Az ilyen szolidaritási nyilatkozatok nem a melegeknek, nem a nem-melegeknek és nem is a magyar belpolitikának szólnak. (Fotó: Huszti István/Index)

A héten zajlik a Budapest Pride melegfesztivál. Ez az úgynevezett haladó szokás rendszeres éves eseménynek tekinthető, hiszen immáron 15 éve kerül megrendezésre Magyarországon is, a melegfelvonulás pedig 13 éve.

Valami fura oknál fogva azonban a hazánkba delegált nyugati diplomaták egy jelentős része még mindig úgy érzi, hogy a rendezvénynek szüksége van az ő támogatásukra, sőt szolidaritásukra.

Rövid szolidaritás-történet

Már 2009-ben is 13 nagykövet biztosította szolidaritásáról a résztvevőket. Az idén sikerült tovább fokozni az aktivitásukat, mert egyrészt még több, 17 nagykövetség (Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Írország, Kanada, Luxemburg, Németország, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és Szlovénia magyarországi nagykövetségei) tette ugyanezt, másrészt a rendezvény megnyitóján az amerikai nagykövet élőben, a brit nagykövet videóüzenetben köszöntötte a résztvevőket.

Gay Pride Index - gayprideindex.org (zöld: szabad és nagy felvonulások; kék: szabad és kicsi vagy közepes méretű felvonulások; sárga-lila: felvonulók jogai sérülnek, tiltott a felvonulás ill. büntetik a homoszexualitást)

Miért kell egyáltalán szolidarítást vállalni? 

Egyszerűbb lenne arra válaszolni, hogy miért nem. Egyrészt hazánkban a homoszexuális párok jogai nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten szélesnek számítanak. Másrészt Magyarországon, szemben mondjuk az Egyesült Államokkal, a kérdés nem politikai téma – és ez nagyon jól is van így.

Minden bizonnyal a 2007-es és 2008-as Budapest Pride-on történt erőszak szolgáltatják az alapot a diplomaták kiállására. Akkor ugyanis az addigra gyakorlatilag teljesen megzavarodott rendőrség nem volt képes megakadályozni, hogy a Budapest Pride résztvevőit az ellentüntők megdobálják és megtámadják.

A rendőrség akkori teljesítménye teljesen elfogadhatatlan volt: az erőszakkal fellépőket azonnal be kellett volna gyűjteni és annak rendje és módja szerint bíróság elé kellett volna állítani őket.

De az elmúlt négy évben a magyar rendőrségnek voltak ennél sokkal-sokkal sötétebb napjai is - azok kapcsán viszont nem szólaltak meg a diplomáciai testületek. Nem volt szolidaritás sem a fél szemére megvakult emberrel, sem az eszméletét vesztő országgyűlési képviselővel, de a szétvert latin-amerikai származású magyar állampolgárral sem.

Van valami a homoszexuális felvonulásokkal, ami egyszerűen vonzza a diplomatákat?

Mitől más?

Valójában azért nyilvánulnak meg szívesen a Pride kapcsán, mert a helyzet meglehetősen jó. Pontosabban: ez olyan kérdés, amiben nincs jelentős ellentét a fősodorbeli magyar politikai pártok közt. Amennyi pedig van, azt a szőnyeg alá söprik.

Egy diplomatának hivatalból kerülnie kell, hogy belekeveredjen egy másik ország belpolitikájába - mivel itt erről nincs szó, ezért aztán nyugodtan foglalhatnak állást. A szolidaritási nyilatkozattal pedig kipipálhatnak egy demokrácia és/vagy jogállam-védelmi cselekedetet hazaküldött jelentésükben, ugyanis a melegfelvonulás támogatása számukra annak minősül. (Ettől még természetesen egy nagykövet hiheti is meggyőződésből, amit mond, de pusztán azért, mert azt hiszi, még nem mondaná (ezért lett diplomata).)

Az ilyen szolidaritási nyilatkozatok nem a melegeknek, nem a nem-melegeknek és nem is a magyar belpolitikának szólnak.

Nekünk ezért nem is nagyon érdemes foglalkozni velük. 

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!