Bürokráciacsökkentés vagy politikai tisztogatás? Ha valaki nem ért egyet a vezetéssel, azt úgy ki lehet majd penderíteni az államigazgatásból, ahogyan azt még egy céges alkalmazottal sem lehet megtenni. (Fotó: BBC)

A kormány elkészítette a kormány- és köztisztviselők felmondásával kapcsolatos új törvénytervezetet. Erre azért volt szükség, mert az előző, az indoklás nélküli elbocsátást lehetővé tevő verzió elbukott az Alkotmánybíróság előtt. A új törvényjavaslat az előzőhöz képest jelentős előrelépésnek tűnik, számos jó ötletet vonultat fel, de ahogy az manapság sajnos lenni szokott, a pártpolitika a végén ezt a tervezetet is meghekkelte.

Kapcsolódó írásunk: Tankkal a nyuszira

Miért jó?

A magyar munkaerőpiac egyik problémája, hogy hazánkban rendkívül nehéz az alkalmazottat elbocsátani, még akkor is, ha az alkalmatlan vagy felesleges. A jelenlegi jogszabályi környezetben, a szélsőséges esetektől eltekintve csak objektív, írásba foglalt indokok alapján lehet valakit kirúgni. Ehhez hozzájön a magyar munkaügyi bíróságok hírhedt munkavállaló-pártisága, és már látható is, hogy a munkáltatók még miért hajlandóak még akkor is többet fizetni az elbocsátott munkavállalónak, ha kifejezetten rosszul dolgozott: csak nehogy a bíróságon kelljen megvédeni az elbocsátást.

A kormány- és köztisztviselők jogállása pedig még inkább be van betonozva a magyar jogszabályoknak köszönhetően, a legextrémebb eseteket leszámítva szinte lehetetlenné téve a kirúgásukat. A köztisztviselői életpálya és hivatás rendkívül tiszteletre méltó, de a valósággal összeegyeztethetetlen az a gyakorlat, hogy ne lehessen őket elbocsátani.

A mostani tervezet ezt a helyzetet szabályozza okosan, alapvetően azokra az esetekre koncentrálva, amikor átszervezés, egy állami feladat vagy funkció megszűnése esetén az adott köztisztviselő munkája megszűnik. Ez életszerű és jó: ha az államigazgatás valóban hatékonyabban akar működni, nem hordhat a hátán olyan alkalmazottakat, akikre már nincs szükség. Szintén lényeges szempont, hogy az új törvénytervezet arról is rendelkezik, hogy akkor is el lehessen bocsátani egy köztisztviselőt, ha egészségi állapota már nem teszi alkalmassá pozíciója betöltésére. Bármennyire is nevetségesnek tűnik ennek a törvénybe foglalása, a gyakorlat bizonyította, hogy ez egy igenis valós probléma. Végül pedig üdvözölendő az is, hogy felmondási ok lett a köztisztviselői tisztségére méltatlan magatartás, így például a pártatlanság sérelme. Remélhetőleg ebben a kormány mindig, minden esetben szigorú és következetes lesz.

Miért rossz?

Ezek alapján akár kiváló is lehetne ez a törvény. Azonban itt jön a szokásos, a kormány gondolkodásmódját jól tükröző mondat, miszerint a köztisztviselő a munkáját „vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni”, és elbocsáthatóvá válik akkor is, ha „vezetőjének bizalmát elveszti”.

A törvény definíciója alapján a vezetői lojalitás egy olyan követelmény, ami a vezető által meghatározott célokra vonatkozik. Ezzel nem is lenne probléma mondjuk a vállalati szektorban: ott a vezérigazgató minden évre meghatározza az irányt, és beosztottjai, mint egy hadsereg, kötelesek azt végrehajtani. Aki nem áll be a sorba, az egy szabadabb piaci országban egyszerűen kirúgásra kerül (Magyarországon persze ez nem így megy).

Az államigazgatás azonban nem azonos a vállalati szektorral. És itt van a javaslattal a legnagyobb probléma. A köztisztviselők feladata ugyanis – még akkor is, ha egy részüket újabban már kormánytisztviselőnek is hívjuk – nem pusztán a kormány döntéseinek végrehajtása. Az is feladatuk, hogy szakmai kontrollt gyakoroljanak a politikusi hülyeségek, túlkapások, neadjisten kisstílű önös érdekek felett. Például ha akad egy gazdasági miniszter, aki nyilvánvaló közgazdasági abszurdumokat ad ki ukázba, ezt beosztottjai igenis tehessék szóvá állásuk kockáztatása nélkül! A szóban forgó passzus éppen ezt teszi lehetetlenné. Ennek törvényerőre emelkedése esetén az államigazgatási vezető szakmai céljait csak támogatni és végrehajtani lehet, aki pedig nem ezt teszi, azt úgy ki lehet majd penderíteni az államigazgatásból, ahogyan azt még egy céges alkalmazottal sem lehet megtenni most Magyarországon.

Megint a szokásos

Ismét a szokásos fideszes megoldást láthatjuk ebben a törvénytervezetben is: van egy értelmes elképzelés, vannak jó szakmai ötletek, de a végén csak nem bírták ki a javaslat megszövegezői, hogy saját korlátlan hatalmuk bebiztosítását ne szuszakolják bele a törvénybe. Pedig a Fidesznek látnia kellene, hogy bár a magyar államigazgatás nem korszerű és nem is hatékony, a benne felhalmozott tudást és több évtizedes tapasztalatot óriási butaság nem kihasználni.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!