Minél több az állami pénzből feleslegesen fenntartott munkahely, annál kevesebb jut a valós állami feladatokra, és persze annál többet kell elvonni a jól működő cégektől és iparágaktól. Mi isszuk meg a levét.
A kormány döntése alapján a múlt pénteken bejelentett megszorítások részeként elhalasztják a pedagógus életpálya-modellt, vagyis a 400 milliárdos megtakarítás részeként a kormány a pedagógusok béremelésén is spórolni kíván. Szomorú látni, hogy az állami foglalkoztatás és kiadások problémáját alapvetően a második Orbán-kormány sem kezeli másként, mint ahogyan az a szocializmusban megszokott volt.
Ajánlott írásunk: Holnap vajon mit tilt be a Fidesz?
Túl sok a tanár
Nem politikai, hanem logikai kérdés, hogy a tanárok számának a gyerekekéhez kell igazodnia: amikor sokan ülnek az iskolapadban, sok tanárra van szükség, ha azonban a gyerekszám jelentősen csökken, akkor egyszerűen felesleges és pazarló a régi pedagógusszámot fenntartani. Márpedig Magyarországon éppen azt látjuk, hogy hiába csökkent például húsz év alatt egyharmadával a gyerekek száma, a pedagógusállomány nem követte ezt a változást és legfeljebb 8-9%-kal lett kisebb. De a nemzetközi összehasonlítások szerint is túl sok nálunk a pedagógus: hazánkban 10 gyerek jut egyre, míg az OECD-átlag 16.
A Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási kormányzat mégsem azt az utat választotta, hogy a konfliktusokat felvállalva leépítse az állami pénzen eltartott, szükségtelenül nagy pedagógusállományt, és az így felszabaduló összegekből a kevesebb pedagógusnak jelentősen magasabb bért kínáljon. Most pedig, hogy Matolcsy Györgynek valahol gyorsan pénzt kellett találnia, szinte meg sem lepődtünk, hogy az oktatáson ismét nem a felesleges munkahelyek megszüntetésével, hanem a fizetésemelés elhalasztásával kívánnak spórolni.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Túl sok pénz versenyképtelen munkahelyek megtartására
De nem újdonság ez a hozzáállás a Fidesztől. Az elmúlt két évben megannyi területen megfigyelhettük, hogy a kormány ugyanígy cselekszik: az állam súlyos milliárdokat öl rosszul működő vállalatok kisegítésére, azok felhalmozott adósságának kifizetésére, csak nehogy tömegesen munkahelyek szűnjenek meg. Jól láthattuk ezt több cég csődeljárása során, de a minap például egy fideszes politikus az európai viszonylatban kiugróan magas, több mint 33 ezer alkalmazottat foglalkoztató, ámde hírhedten alacsony színvonalú Magyar Postát nevezte egyenesen nemzeti értéknek.
A kormány olyan munkahelyek megtartására költi az adóforintokat, melyek sokszor feleslegesek, vagy legalábbis nem versenyképesek. Úgy látszik, a döntéshozók környezetében senkit nem érdekel az, hogy egy csőd szélére került vagy folyamatosan állami segítségre szoruló vállalat, például egy bajba jutott húskombinát valószínűleg éppen azért vált fizetésképtelenné, mert rosszul működik vagy nem versenyképes terméket állít elő.
Olvasd el ezt is: Ez a csapat tényleg ennyit tud
Mint a szocializmus
Ugyanaz történik akkor is, amikor a kormány az adófizetőkkel, a postai szolgáltatások igénybevevőivel és a postai piacon versengő vállalatokkal akarja megfizettetni azt, hogy a Magyar Posta a liberalizált(abb) piacon is fenn tudja tartani mesterségesen felhizlalt, több mint 33 ezres alkalmazotti létszámát. És ugyanazt látjuk a közoktatásban is: ahelyett, hogy annyi pedagógust alkalmaznánk, amennyire valóban szükség van, és ahelyett, hogy legalább az ő bérüket normálisan emelni tudnánk, inkább mindenkit munkában tartunk, és persze így mindenkinek jóval kevesebb is marad.
Az a baj, hogy így működött a szocializmus és a hírhedt kapun belüli munkanélküliség is, és valószínűleg ez ugyanoda is fog vezetni, mint akkor: minél több lesz az állami pénzből szükségtelenül fenntartott vagy támogatott álláshely, annál kevesebb jut a valós állami feladatok ellátására, és persze annál nagyobb összegeket kell elvonni a jól, profitábilisan működő cégektől és iparágaktól. Ez a gyakorlat pedig a sikeres vállalatokat nyomja el a sikertelenek rovására, hogy a végén az egésznek a levét a vállalkozók és az adófizetők igyák meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.