2010-ben az ország döntő többsége változást akart, a nagy változási igényt azonban több mint kielégítette az elmúlt két év. Most egyre inkább kiszámíthatóságot szeretnének a választók – ezt azonban Orbán Viktor szemmel láthatóan nem képes nyújtani. (Fotó: Index)

Körülbelül fél évvel ezelőtt Orbán Viktor a 2012-es évet és az azzal kezdődő időszakot a konszolidáció idejének nevezte. Mára elmondhatjuk, ez a konszolidáció nem csak, hogy megbukott, hanem soha el sem kezdődött. Az állandóan háborúzó, állandóan átalakítgató kormányzat pedig éppen azt nem képes megadni a magyar embereknek, amire azok a leginkább vágynak: a biztonságot és a kiszámíthatóságot.

Ajánlott írásunk: Győzött Matolcsy György tudományos szocializmusa!

A nagy stratégia

Körülbelül bő fél évvel ezelőtt először suttogva terjesztették, hogy aztán pár hét múlva már a sajtó is arról cikkezzen, hogy jön az orbáni konszolidáció. Az elmélet szerint a kormányzás első két évében megtörténtek az alapvető átalakítások, és az ebből adódó felfordulás 2012-vel véget kellett volna, hogy érjen. Még a határozottan kormánypárti véleményformálók is arról írtak és nyilatkoztak, hogy a magyar társadalomnak szüksége is van a kiszámíthatóságra, és hogy az Orbán-kormány első két éve ebben bizony nem dúskált.

A megállapítás valószínűleg nem csak a magyar társadalomra igaz: a szerencselovagokon kívül senki sem szereti a felfordulást, hogy a hosszan elnyúló forradalmakról már ne is beszéljünk. Nem véletlen, hogy 1990-ben Antall József a „nyugodt erő" szlogennel nyert, vagy hogy Horn Gyula 1994-ben olyan rengeteg szavazatot gyűjtött be, de még Medgyessy Péter sikere is jelentős részben a kiszámítható langymeleg utáni vágyakozáson alapult. Különösen éles ez a biztonságra való áhítozás egy gazdasági válság kellős közepén, amikor a mindennapi élettel kapcsolatos bizonytalanságok is felnagyítódnak.

Nagyon is volt tehát ráció a konszolidáció ötletében, még ha nem is volt világos, hogy miként lesz képes Orbán Viktor megzabolázni saját maga és közvetlen emberei voluntarista hevét.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Újabb harcok, újabb átalakítások

A tegnapi Orbán-beszéd azonban annak beismerése volt, hogy a konszolidációs elképzelés megbukott. A miniszterelnök ugyanis még mindig küzdelemről, az ország megvédése, illetve újabb és újabb átalakítások szükségességéről beszélt. Sajátos emberfajta az, akit ez megnyugtat.

A kormányfő nem azért adta fel a konszolidáció tervét, mert már nem hisz benne, hanem mert kényszerpályára került: nem hirdethet konszolidációt, hiszen nincsenek eredmények, melyeket konszolidálni lehetne. Az elmúlt két év kísérletezéseinek folyamatos és egyre látványosabb kudarca (lásd Magyarország egyre drámaibb leszakadását a visegrádi régiótól) állandó akciókényszert teremt a kormányfő számára.

Ez a sok küzdelem, ez a sok védekezés és a szabályok állandó változtatgatása, az újabb- és újabb „széncsaták" azonban egyre jobban felőrlik a választók türelmét.

Olvasd el ezt is: Orbánnak már csak a küzdés dicsősége maradt

Orbán Viktortól hiába várjuk

2010-ben az ország döntő többsége változást akart, a nagy változási igényt azonban több mint kielégítette az elmúlt két év. Most egyre inkább kiszámíthatóságot szeretnének a választók – ezt azonban Orbán Viktor szemmel láthatóan nem képes nyújtani.