A kormánynak megannyi fontos feladata van, de mindenki megmentése minden problémától nem tartozik ezek közé. 

Bár április 15-e után lejár a kilakoltatási moratórium, úgy tűnik, a Bajnai-kormány által 2009-ben bevezetett, és azóta kis megszakítással érvényben lévő intézkedéstől ezután sem fog teljesen megszabadulni az Orbán-kormány: jön a némileg enyhébb kilakoltatási kvóta. Ez azonban nemcsak rossz gazdaságpolitikát, hanem általában véve az állampolgárok rosszra nevelését is jelenti.

Miért hasznos a moratórium?

A kilakoltatási moratórium eredetileg azért került bevezetésre, mert a váratlan és jelentős forintgyengülés következtében hirtelen nagyon sok háztartást nem tudta devizában felvett hiteleinek törlesztőrészleteit, illetve sokszor már kamatait sem fizetni. Ha nincs a moratórium, rövid úton legalább több tízezer magyar család feje fölül árverezték volna el a lakóingatlant.

A moratórium mellett két erős érv szólt. Az egyik, hogy nem pusztán arról van szó, hogy ezek az állampolgárok saját magukat hozták nehéz helyzetbe, amikor kockázatos hitelt vettek fel. Hanem legalább ennyire arról is, hogy a magyar állam felelőtlen gazdálkodása és laza szabályozása is nagyban hozzájárult a helyzet kialakulásához. Ilyen értelemben tehát a magyar államnak morális kötelessége volt, hogy valamifajta védőhálót biztosítson a bajbajutottaknak.

A moratórium melletti másik érv úgy hangzott, hogy a hirtelen a piacra ömlő nagy számú elárverezett lakás az ingatlanárak lenyomásával további súlyos problémákat okozott volna más, egyébként fizetőképes hitelfelvevőnek, illetve a bankoknak is.

Kapcsolódó írásunk: Devizahitelesek - mire vár a kormány?

Miért káros a moratórium?

Természetesen már a moratórium első bevezetésekor igaz volt, hogy ezzel a lépéssel az állam mégiscsak rossz üzenetet küld. Hiszen áttételesen azokat bünteti, akik rendesen fizetik a kamatokat, illetve azokat, akik óvatosságból nem vettek fel devizaalapú hitelt, és vállalták a kedvezőtlenebb, magasabb hitelköltségeket. Véleményünk szerint a moratórium ezen ok miatt legfeljebb a rövidtávú sokkhatás kezelésére lehetett alkalmas, és volt méltányos.

Ahogy azonban a moratórium elhúzódik, egyre jelentősebbé válnak egyéb negatív hatásai is. Először is: befagyott a jelzáloghitel-piac. Mivel a bankok nem tudják behajtani rossz hiteleiket, ezért újakat sem nyújtanak. Részben ennek az eredménye az is, hogy tízéves mélypontra zuhant vissza a lakás- és házépítés Magyarországon. A másik probléma, hogy állandósult az a helyzet, hogy a nemfizető hitelesek ugyanúgy lakásukban maradhatnak, mint azok, akik súlyos tízezreket fizetnek ugyanezért. Ez lehet méltányos mondjuk két-három hónapig, ám most, egy év után már joggal háborít fel sokakat.

A moratórium vagy annak bármilyen felpuhított változata semmi esetre sem lehet hosszú távú szociálpolitikai eszköz, hiszen káros közvetett hatásai messze túltesznek az egyébként is kérdéses rövid távú társadalmi hasznon.

Miért tévednek?

Már legalább egy évtizede tudjuk, hogy a magyar gazdaság egyik legnagyobb rákfenéje a mindennapi élet túlszabályozása. Nálunk mindenért számlát kell adni, mindenhez engedély kell, és mindenről szerződést kell kötni, a bíróságok pedig sohasem azt nézik, hogy valami ésszerű-e, hanem, hogy van-e rá paragrafus. Ez alapvetően azért alakult így, mert egyrészt nem tudtuk levetkőzni a kommunizmus örökségét, másrészt a magyar politikai cselekvés bevett szokásává vált, hogy minden problémára szabályozással akar válaszolni. A főként jogászokból álló magyar politikai elit ugyanis még mindig azt hiszi, hogy egy egész társadalom és egy egész gazdaság hatékonyan irányítható kézi vezérléssel.

Jó szándék ide vagy oda, a rossz hír az, hogy tőlünk nyugatabbra már a legvadabb szocialisták között is legalább két évtizede elfogadott tény, hogy ez nemcsak, hogy nem lehetséges, de kifejezetten kontraproduktív is. A kormánynak megannyi fontos feladata van, de mindenki megmentése minden problémától nem tartozik ezek közé.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!