A bírálatok elfogadása, sőt az önkorrekció is szerves része a politikának. Sajnos azonban úgy tűnik, nem a Fidesz felfogásában. Az elmúlt napokban egy újabb határt léptek át.

A Véleményvezér úgy érzékeli, hogy a magyar kormány az elmúlt napokban igen zavartnak tűnik: a politikáját érő kritikákat mintha nem lenne képes a bevett, normális módszerekkel kezelni. A jelenség természetesen alapjaiban nem új – az újdonság a kormányzati válaszokban rejlik, melyek ismét egy újabb határt léptek át.

A mostani három eset mind arról szól, hogy bizonyos szereplők kritikát fogalmaztak meg a magyar kormány politikájával kapcsolatban, amire a kormány formabontó módon reagált.

Elhallgatás

A sorban az első, talán „legenyhébb” eset az Orbán-Wulff találkozót követő hivatalos magyar kommunikáció volt. Szijjártó Péter a német államfővel való tárgyalásról egy szokásos semmitmondó nyilatkozatot adott ki, mely szerint „Magyarország nagy tisztelettel tekint Németországra, és minden területen hosszú távú együttműködésre törekszik vele”. Ezzel szemben német forrásból kiderült, hogy a találkozó korántsem volt ilyen idilli. Wulff diplomatikus megfogalmazása szerint "ahogy barátok közt lenni szokott, bizonyos nyugtalanító dolgokról is beszéltünk a médiatörvénnyel, az adókérdéssel és az alkotmányozási vitával kapcsolatban".

A találkozón elhangzottaknak, a német kritikáknak az elhallgatása minden, csak nem a Németország iránti tisztelet megnyilvánulása. Valószínűleg nem kell részletezni, hogy diplomáciai szempontból miért aggályos gesztus a másik fél álláspontjának utólagos kozmetikázása.

Kapcsolódó írásunk: Széll Kálmán-terv, kettős beszéd

Kiforgatás

A második eset a hétvégi szakszervezeti tüntetés ügye. Szijjártó Péter gyakorlatilag arról beszélt, hogy a szakszervezetek a magyar kormány mellett tüntetnek – hiszen a magyar kormány ugyanúgy a megszorítások politikája ellen van, mint ők. Ismét nem kell részletezni, miért abszurd a kormányzati reakció. Elég csak megnézni, mi hangzott el a tüntetésen, és mindenki döntse el, ezek a mondatok vajon a magyar kormány támogatását jelentik-e.

Persze, ennek a lépésnek is megvan a maga logikája: a kormány mindig az „emberekre” hivatkozva legitimálja döntéseit, így nehéz helyzetbe kerül, amikor az „emberek” egy jelentősebb csoportja ellene fordul. Ez ugyanis magát a legitimációt kezdheti ki.

Manipuláció

A harmadik eset kétségtelenül a legdurvább, ez pedig Daniel Cohn-Bendit sajtótájékoztatójának kreatív átértelmezése. Ráadásul az akció végrehajtóját rögtön főszerkesztői pozícióval jutalmazták, nehogy akárcsak egy pillanatra is kétsége legyen bárkinek is a motivációk felől.

Nem vagyunk mi sem Cohn-Bendit rajongói, akit mellesleg valóban teljes joggal neveznek egyesek az Európai Parlament Torgyánjának. Ám a hasonló manipulációk megítélése nem függhet attól, éppen ki válik az áldozatává, és hogy egyébként mit gondolunk róla.

Miért?

Nyilván egyetlen politikai erő sem szereti, ha bírálják, azonban a kritika a politika megkerülhetetlen része egy demokráciában. Persze a bírálatokat nem kell feltétlenül lenyelni. Lehet, sőt kell is védekezni, miként a modern politika régi módszere az is, ha a kritikát úgy hárítjuk, hogy magát a bírálót hiteltelenítjük. Azonban a fenti esetek ezen jóval túlmennek. Ezek az ügyek arra mutatnak rá, hogy a kormány semmilyen esetben sem akarja elfogadni a kritikákat, de még azt a tényt sem, hogy azok léteznek. Képesek ezért akár a legabszurdabb módon is átértelmezni eseményeket vagy akár tudatosan valótlant állítani.

Pedig a bírálatok elfogadása, sőt az önkorrekció is szerves része a politikának. Sajnos azonban úgy tűnik, nem a Fidesz felfogásában. A hasonló akciók elképesztő politikai kockázatot jelentenek és egy veszélyes kényszerpályát jelölnek ki a kormány számára. Ugyanis nem lehet minden kis ütközetet megnyerni, nem lehet, hogy mindig csak egynek legyen igaza a politikában. Az, aki nem hajlandó soha veszíteni, aki folyamatosan halogatja a hibák tudomásul vételét, csak akkor szembesül a problémákkal, amikor azok már régen túlnőnek rajta és kezelhetetlenné válnak. Akkor pedig már késő lesz.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!