Ha valami jóerkölcsbe ütközik, nem a 98, hanem a 100 százalékát kell visszaszerezni: az LMP javaslata tetszett a Fidesznek, de nem szavazhatták meg, mert nem a sajátjuk volt. (Fotó: Tuba Zoltán/origo)

A Fidesz az alkotmánybírósági vétó után a hétfői napon sokadszorra ismét elfogadta a különadóról szóló törvényt. Mivel a visszamenőleges hatályú adókivetést alkotmányellenesnek találta az Alkotmánybíróság, ezért a legújabb verzió szerint a magas állami végkielégítéseket sújtó 98%-os különadó csak a 2010-es adóévre vonatkozik. A törvény elfogadásának a erődemonstráción kívül már az égvilágon semmi értelme nem maradt.

Kapcsolódó írásunk: Fidesz vs. AB: nem vagyunk Oroszország

Mégis minek?

Racionálisan gondolkozva ugyanis nehéz felfogni, miért ragaszkodott a Fidesz az AB vétója után is a törvényhez. Hiszen azt most már teljesen kiherélték, úgy, hogy a valóban pofátlan, 2010 előtti politikai „kifizetésekkel” már semmit nem tud kezdeni. Ráadásul már az ötlet első felmerülése óta nyilvánvaló, hogy ez a különadó a költségvetés szempontjából egészen marginális bevételt jelentene csak.

De az is, hogy jóval több tisztességes, idős állami dolgozót sújt igazságtalanul, mint ahány pár éves szerződés után „végkielégített” egykori szocialista csókost. Nem véletlen, hogy a Pedagógusok Szakszervezete rögtön megint az AB-hez fordult.

Volt alternatíva

Ráadásul a problémát rendkívül elegánsan és alkotmányos módon kezelte volna az a jogilag sokkal kidolgozottabb javaslat, melyet Schiffer András nyújtott be. Ez alapján jogszerűtlennek minősült volna minden olyan végkielégítés, amit köztulajdonban álló gazdasági társaságnál, a kollektív szerződésben meghatározottnál magasabb összegben fizettek ki, és a törvényjavaslat a munkatörvénybe is bevezette volna a polgári jogból ismert, a jóerkölcsbe ütközés tilalmát.

Schiffer András törvényjavaslatának indoklása

Általános indoklás

Az Alkotmánybíróság 2011. május 6-án nyilvánosságra hozott döntésével megsemmisítette a foglalkoztatási jogviszony megszűnésével összefüggésben a közszférában kifizetett juttatások 98%-os visszamenő legeshatályú adóztatását. A határozat szerint a bevallással lezárt évek után visszaható hatállyal egyáltalán nem vethető ki adó. Ennek megfelelően az Országgyűlésnek nincs alkotmányos lehetősége arra, hogy adóztatási eszközökkel 2009. december 31. előtt megszerzett jövedelmekkel szemben fellépjen. Az adóéven belül, a bevallással le nem zárt időszak tekintetében - a döntés szerint - akkor alkotmányos a visszamenőleges alkalmazás előírása, ha visszaélésszerűen megszerzett jövedelmekről van szó, és a jogalkotó lehetőséget biztosít az adózónak arra, hogy bizonyítsa: jogszerűen, visszaélésektől mentesen szerezte meg a jövedelmét.

A mostani döntés világossá tette: a Lehet Más a Politika már tavaly nyáron is helyes álláspontot képviselt, amikor a munkajogi problémát munkajogi eszközökkel akarta kezelni. Az adóztatás nem megfelelő eszköz mindehhez, hiszen a jogszerűtlen juttatásokat teljes egészében vissza kell követelni ,a jogszerű kifizetéseket pedig érintetlenül kell hagyni. Ha az adóztatás eszközével akarnánk továbbr a is megoldani a problémát, az oda vezetne, hogy a 2009. december 31. előtt megszerzett „pofátlan” végkielégítéseket nem lehetne érinteni, ugyanakkor a 2010-ben elbocsátott tanárok, vasutasok, rendőrök vagy egyszerű köztisztviselők is adófizetésre kényszerülnének. A jelen törvényjavaslat arra irányul, hogy a munkajogi elévülési határidőn, vagyis három éven belül a jóerkölcsbe ütköző, és ezért semmis juttatásokat egyszerűen vissza lehessen teljes összegükben követelni. Ez felel meg a társadalom igazságérzetének, és ez felel meg a jogállamiság és az alkotmányosság követelményeinek is.

Részletes indoklás

Az 1-5. §-hoz
A jogrendszer egészében érvényesülő elv, hogy a jóerkölcsbe ütköző jognyilatkozatok, szerződések, juttatások semmisnek minősülnek. Annak érdekében, hogy a közszféra esetében ennek bizonyítása egyszerűbb legyen, a törvényjavaslat rögzíti, hogy a törvényben meghatározott mértéket meghaladó, a jogviszonyok megszüntetésével összefüggő juttatások esetében a jóerkölcsbe ütközést vélelmezni kell, amellyel szemben – az alkotmányossági követelményeknek megfelelően – a munkavállaló kimentő bizonyítással élhet. A törvény érvényesülését az is biztosítja, hogy ha a munkavállaló a munkáltató felhívására nem fizeti vissza a törvényben meghatározott mértéket meghaladó juttatását, ez a tény a volt munkáltató honlapján nyilvánosságra kerül.

A 6. §-hoz
Annak érdekében, hogy a jóerkölcsbe ütköző juttatások visszakövetelésére irányuló eljárások ne húzódjanak el, a javaslat a polgári perrendtartásban egyébként ismert és bevett eljárásgyorsító intézkedéseket tartalmaz . Ezek együttesen azt eredményezik, hogy belátható id őn, néhány napon belül jogerősen lezárhatóak ezek a jogviták . Annak érdekében, hogy a munkáltató ne játszhasson össze a munkavállalóval a jogsértően megszerzett juttatások megtartása érdekében, a törvény az ügyészt is feljogosítja a per megindítására.

A7.§-hoz
A hatálybalépés mellett a törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy a köztisztviselők – és ezáltal a kormánytisztviselők, valamint az állami vezetők – esetében is alkalmazni kell a javasolt konstrukciót. A munkajogi megoldás alkalmazása feleslegessé teszi a 98%-os különadóról szóló, az alkotmányosság tesztjén immáron többszörösen elbukott törvényi rendelkezéseket, így a javaslat azokat deregulálja.

Ha ezt fogadta volna el a parlament, a probléma rögtön meg is megoldódott volna, hiszen a teljesen ártatlan, évtizedeket becsületesen dolgozó állami alkalmazottak így nem válhattak volna a politikailag motivált büntetőadó áldozataivá. És nemcsak maga a jogi megoldás, hanem az LMP frakcióvezetőjének indoklása is jóval korrektebbnek tűnt: teljesen igaz, hogy ha egy jövedelem a jó erkölcsbe ütközik, akkor annak nem 98 százalékát, hanem száz százalékát kell visszaszerezni.

Csak az ökör következetes

Bár a javaslat elismerést váltott ki a kormánypárti padsorokban, a Fidesz mégsem ezt a megoldást választotta. Hanem Lázár Jánosét, mely továbbra is 98%-os különadóval sújt minden magas végkielégítést. Schiffer javaslatának elutasítását a Fidesz és a KDNP képviselői semmivel sem tudták indokolni. Döntésüket így nem lehet mással magyarázni, csak azzal a hozzáállással, mely sajnos meglehetősen ismerős lehet a Fidesz elmúlt egy éves politikájából: minden csatát meg kell nyerni és sehol egy centit nem szabad engedni, mert az a gyengeség jele volna. Sőt mindig mindent csakis abban a formában lehet elfogadni, ahogyan azt a Fideszben valaki kitalálta.

Ez a politikai logika alapjában véve hibás: a határozottságot és az állhatatosságot keveri össze az értelmetlen kompromisszumképtelenséggel, erőfitogtatással és makacssággal. A kormánypártnak ideje volna felismernie a bismarcki igazságot, miszerint csak az ökör következetes. És persze nem kell minden nézeteltérést párbajra hívásnak, minden konfliktust pedig háborúnak felfogni: nem kell minden csatát látványosan, az ellenfelet megsemmisítve megnyerni. Az ügyes politikus nemcsak saját hibáiból tanul, hanem mások okosságából is.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!