Öt hónapja alakult meg az Orbán-kormány. Májusban még megmosolyogtuk a „nemzeti együttműködés” suta szókapcsolatát, ma már benne vagyunk.

Öt hónappal ezelőtt, május 29-én alakult meg a második Orbán-kormány, és azóta az úthenger megállíthatatlanul robog előre. Persze, ebben nincs semmi meglepő, általában minden kormányváltás után így szokott lenni. Most azonban megfigyelhető egy rendkívül érdekes, eddig nem tapasztalt jelenség: szemmel láthatóan még az is, akinek célkeresztet festenek a homlokára, önként és dalolva fekszik az úthenger elé, és még csak meg sem próbál ellenállást kifejteni.

Úgy tűnik, a Nemzeti Együttműködés Rendszerében egyszerűen tényleg mindenki nemzetileg együttműködik.

Kapcsolódó írásunk: A Fidesz valamit nagyon tud

Köszi, hogy kirúgtatok!

Ha csak az utóbbi napokat nézzük, akkor is rengeteg ilyen furcsa esetet találunk. A fővárosi cégek éléről leváltott vezetőknek tegnap például egy szavuk nem volt saját eltávolításuk ellen, sőt már-már ők köszönték meg, amiért jól kirúgták őket. 

Ennél is tovább ment a Gazdasági Versenyhivatal két alelnöke. Mivel őket az előző kormány alatt hat évre nevezték ki, ezért elmozdításukhoz a versenytörvényt kellett külön módosítani, úgy, hogy a GVH alelnökeinek mandátuma az elnök most lejáró mandátumával együtt szűnjön meg. Ám annak ellenére, hogy az AB alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette az erről szóló a rendelkezést, a két alelnök fogta magát, és saját maguk adták be lemondásukat.

Köszi az adókat!

Hogy a különféle, az éppen aktuális politikai hatalom által kinevezhető és leváltható vezetők még csak nem is pisszennek, az egy dolog. Ám az, hogy ezt még a mindenféle különadókkal sújtott fontos hazai gazdasági szereplők sem teszik meg, egy másik. A milliárdos energetikai különadóval sújtott Mol elnök-vezérigazgatója például nem győzött egyetérteni a cége számára nyilvánvalóan súlyos terhet jelentő döntéssel, és azt hangsúlyozni, hogy „válsághelyzetben mindenkinek ki kell venni a részét a teherviselésből.”

Ha nem is hallunk a többi, a gazdasági intézkedések által negatívan érintett magyar szereplőtől ehhez hasonló egyetértő szavakat, de egyet nem értőket sem. Pedig nem egy kemény és fájdalmas döntés is elfogadásra került, ám a mindig hangoskodó szakszervezetekkel bezáróan mintha ez az érintetteknek manapság nem is fájna annyira. A korábban a hírek állandó szereplőjévé vált Gaskó István, aki például most követelhetné az új adók bérelemés céljára való felhasználását, pedig egyszerűen eltűnt a ködben, noha gyanítható, hogy az általa képviselt vasutasok nem tartoznak majd az új adórendszer nyertesei közé.

A Rendszer elkészült

A Véleményvezér az ellenzékre már különösebben ki sem akar térni, ám muszáj megemlíteni, hogy a három ellenzéki párt mintha tudatosan törekedne arra, nehogy véletlenül is kellemetlenséget jelentsenek a kormánynak. Mesterházy Attila az AB-ügy után bejelenti, hogy országos tiltakozást szervez a kormány ellen - egy hónap múlva (!), a november végi hideg kellős közepére. Gyurcsány Ferenc pedig, saját korábbi szavait meghazudtolva, a szocialisták által ismét csőbe húzott LMP demonstrációja előtti napra hívja össze a chartás tüntetőket az Alkotmánybíróság épülete elé, nehogy véletlenül is szimpatizálni tudjon a közvélemény az üggyel. A Jobbikot meg észre sem lehet venni.

"Később megjelent az LMP felhívása, hogy tüntessünk az Alkotmánybíróság épülete előtt november 3-án. Most akkor sértődjünk meg? Mondjuk azt, hogy ezt nem így kellett volna? Nem ezt javaslom. Beszéljünk egymással normálisan, ez nem lóverseny. Nem „öt perc hírnév a tét”. Ha az LMP mondta ki először a dátumot, akkor ehhez kell alkalmazkodni. Nem ez a fontos. Le kell ülni minden érdekelt féllel, és közösen kell megszervezni a demonstrációt."

Gyurcsány Ferenc, 2010. október 26.

Ilyen körülmények között a rendszer pikk-pakk elkészült. Tényleg mindenki együttműködik. (Az egy szem Simor Andráson kívül – mi lesz még ebből!) Gyorsan ment, többé-kevésbé zökkenőmentesen. Májusban még megmosolyogtuk a „nemzeti együttműködés” suta szókapcsolatát, ma viszont már benne vagyunk. Még Schobert Norbi is késztetést érez, hogy határozottan kiálljon a kormány gazdaságpolitikai elképzelései mellett.

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz nagyon jól felkészült a hatalom meghatározó pozícióinak átvételére, ami mostanra teljesen meg is történt. A "mindenki velünk van" azonban nem veszélytelen játék. Innentől minden hiba és hülyeség, minden pozícióba emelt vezető botlása egyedül a kormány felelőssége lesz. Ezt hívják úgy, hogy dupla vagy semmi.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!