Ők is a társadalom tagjai, a nemzet részei, és egy valamirevaló közösség sosem feledkezhet meg legelesettebb tagjairól. (Fotó: text.freeblog.hu)

Pintér Sándor egy interjúban arról beszélt, hogy a közterületeket meg fogják tisztítani „a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől” (értsd: hajléktalanoktól).

Az elmúlt két évtizedben a hajléktalanokról és koldusokról ugyanazokat a sablonszövegeket hallhattuk. A jobboldal mindig csak rendbontókat látott bennük, a baloldal számára pedig ők voltak a társadalom számkivetettjei: áldozatok, akik nem tehetnek semmiről, ezért intézkedés sem hozható ellenük. Persze mostanra látjuk, hogy a valóságban sokkal kényelmesebb volt ilyen semmitmondó szövegekkel lesöpörni az asztalról ezt a problémát is, mint szembenézni vele.

Ajánlott írásunk: Segélyezés, listázás - mi a valódi probléma?

Hogyan kezelték a kérdést eddig?

Budapesten egyszerűbb volt például hagyni, hogy a hajléktalanok a BKV utazási feltételeit megszegve melegedőnek használják a járatokat, mint fedélt biztosítani nekik. A fővárosi vezetés pedig folyamatosan csökkentette a hajléktalanok ellátására szolgáló pénzt, miközben a szocialisták egyik legjellemzőbb ötlete az volt, hogy a hajléktalanokat télen sátrakban (!) szállásolják el.

Sajnos az elmúlt két évtizedben a politika számára szinte fel sem merült, hogy a koldusok és hajléktalanok problémája sokkal komplexebb annál, minthogy azt bárgyú ötletekkel vagy médiaszlogenekkel lehessen kezelni.

Mert miről is van szó? Nem csupán néhány jellemhibás vagy önhibájából az utcára kerülő „csöviről” beszélünk - hanem egy hatalmas, kb. 20-50 ezres tömegről. Jó részük elvált férfi, betegségekkel, alkoholizmussal, akik - gyakran valóban önhibájukból - nem találták meg a helyüket a rendszerváltás utáni Magyarországon. Emellett fontos, hogy a nagyvárosokban a koldulást maffiák irányítják, melyek léte önmagában is súlyos gond.

Végül pedig látni kellett volna azt is, hogy a rendteremtés igénye nem "intolerancia", hiszen a társadalmat joggal zavarja a hajléktalanok és koldusok jelenléte. Ugyanis súlyos közbiztonsági és köztisztasági problémát jelentenek: koszosak, büdösek, sokuk alkoholista és erőszakos.

A budapesti hajléktalanok számának (...) növekedése és szembetűnő kiszolgáltatottságuk a munkásszállók megszűnésére és a bérlakások számának drasztikus csökkenésére vezethető vissza. Az azóta felszámolt munkásszállók a kilencvenes évek elejéig mintegy 100 000 embernek adtak otthont. Az önkormányzati bérlakások aránya a mai Magyarországon 3%, míg az EU hasonló éghajlatú országaiban 20-35%. A helyzetet súlyosbítja, hogy a lakásfenntartási támogatások az EU fenti országaiban az ottani GDP 1%-ra rúgnak, Magyarországon mindössze az itteni GDP 2-3 ezrelékére tehetők. (...) A tényleges hajléktalanok 20%-a az árvaházakból kikerült nincstelen fiatal, 40%-a pedig elvált és a lakásából kisemmizett középkorú férfi. (...) A hajléktalan-üggyel évek óta foglalkozó szakemberek szerint a hajléktalanság igazi oka a magány. A hajléktalanok azok közül kerülnek ki, akiknek nem volt soha vagy - válás, ill. haláleset folytán - megszűnt a családi hátterük. A társadalmi, tanulmányi, magánéletbeli és munkahelyi kudarcok során elbizonytalanodó, magára maradt ember egy idő után elveszíti a küzdőképességét, azzal a hitével együtt, hogy neki a társadalomban még juthat bármiféle szerep.

Forrás: Budapest Analyses, 2007.

Mi a megoldás felé vezető út?

Sokszor hallhattuk azt az érvet, hogy a koldusok kitiltása nem old meg semmit, hiszen legfeljebb átmennek máshová. Ez valóban így van - csak nem mindegy, hogy ebből milyen következtetést vonunk le. Pár évvel ezelőttig szinte mindig azt vonták le, hogy mivel nem old meg semmit, nincs is értelme a tiltásnak. Pedig a helyes következtetés az, hogy bár a tiltó rendelet önmagában valóban nem old meg semmit: de mégis az első lépés a megoldás felé.

Nem lehet sosem felszámolni a koldulást, ha azt általánosan nem tiltjuk be. Ez ugyanis egyszerre lehetetleníti el a maffiákat, és egyben azt az üzenetet is küldi a hajléktalanoknak, hogy mindenképpen más megélhetés után kell nézniük.

Csakhogy milyen megélhetés után? Ez a nagy kérdés. Mi fog történni most ezzel a rengeteg szerencsétlen emberrel? Miből fognak élni, és hol? Jó volna hallani a további intézkedésekről is, vagy legalább azt látni, hogy a kormányzat megértette, hogy itt egy jelentősen komolyabb problémáról van szó, mint amit egy hangzatos bejelentéssel meg lehet oldani.

Miért kellene segíteni rajtuk?

Nagyon sokak számára ez is kérdéses. Az biztos, hogy nem azért kell segíteni, mert a hajléktalanok a társadalom elnyomottjai, és bűntudatot kellene éreznünk miattuk. Hanem, mert ők is a társadalom tagjai, a nemzet részei, és egy valamirevaló közösség sosem feledkezhet meg legelesettebb tagjairól.

Az, hogy ők is a közösség tagjai, két dolgot jelent: egyrészt azt, hogy nincs kivételes elbánás, nekik is ugyanúgy be kell tartaniuk a törvényeket, mint mindenki másnak. Másrészt viszont azt is, hogy a megtűrés helyett végre valódi segítségre is kell, hogy számíthassanak.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!