

Ez a hódmezővásárhelyi tapasztalat egybevág az ország számos más pontján igen sokak tapasztalatával. A valódi probléma tehát ez, a listázás pedig csak egy tünet.

Igazságos vagy jogsértő?

Az adófizetőknek természetesen elege van abból, hogy azt kell látniuk, tisztességesen megkeresett jövedelmük nagy részét az állam elveszi, például azért, hogy olyan százezreket is eltartson, akik valójában nem is rászorulók, vagy csak nem hajlandóak dolgozni.

A segélyekkel visszaélők, a társadalmat – és a valódi rászorulókat! – megkárosítók ellen fellépni lehet, hogy „középkori”, „intoleráns” magatartás, de teljesen igazságos.

Igazságos még akkor is, ha a hódmezővásárhelyi lista esetleg jogsértőnek bizonyul.

(A fotón hódmezővásárhelyi közmunkások láthatók.)

Frissítés: Lázár János is hasonlóképpen érvel a lista mellett, mint mi.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!