Az ember gyarló, és ha bármilyen törvény lehetőséget ad a visszaélésre, akkor azt valaki ki is fogja használni. Az intézkedések nyugati kritikusai pontosan ezt kifogásolták, és a Fidesz ezt nem volt képes megérteni.

Ahogyan a nemzeti fejlesztési miniszter a múlt hét végén az Economist újságírójának beismerte: a Fidesz ezt bizony „elkúrta”. Hogy pontosan mit is, nem világos: az Economist szerint az egész törvényre értette ezt a miniszter, ő viszont azt mondja, csak a kommunikációra gondolt. A Véleményvezért ez a vita nem érdekli, az azonban igen, hogy mit is szúrt el a kormány: az egész médiatörvényt, vagy csak a kommunikációját? Lássuk!

A médiatörvény dicsérete

Szögezzük le: szinte senki nem írta még le, pedig a médiatörvény egy szakmailag nagyon átgondolt anyag. Kevesen tudják, hogy megalkotásába szorosan bevontak öt jelentős szakmai szervezetet. Októbertől decemberig az ő részvételükkel a médiatörvényről gyakorlatilag egy zártkörű szakmai vita folyt, melynek során a civilek, iparági szereplők javaslatára rengeteg elem került be, illetve került ki a törvény végső szövegéből. Így az új szabályozás számos területen – például a tulajdonosi korlátozások eltörlésével, a tartalom- és reklámszabályozás liberalizációjával – a média szereplőinek, míg máshol – mint például a eredeti nyelven történő sugárzási kötelezettség esetében vagy a gyermekek fokozottabb védelmével – a nézőknek kedvez. A médiatörvény megalkotói láthatóan ügyeltek arra is, hogy a törvényszöveg egyértelműen sehol ne ütközzön alkotmányos vagy uniós passzusokkal.

Mindezek ellenére sem lehet azt mondani, hogy a médiatörvény jó törvény volna.

Mi akkor a baj?

Jól ismerjük a Fidesz magyarázatát a törvénnyel kapcsolatban: minden paragrafus megtalálható valamely más uniós ország médiatörvényében, de a törvényt nem lehet értelmezni részleteiben, kiragadott félmondatok alapján, a szabályozást egészében kellene vizsgálni. A Fidesz nemcsak, hogy nem értette a nyugati reakciókat, hanem azt sem vették észre, hogy a sokat idézett kiragadott részletek és félmondatok valójában egy fals koncepció eredményei. A médiatörvénnyel ugyanis koncepcionális problémája van a nyugatnak. És nekünk is.

A nyugat-európai médiaszabályozási modell nagyjából úgy foglalható össze, hogy a kiindulópont a teljes sajtószabadság, amit leginkább csak három esetben lehet jelentősebben korlátozni: a közszolgálatiság és a gyermek- és ifjúságvédelem miatt, illetve, ha domináns piaci szereplőről van szó. Ugyanis az utóbbi médiumok véleménymonopóliumokat hozhatnak létre, ami nemcsak a piacot, hanem magát a nyilvánosságot is torzíthatja. Minden más esetben azonban szabadon kell hagyni a sajtót.

A Fidesz médiaszabályozása koncepcionálisan más. A kiindulópont itt az, hogy minden szereplőnek (nyomtatott, elektronikus és online) be kell tartania az ún. médiaalkotmányt. Ennek megfelelően mindenkinek – legyen az egy kis internetes híroldal vagy egy városi magazin – biztosítani kell például a kiegyensúlyozott és alapos tájékoztatást, vagy éppen az emberi méltóság tiszteletben tartását. Mit jelentenek ezek? Vajon kiegyensúlyozott a HírTV vagy az ATV? Vajon tiszteletben tartja az emberi méltóságot a Blikk? Nem tudjuk mi sem, de majd eldönti egy olyan testület, melyben jelenleg csak egyetlen párt, a Fidesz által támogatott tagok ülnek. A testület amúgy komoly bírságolási joggal is rendelkezik: olyan mértékű büntetéseket szabhat ki, hogy abba egy sajtóorgánum könnyen belerokkanhat. Röviden: néhány ember a tág és zavaros szabályok értelmezésével valójában élet-halál ura lett a magyar médiában.

Emberi gyarlóság

Tehát lehet a médiatörvényben megannyi jó, a szakma és a nézők által is üdvözölendő passzus, az egész szabályozás (melynek a médiatörvény csak egy része) alapjaiban eltér a nyugati modelltől. A Fidesz nem akarta felfogni, hogy a nyugatnak pont ezzel volt baja: azzal, hogy felépítettek egy olyan rendszert, mely az aktuális politikai hatalom számára nyitva hagyja a médiába való politikai beavatkozás lehetőségét.

És erre nyilván nem lehet az sem válasz, amivel szintén megpróbálkozott a kormány, hogy „Mi nem olyanok vagyunk! Várjuk meg, hogyan működik a törvény a gyakorlatban!” Egy közepes osztályzatú történelem érettségivel is belátható a tétel, miszerint ha egy törvény állami visszaélésre ad alkalmat, akkor az egy olyan ketyegő bomba, ami előbb-utóbb fel is fog robbanni. Ez nem magyar probléma, hanem általános emberi probléma: az új médiaszabályozás sem feltétlenül csak a Fidesz, hanem akármelyik másik kormány kezében is fegyver lehet. Az ember ugyanis gyarló, és ha egy törvény lehetőséget ad a visszaélésre, akkor azt ki is fogják használni – ha nem éppen politikai, akkor gazdasági, személyes vagy egyéb okokból. Az intézkedések nyugati kritikusai pontosan ezt kifogásolták, nekünk is ezzel van bajunk, és a Fidesz ezt nem volt képes megérteni.

Ez a baj a médiatörvénnyel, a médiahatósággal és a médiaalkotmánnyal. Akadnak bennük jó dolgok, de az egészet alapjaiban mégis „elkúrták”.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!