Egyetlen igazi megoldás van: az államcsőd, valamint az euróövezetből, és esetleg az EU-ból való kiválás. Rossz és fájdalmas, de ettől még nem fog eljönni a világvége. (Fotó: AFP/Getty Images)
A görög válság nemcsak, hogy nem akar megoldódni, de a helyzet egyre rosszabb. Nem csupán arról van szó, hogy Görögország hitelezői nyilvánvalóan keresztet vethetnek a követeléseik egy jó részére, hanem arról is, hogy mindeközben az Európai Unió teljesen inkompetensnek tűnik a probléma kezelésében. A válság ahelyett, hogy összerántotta volna az Unió országait, csak fokozta a közöttük lévő feszültségeket. A vezető európai politikusok közül pedig, úgy tűnik, senki sem képes felnőni a feladathoz.
Korábbi írásunk: Görögország: akik még nálunk is hülyébbek
Mi a baj?
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Görögország soha nem fogja visszafizetni az összes államadósságát. Jelenleg az eurózóna ezen országa rendelkezik a világ legrosszabb adósminősítésével, és ennek megfelelően természetesen képtelen akárcsak egyetlen eurót is új hitel formájában felvenni.
Kis túlzással azt mondhatjuk, ahogy lezárult az előző mentőakció terveinek a kidolgozása, úgy kezdődött el rögtön a másodikról szóló vita. Görögországot most csak és kizárólag az Unió szolidaritása tartja a víz felett. Jól látszik azonban, hogy az IMF és az EU által az országra kényszerített megszorító csomag közel sem lesz elegendő arra, hogy kirántsa Görögországot az adósságcsapdából. Arra viszont igen, hogy aláássa az egész görög politikai elit legitimitását.
Sőt, az újabb és újabb mentőakciók az EU-ba és az uniós szolidaritásba vetett hitet is gyengítik, különösen a terhek jó részét viselő központi országokban, elsősorban Németországban. Mindezen jelenségeket valamennyi befolyásos nyugati lap ezerszer megírta már, és minden vezető politikus is tisztában van velük. Mégsem tudják magukat elszánni arra a lépésre, mely a megoldást jelentheti.
Mi a megoldás?
Meglehetősen egyértelmű, hogy a helyzetnek egyetlen igazi megoldása van: a görög államcsőd, valamint az országnak az euróövezetből, és esetleg az EU-ból való kiválása. Mindezek ellenére az Unió vezető politikusai közül egyelőre senki sem képes kitörni a sehová nem vezető, ámde annál drágább megmentősdiből. Mégpedig azért nem, mert rettegnek az általuk káosznak tekintett ismeretlentől.
Való igaz, tényleg nem akadt még rá példa, hogy valaki kilépjen az eurózónából, ahogyan az utolsó európai államcsőd is meglehetősen régen történt. Viszont államcsődre, ráadásul görög államcsődre meglehetősen sok példa volt már: utóbbira az elmúlt 200 évben szám szerint hat. Sőt olyanról is hallhattunk, hogy egy valutaövezetből kilépjen valaki – a Szovjetunió széthullása után rengeteg ország megtette ezt. És hogy tovább menjünk: tíz évvel ezelőtt azt is láthattuk, ahogyan egy ország és bankrendszere csődbe jutott, ez pedig véres zavargásokhoz vezetett – 2002-ben Argentínában.
De egyik után sem jött el a világvége.
Fájdalmas megoldás, de nem a legrosszabb
Attól még, hogy valami rossz és fájdalmas, még nem jelenti azt, hogy teljesen vállalhatatlan és az adott körülmények között a lehető legrosszabb megoldás lenne. Az Európai Unió vezetői éppen ezért a politikai bátorság és valódi vezetői képesség teljes hiányáról tesznek tanúbizonyságot akkor, amikor félelmükben képtelenek elszánni magukat arra, amit egyébként választóik is egyre inkább támogatnának. Ez a mi igazi görög tragédiánk.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.