A szervezők és résztvevők végre elgondolkoztak azon, hogy céljaik eléréshez mi a megfelelő eszköz, és mi nem az. (Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)

Meglehetősen csendesen telt az idei Meleg Büszkeség Menete. Az "LMBT-közösség" tagjait az Andrássy úton mindössze száz ellentüntető zavarta meg bekiabálással. Mindenki tanult az elmúlt évek erőszakba torkolló melegfelvonulásaiból – de még mindig van mit tanulni.

Kapcsolódó írásunk: Budapest Pride - Mit akarnak a nagykövetek?

Mások vagy ugyanolyanok?

A homoszexuális "szabadságharcosok" mindig is azért küzdöttek, hogy szexuális orientációjuk miatt ne érje őket hátrányos megkülönböztetés. Azt hangsúlyozzák, ők ugyanolyan emberek, mint mások. Azonban az elmúlt évek melegfelvonulásai alapján pont hogy nem ilyen kép alakulhatott ki az emberekben: ugyanis a felvonulók egy kimondottan visszatetsző, szexuálisan túlfűtött, extrovertált közösség képét mutatták.

Egészen biztos, hogy ezzel az eredeti szándékokkal ellentétben, éppen hogy az összes negatív sztereotípiát sikerült csak megerősíteniük: azonosságuk helyett extrém különállásukat hangsúlyozták. Nem véletlenül keltettek ezek a felvonulások sok meleg körében is ellenérzéseket: elmondásuk szerint a résztvevők kisajátították és teljesen kifordították a magyar melegek "megjelenítését".

Gay Pride Index - gayprideindex.org (zöld: szabad és nagy felvonulások; kék: szabad és kicsi vagy közepes méretű felvonulások; sárga-lila: felvonulók jogai sérülnek, tiltott a felvonulás ill. büntetik a homoszexualitást)

Mi változott?

Az idei melegfelvonulás más volt, mint az elmúlt években – és nemcsak azért, mert a rendőrség végre szakszerűen látta el feladatát. Többségében átlagosan felöltözött embereket láttunk felvonulni, akik nevettek, fogták egymás kezét, és olyanok voltak, mint bárki más. Nem voltak apácának öltözött férfiak, nem szorongattak rózsaszín Bibliát, nem tartottak "Jézusnak is két apja volt"-transzparenseket.

Valószínűleg a szervezők is megértették, hogy nekik is a jobb arcukat kell mutatni ahhoz, hogy elfogadják őket. Ahogyan a karjukat vagdosó emósok vagy a vámpírrá sminkelt goth-ok sem számíthatnak arra, hogy a társadalom normálisnak tekintse őket, úgy a bizarr kosztümökbe öltözött melegek sem.

Az idei felvonulásból az látható, hogy a szervezők és a résztvevők végre elgondolkoztak azon, hogy céljaik eléréshez mi a megfelelő eszköz, és mi nem az.

Mi az, ami nem változik?

Ha a melegközösség a jövőben is ezen az úton jár, biztosan nagyobb esélye van további sikerekre. Egy dolgot azonban tanácsos elkerülniük: a társadalom hibáztatását.

Ahogyan el kell fogadni a homoszexualitás létezését, úgy a másik oldalon azt is, hogy az emberek egy részében mindig is lesz egyfajta természetes viszolygás vagy akár undor. Ez nem neveltetés, előítélet vagy rosszindulat kérdése: ha két férfi csókolózik, ugyanúgy összerándul sokak gyomra, mintha egy testvérpárt vagy szülőt és gyermekét látnák csókolózni. Nem szabad ezt a retrográd társadalom valamiféle intoleráns megnyilvánulásaként felfogni. Ez egy adottság, amihez alkalmazkodni kell, nem pedig megpróbálni mindenféle felvilágosító-kampányokkal megváltoztatni azt.

Ahogy a többségi társadalomnak meg kellett tanulni elfogadni a homoszexualitást, úgy azt is meg kell tanulni, hogy a többségi társadalom nem valamiféle “ellenség”, amit le kell győzni vagy át kell formálni. Hanem egy közeg, amihez alkalmazkodni kell.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!