A Fidesz-kormány nemet mondott Németországnak, így hazánk nem csatlakozik az Európai Unió Versenyképességi Paktumához. A döntés nagyon helyes!
Ritkán voltunk olyan helyzetben az utóbbi időben, hogy dicsérni tudjuk a kormány valamely gazdaságpolitikai döntését. A kormány erre nem nagyon adott alkalmat. Most viszont mégis: a Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis bejelentette, hogy a társasági adó alacsony kulcsának megtartása érdekében Magyarország nem csatlakozik az ún. Paktum az Euróérthoz. A döntés helyes, azt viszont csak remélni tudjuk, hogy a kormány nem kívánja az eddig szokott módon ezt a lépést is a „gazdasági szabadságharc” jegyében megideologizálni.
Miféle paktum?
Az Európai Unió és az eurózóna láthatóan képtelen megbirkózni a pénzügyi krízis következményeivel. A probléma azonban elsősorban nem gazdasági, hanem politikai jellegű. Valamennyi tagállama elsősorban saját rövidtávú érdekét tartja szem előtt a válságkezeléskor, ez a hozzáállás azonban egyértelműen az eurózóna, illetve az Európai Unió egészének a rovására megy. Nincs ugyanis senki, aki a rendszer egészét szemlélné és annak logikája szerint cselekedne.
A múlt héten a német kormány olyan javaslatot nyomott át az eurózóna legtöbb tagállamán, amelynek értelmében a közös válságkezelő alap működtetésének előfeltétele az egyes országok effektív vállalati adókulcsának egymáshoz közelítése volna. A két dolognak – a krízisalapnak, illetve a vállalatok adójának – a valóságban gyakorlatilag semmi közük nincs egymáshoz. Pusztan arról van szó, hogy a jóléti rendszerét magas adókkal fenntartó Németország így próbálja a szegényebb, illetve kevésbé államielosztás-centrikus, ezert alacsonyabb adókulcsokkal működő országok versenyelőnyét csökkenteni. Tehát egy ízig-vérig szűklátókörű és csakis a német gazdaság érdekét szem előtt tartó elképzelésről van szó.
Magyarországot mint egy, elméletileg az eurózónába törekvő országot is felkértek, hogy csatlakozzon a szóban forgó vállaláshoz. A magyar kormány azonban nemet mondott – nagyon helyesen.
"Összességében, a 2007-2009. adóév adataiból becsléssel megállapítható átlagos társasági adóalap növekedés a CCTB (konszolidáció nélküli harmonizáció) esetében körülbelül 30 százalék lenne - állítja az NGM háttéranyaga.
CCCTB (konszolidáció) esetén - a külföldi veszteség Magyarországra jutó hányada miatt, továbbá azáltal, hogy a multinacionális társaságok nem tudják majd itt kimutatni az eredményüket, valamint az Európai Bizottság által készített allokációs kulcs miatt - várhatóan kevesebb adóalap jutna Magyarországra.
Mindkét esetben megszűnik a rendszer rugalmassága. További veszély az NGM szerint, hogy Magyarország esetében a helyi iparűzési adó is társasági adóként értelmezhető, amelyre ha kiterjedne a harmonizáció, tovább szűkülne Magyarország mozgástere az adótervezés tekintetében.
A harmonizáció hatására megszűnő kedvező adóalap csökkentő tételeink hiánya negatív hatással lesz a beruházások szintjére, a foglalkoztatottságra, a GDP-re, a K+F arányára, a vállalkozói attitűdre. Az Európai Bizottság hatástanulmánya szerint Magyarország esetében a harmonizáció 0,14-0,92% GDP csökkenést eredményez.
Az Európai Bizottság által felvetett harmonizációs felvetések csak akkor működnének, ha az minden vállalkozásra kötelezőek lennének. Az ilyen törekvések azonban már a magyar kkv-szektort is negatívan érinthetnék - mondja az NGM.
A jelenleg ismert elképzelések szerint az adóalap harmonizációja nem járna a számvitel jelenleginél magasabb fokú harmonizációjával, aminek eredményeképp az adózóknak külön adószámviteli nyilvántartást is vezetniük kellene a hagyományos számviteli nyilvántartásuk mellett, és ez jelentősen növelheti az adminisztrációs terheiket."
Forrás: portfolio.hu, MTI
Miért jó a döntés?
Az elutasítás helyes, hiszen Magyarország tényleg nincsen abban a helyzetben, hogy az egyéb okok miatt már amúgy is el- és megriasztott külföldi befektetőket most tovább riogassa - mondjuk a vállalati adókulcsok emelésével, ahogyan azt a Paktumhoz való csatlakozás eredményezne.
A döntésnek további pozitív mellékhatása, hogy ezáltal még inkább egyértelművé válik, hogy Magyarország csak nagyon felelős költségvetési politikát folytathat, ha talpon akar maradni. Azzal ugyanis, hogy nem csatlakozunk a Paktumhoz, még kevésbé számíthatunk másokra, ha esetleg bajba kerülnénk. Ennek tudatában pedig nyilván mindenki elfelejtheti a korábban a kormányt megkísertő „engedjük el a hiányt"-típusú gondolatokat.
Legyünk azért óvatosak…
Ugyanakkor, ismerve a Fidesz-kormány viselt dolgait, egy kicsit fázunk attól, hogy erre a vállalatoknak kedvező lépésre is rá akarják esetleg húzni a gazdasági szabadságharc logikáját. Értjük mi, hogy többé-kevésbé ez az egyetlen retorikai fordulat, ami alapján legalább látszólag logikussá tehetőek az elmúlt tíz hónap elképesztő gazdaságpolitikai cikkcakkjai. Ám félünk attól, hogy ennek a belpolitikai fogyasztásra szánt érvnek az ismételt elővétele megint önálló életre kelne, és akár jövőbeni döntések kapcsán is kényszerpályát jelölne ki.
A német javaslat elutasítása ugyanis helyes lépés volt, de nem amiatt, mert ezáltal függetlenebbek lettünk. Hanem egyszerűen azért, mert az elfogadása teljesen nyilvánvalóan káros lett volna.
A Paktum rendelkezései technikailag az adóalap szélesítését és nem az adókulcs nominális emelkedését jelentenék Magyarországon. Ez azonban természetesen az effektív, tehát a beruházási döntések szempontjából releváns adóráta emelkedésének felel meg, és ez az, amiről a cikk szól. Köszönjük a tisztázó célú felvetéseket.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.