Assange a kiszivárogtatásokkal egy jobb, transzparensebb és igazságosabb világot szeretne: egy világot titkok nélkül. A baj csak az, hogy ez egy rendkívül ostoba utópia.
A világsajtó még mindig az amerikai diplomáciától származó dokumentumokon csámcsog, melyeket Julian Assange és a WikiLeaks csapata hozott nyilvánosságra: azon, hogy amerikai diplomaták hogyan látják Merkelt, Sarkozyt vagy éppen Putyint. Az amerikai külügyminisztérium pedig természetesen sorra próbálja magát exkuzálni a belső használatra készült, bizalmas iratok miatt.
A dolog jóval veszélyesebb, mint elsőre látszik: ha nem lépnek fel határozottan az ilyen kiszivárogtatások ellen, annak beláthatatlan következményei lehetnek.
Kapcsolódó írásunk: WikiLeaks vs. Pentagon
Nincs nagy felfedezés
Szögezzük le: a WikiLeaks által nemrég nyilvánosságra hozott legújabb titkos dokumentumokban nincs semmi különösebb felfedezés. Ha valakinek bármi újat mond, hogy Berlusconi egy hiú hólyag, hogy Oroszországban az állam maffiakapcsolatokat használ, vagy hogy a kínai pénzügyi statisztikák nem megbízhatóak, az csak valószínűleg nem olvasott újságot az elmúlt tíz évben.
A dokumentumok nem tanúskodnak semmilyen nagy összeesküvésről vagy a közvélemény tudatos félrevezetéséről, állami bűncselekményekről, gaztettekről. És az egészben pont ez a veszélyes: a WikiLeaks nagy kiszivárogtatása nem egy újabb Watergate, hanem csak egy teljesen öncélú akció, melynek igazi célja a rombolás, hogy az amerikai külügyminisztérium kellemetlen helyzetbe kerüljön.
Mi akkor a baj?
Assange vallomása szerint a kiszivárogtatásokkal egy jobb, transzparensebb és igazságosabb világot szeretnének: egy világot titkok nélkül. A baj csak az ezzel, hogy ez egy rendkívül ostoba utópia.
Ahogyan egy cég sem működhet üzleti titkok nélkül, úgy egy állam sem élhet állam- és szolgálati titkok nélkül. Nincs ebben semmi ördögtől való, és nem kell ebben azonnal gonosz összeesküvést keresni. Ahogy mondjuk a McDonald’s vagy az Opel sem szeretné, ha nyilvánosságra hoznák beszállítóinak szerződéseit vagy árazási mechanizmusát, úgy egy állam sem akarhatja, hogy diplomatáinak feljegyzéseit bárki (így természetesen külföldi államok is) olvashassák.
Ez utóbbi mellesleg nemcsak az állam, hanem a feljegyzést készítő vagy az esetleges informátor érdeke is. Gondoljunk csak bele: ha minden feljegyzés az interneten landolhat, akkor minden állami alkalmazott háromszor gondolja majd meg, hogy mit vet papírra, nem is beszélve az informátorokról, akik innentől biztosan ódzkodnak majd bármilyen bizalmasabb információ átadástól. Az eredmény kiszámítható: kevesebb információ, kevesebb állami elemzés és feljegyzés. Vagyis a végeredmény: rosszabb döntések. Lehet, hogy egy szolgálati titkok nélküli állam “transzparensebb”, de az is egészen biztos, hogy igazából teljesen működésképtelen.
Szexuális zaklatás, a jolly joker
Részletkérdésnek látszik, de nem mehetünk el amellett sem, hogy bár a WikiLeaks alapítója, Julian Assange a hét eleje óta őrizetben van, a hivatalos vád ellene nemi erőszak, szexuális zaklatás és kényszerítés. Elgondolkodtató, hogy bár sokan sok helyen próbálták, a kiszivárogtatás miatt mégsem tudta egyetlen ország sem büntetőeljárás alá vonni Assange-ot.
Negyven-ötven évvel ezelőtt Assange már rég börtönben ülne hazaárulás vagy valamilyen államellenes bűncselekmény miatt, de az sem kizárt, hogy golyóval a fejében találták volna meg egy norvég tóban. Talán semmi sem árul el többet korunkról, mint az a tény, hogy több hónapos jogi herce-hurca után sem tudnak Assange-val semmit sem tenni. Mostanra pedig az is látható, hogy ha Assange valaha is börtönbe kerül, annak oka valószínűleg nem kémkedés vagy államtitoksértés lesz, hanem korunk jolly joker bűncselekménye: a szexuális zaklatás.
Lépni kell!
Nagy szükség van a tényfeltáró újságírásra. Enélkül nem lett volna Watergate-botrány, az őszödi beszéd kiszivárogtatása vagy a sukorói telekvisszaélések leleplezése. Szabad véleménynyilvánítás nélkül pedig nem lenne a Véleményvezér sem. De a WikiLeaks alapvetően érti félre a szólás- és információszabadságot azzal, hogy a szabadság, transzparencia és igazságos társadalom jegyében ellopott államtitkok tömkelegét teszik fel az internetre. Ez egy öncélú és romboló tevékenység, ami semmivel sem különb annál, mintha bármelyikünk ellopott laptopjáról tennék fel személyes e-mailjeinket vagy fotóinkat az internetre.
Nem is lehet vitás, hogy az ilyen tevékenységet szigorúan büntetni kell. Mert ha nem találják meg azt a módot, amivel az ilyen kiszivárogtatások megállíthatóak, az hosszú távon az állam alapvető működését lehetetleníti el.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Az utolsó 100 komment: