Több százmilliárd kell bölcsődékre, az anyák munkába állítására, a cigány gyerekek integrációjára. Vagy dönthetünk: idegen bevándorlókat vagy áttelepülő határon túliakat akarunk-e inkább? (Karikatúra: Schnutinger)

Tegnap demográfiai vitanapot tartott az Országgyűlés. A vitában sok minden elhangzott, csak éppen a valóban fontos kérdések nem, vagy alig kerültek szóba. Ez pedig azért is aggasztó, mert a tét a magyar gazdaság jövője, és ezen keresztül a jelenlegi életmódunk és életszínvonalunk fenntarthatósága.

Miről van szó?

A tényeket nem igazán lehet vitatni. Magyarország népessége már évtizedek óta csökken, ráadásul ezzel párhuzamosan jelentős elöregedésnek is tanúi vagyunk. A jelenlegi nyugdíj- és szociális rendszerünk arra épül, hogy a fiatalok, munkaképes korúak lényegesen többen vannak, mint az idősek. A jelenlegi trendek folytatódása mellett azonban a két csoport 20 éven belül hasonló méretű lesz, de a rendszer még ezen szimbolikus pont elérése előtt fenntarthatatlanná fog válni.

Ezzel párhuzamosan a cigányság lélekszáma dinamikusan növekszik, miközben a cigány népességre az elöregedés nem jellemző. Nemcsak a magasabb gyerekszám miatt, hanem azért sem, mert egészségügyi és szociális viszonyaikból kifolyólag is alacsonyabb a várható élettartamuk. Ez elsősorban azért jelent most nagy problémát, mert a többszáz éves integrációs folyamatuk 1990 óta megfordulni látszik, és a cigányság egyre inkább szigetszerűen kezd elkülönülni a többségi társadalomtól. Így viszont a cigányság egyébként pozitív demográfiai dinamizmusa egyelőre nem fordítódik át gazdasági dinamizmusra, sőt.

Mindezek kapcsán két dolgot érdemes leszögezni. Egyrészt azt, hogy a demográfia nem fátum, igenis rengeteg példa van rá, hogy demográfiai trendek megforduljanak. Ugyanakkor az is igaz, hogy ehhez általában óriási és rendszerszintű változásokra volt mindenkor szükség. Ehhez kapcsolódik a második axióma: bár a demográfia nem fátum, rövid- és középtávon mégiscsak az. Tehát bármilyen, a demográfiával kapcsolatos valós intézkedés horizontja messze túlmutat a kormányzati ciklusokon.

Természetes népmozgalmi arányszámok Magyarországon 1950 és 2009 között. Forrás: Wiki (Nagyobb méretért kattints a képre!)

A valódi kérdések

A fentiek értelmében a valódi kérdések a következők:

Képes-e a jelenlegi kormányzat a társadalmi és gazdasági ösztönzőrendszereket gyorsan és alapvetően olyan irányba változtatni, hogy a Ratkó-unokák a következő négy évben (mert négy év múlva már késő lesz) többlet gyerekvállalásukkal még az utolsó pillanatban le tudják fektetni egy demográfiai fordulat alapjait? Nem adókedvezményre vagy néhány ezer forintos plusz támogatásra gondolunk, hanem arra, hogy másoktól százmilliárdos forrásokat megvonva új óvodákat, bölcsődéket építsenek és üzemeltessenek, miközben aránytalanul és ha kell, diszkriminatívnak tűnő módon támogassák a gyermekes anyák munkaerőpiacra való visszatérését és ottmaradását.

Képes-e a kormány azt felvállalni, hogy tízmilliárdos tételeket vonjon el másoktól a cigány gyerekek bölcsődei és óvodai integrációjának előmozdítására? Illúzió azt hinni, hogy pusztán a segélyezés feltételeinek szigorításával, vagy éppen a családi pótléknak az iskolába járáshoz kötésével hirtelen a cigányság tömegei fogják magukévá tenni a többségi társadalom normarendszerét, vagy éppen az analfabéták egyszer csak elkezdenek olvasni. Pénz nélkül, intézmények nélkül és persze nagyon-nagyon korai integráció nélkül mindebből semmi sem lesz.

Ha a fenti két kérdésre a válasz nemleges, akkor itt a következő dilemma: a határon túli magyarokat kívánjuk szülőföldjük elhagyására ösztönözni, vagy inkább idegen népek bevándorlóival pótoljuk saját meg nem született gyerekeink munkaerejét?

Most vagy soha!

A Véleményvezér is tudja, hogy ezek kamikaze-témák. Olyanok, amelyek sokkal több szavazatot visznek, mint amennyit hoznak. Ezért aztán csak a kormánytöbbség bátorságán, az ország hosszú távú érdekei melletti elkötelezettségén és persze politikai képességein múlik, hogy felvállalják-e a nemzeti érdek érvényesítését. Szerintünk pontosan az ilyen horderejű, kormányzati ciklusokon messze túlmutató problémák megoldására van kitalálva a kétharmados parlamenti felhatalmazás.

Mire másra használják, ha nem erre? Mikor lehet ennek a problémának nekiugrani, ha nem most?

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!