Számos helyen csak akkor lehet találkozni az állammal, amikor beszedi az adót: eltűnt az iskola, az orvos, a posta, a vasút is. Utóbbi nem csak egy szolgáltatás, hanem fontos társadalompolitikai eszköz is. (Fotó: szegedma.hu)

Az MSZP-SZDSZ kormány bezáratta, a Fidesz pedig diadalmasan újranyitotta vagy újra fogja nyitni a vasút több szárnyvonalát, teljesítve ezzel egyik választási ígéretüket. A hírek most arról szólnak, hogy az újranyitott vonalakon a járatok kihasználatlanok, alig van még utas, gondok vannak a menetrenddel.

Vasút: csak egy szolgáltatás, vagy több annál?

A Gyurcsány-kormány alatt ünnepelt teóriává vált, hogy a vasút is csak egy szolgáltatás a sok közül, így azt is leginkább piaci alapon kellene biztosítani. Vagyis: ha kevés az utas egy adott vonalon, akkor azt be kell zárni. Ez meg is történt: 2007 márciusában 14, 2009-ben 25 szárnyvonalat zártak be, melyek főként kisvárosokat, kistelepüléseket kötötték össze a nagyobb vasúti csomópontokkal.

A vasút azonban jóval több, mint egyszerű szolgáltatás: talán furcsán hangzik, de valójában egy nagyon fontos társadalompolitikai eszköz is. Hiszen sok tekintetben a szóban forgó településeket a vasút kapcsolta össze az országgal. A Gyurcsány-Bajnai-kormányok nem igazán akarták megérteni, hogy azon a település, ahol már vasút sincs, ott nem csak az utazás lesz nehezebb, hanem előbb-utóbb fű sem fog nőni: nehezebb lesz iskolába vagy munkába járni, ügyet intézni és árut szállítani.

És nehéz elképzelni, hogy bárki valaha is munkahelyeket akarna létesíteni egy olyan helyen, ahova vonat sem jár.

Magyarország vasúthálózata és a vonalbezárások (Nagyobb méretért kattints a képre!) Forrás: Wiki

Hová tűnt az állam?

De van ennek egy másik oldala is: egy kisebb vidéki településen az emberek a magyar állammal csak nagyon kevés dolgon keresztül találkoznak. Egyrészt ilyen az iskola – amit a legtöbb kistelepülésen szintén megszüntettek. Ilyen az egészségügyi intézményrendszer – amit szintén központosítottak, vagyis leépítettek. Ilyen a posta, amit mobil postává degradáltak, és végül ilyen a vasút is, amit szintén ezektől az elzártabb településektől vettek el először.

Tehát azon túl, hogy a szárnyvonalak bezárása fizikailag is nehezebbé tette a közlekedést ezeken a településeken, azt is látni kell, hogy számos helyen az emberek már egyszerűen semmit nem látnak a magyar államból. Csak annyit, hogy az állam fizetésük nagy részét adó formájában elveszi tőlük, de cserébe szinte semmit nem biztosít.

Bezárt vonalak

* 3. sz. Almásfüzitő – Esztergom-Kertváros
* 5. sz. Székesfehérvár – Komárom
* 22. sz. Körmend – Zalalövő
* 37. sz. Balatonmáriafürdői elágazás – Somogyszob
* 42. sz. Mezőfalva elágazás – Paks
* 45. sz. Börgönd – Sárbogárd
* 47. sz. Godisa – Komló
* 64. sz. Pécs – Pécsvárad
* 77. sz. Galgamácsa – Vácrátót
* 87b. sz. Szilvásvárad – Putnok
* 98. sz. Abaújszántó – Hidasnémeti
* 103. sz. Karcag – Tiszafüred
* 107. sz. Sáránd – Létavértes
* 113. sz. Fehérgyarmat – Zajta
* 114. sz. Csenger – Kocsord alsó
* 117. sz. Ohat-Pusztakócs – Tiszalök
* 118. sz. Nyíregyháza átrakó – Balsa-Tiszapart
* 119. sz. Herminatanya – Dombrád
* 126. sz. Kisszénás – Kondoros
* 127. sz. Körösnagyharsány – Vésztő
* 130. sz. Hódmezővásárhely – Makói elágazás
* 142. sz. Lajosmizse – Kecskemét
* 148. sz. Kecskemét KK – Kiskőrös KK
* 149. sz. Törökfái – Kiskunmajsa KK

Újranyitás?

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a szárnyvonalak automatikus újranyitása feltétlenül és mindenütt jó ötlet volna.

Arra lenne szükség, hogy végre meghúzzuk a határt: hol fontos a vasút társadalompolitikai okokból, és hol kell a vasútnak eltartania magát. Ehhez viszont látni kellene, hogy mit akar a kormány a vasúttal: hol tartja fontosnak, hogy legyen mindenképpen szolgáltatás, és milyen logika alapján és mely vonalakon lát annyi alternatív infrastruktúrát, hogy csak akkor tartsa fenn a szolgáltatást, amennyiben az rentábilis.

Persze ehhez nyilván vasútpolitikára lenne szükség, ami beépül egy egységes nemzeti közlekedéspolitikába. Láthatóan ilyen koncepció és stratégia nincs, így most a szárnyvonalak egyszerűen csak pártpolitikai, nem pedig koncepcionális okok miatt kerültek visszaállításra. A szakmai tervek jelenlegi hiánya és a dacos politikai megfontolás viszont éppúgy veszélyes, mint a korábbi ideológiai megközelítés.

Mert továbbra sem tudjuk, hol van valóban szükség a vasútra, és hol nincs.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!