Véleményvezér

Fontos a magyar termelők megsegítése, de ebből egyáltalán nem következik, hogy minden, amit ők állítanak elő, az automatikusan jó is. És az sem igaz, hogy csak az tesz jót a magyar mezőgazdaságnak, aki magyar termelőtől vásárol. (Fotó: Segesvári Csaba/delmagyar.hu)

Tegnapi értesülések szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium egy 150 cégnevet tartalmazó listát állított össze azokról a vállalatokról, melyeket bár a fogyasztók magyarnak gondolnak, de azok mégis „túl sok” import alapanyagot használnak fel termékeik előállításakor. Ha igaz a hír, még az is lehet, hogy a Pick szalámi sem számítana elég magyarnak. Mint már annyiszor tapasztaltuk ezen kormány esetében, egy alapvetően jól felismert problémára ismét katasztrofálisan rossz helyen keresik a megoldást.

Ajánlott írásunk: Leszakadunk? Egy újabb elveszett évtized felé

Minek a lista?

Egyelőre nem tudni, hogy ennek a listának pontosan mi is a célja, de abban biztosak lehetünk, hogy nem készült volna el, ha nem akarnának a segítségével potenciálisan büntetni, de legalábbis fenyegetni. A listázás mögötti elképzelés valószínűleg az, hogy valahogyan rá kellene bírni a hazai élelmiszeripari cégeket arra, hogy minél inkább hagyatkozzanak a magyar termelőkre. Ez a meglátás semmi esetre sem ördögtől való, hiszen a hazai termelők helyzete nemcsak üzleti, hanem bizony kulturális, nemzetstratégiai, sőt biztonsági kérdés is, amit éppen ezért nem lehet szimplán a rövid távú szempontok mentén optimalizáló piaci szempontok kényének-kedvének kitenni.

Ám mindebből egyáltalán nem következik az, hogy minden, amit hazai termelő állít elő, az automatikusan jó is. És különösen az nem következik belőle, hogy csak az tesz jót a magyar mezőgazdaságnak, aki magyar termelőtől vásárol.

Hetek óta Orbán Viktor kormányfő asztalán van az a lista, amelyet a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős államtitkársága állított össze azokról a cégekről, amelyek olyan termékeket állítanak elő, melyeket a fogyasztók széles körben "magyarnak" gondolnak, de valójában a felhasznált alapanyagok egy része importból származik.

A Hírszerző információi szerint gyakorlatilag a hazai élelmiszerpiac minden jelentősebb szereplője megtalálható ezen a listán, a legnagyobb, és politikailag is talán a legpikánsabb név mégis minden bizonnyal a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bonafarm Csoporté. (A Bonafarm a tulajdonosa a szegedi Picknek például.)

Kormányzati forrásaink szerint egyelőre nem született döntés arról, hogy mi legyen a listával - ezt valószínűleg egy személyben Orbán Viktor hozza majd meg. Az "összeírás" hátterében az áll, hogy az agrárkormányzat szeretné jelentősen átrendezni a profitmegoszlást a hazai élelmiszerláncban. Mint egy, az ügyre rálátó kormánytag a Hírszerzőnek elmondta, jelenleg egy termék előállításakor a termelőnek csupán a nyereség öt százaléka jut, a tervezett átrendezés nagyságrendjére jellemző, hogy ezt egyharmadra növelné a kormányzati akarat.

Orbán Viktornál a lista - Csányi Sándort is "kiszerkesztik"? (Hírszerző)

Mit kellene tenni?

Hosszú távon a magyar mezőgazdaság érdeke az, hogy az ország természeti és termelési adottságaira alapozva kialakuljon néhány olyan tevékenységi terület, amelyekben a magyar termelők legalább európai szinten az innovatívnak számító és nem a tömegszerű minőséget előállító szereplők közé tartoznak. Ilyen előny kell ugyanis ahhoz, hogy egy mezőgazdasági vállalkozó gazdasági túlélése ne a terményárak világpiaci mozgása és a kormány támogatási kedvének együtthatásától függjön. És mivel az ország kicsi és tőkeszegény, az is világos, hogy reálisan legfeljebb egy-két termék és termény esetében érhetünk el egy ilyen versenyképesebb pozíciót.

Kell tehát néhány olyan terület, ahol a magyar mezőgazdasági termelés hozzáadott értéke (azaz a GDP-hez való fajlagos hozzájárulása) viszonylag magas, ahogyan a 19. században a magyar búzanemesítés vagy egykor a 20. században a magyar tejtermelés esetében ez megvalósult.

Miért hibás a VM elképzelése?

Ha azonban arra kényszerítjük az élelmiszeripari cégeket, hogy azokon a területeken is elsősorban a magyar termelőktől vásároljanak, ahol utóbbiak jelentősen el vannak maradva az európai színvonaltól, akkor ezzel a magyar élemiszeripari cégek egyébként is meglévő versenyhátrányát betonozzuk be. Mert ha drágább és/vagy rosszabb alapanyagot kell felhasználniuk csak azért, mert a minisztérium szerint csak ettől lesz valami magyar, akkor ezzel értelemszerűen komoly hátrányba fognak kerülni.

Míg azonban egy külföldi élelmiszeripari cég egyszerűen átteheti a termelését egy másik országba, addig egy hazai cégnek ilyen lehetősége tipikusan nincsen. A valószínűleg jó szándék által vezérelt, de meglehetősen átgondolatlan intézkedés következménye így az lehet, hogy hosszú távon a hazai élelmiszeripari vállalatok, majd később a belőlük élő hazai termelők is nehezebb helyzetbe kerülnek.

Rossz ötlet

Ha a magyar állam továbbra is hagyná, hogy igenis legyenek olyan sikeres hazai élelmiszeripari cégek, melyek a valamilyen szempontból jobb alapanyagot máshonnan szerzik be, az közvetve az egész magyar mezőgazdaságnak hasznára válna. Hiszen ezek az élelmiszeripari vállalatok természetes módon Magyarországon összpontosítják a legfontosabb magas hozzáadott értékű tevékenységeiket, például a kutatás-fejlesztést, ami pedig megannyi pozitív mellékhatással jár – többek közöttt a magyar mezőgazdasági termelőkre nézve.

Például a MOL sem azért lett a legértékesebb magyar termelővállalat, mert csak magyar olajat fúrt. Hanem éppen azért, mert külföldön is fúrt és terjeszkedett – az így megtermelt profitból pedig Magyarországon tart fenn kulcsfontosságú vállalati pozíciókat. A MOL sikerének köszönhetően életben tudott maradni például az olajkitermelést- és szállítást kiszolgáló magyar szektor egy jelentős része is, amelyik azonban már régen eltűnt volna, ha nem tudna egy nemzetközi szinten is viszonylag sikeres magyar cégre támaszkodni.

A fenti szempontok miatt a Véleményvezér határozottan úgy gondolja, hogy a Vidékfejlesztési Minésztérium listája semmilyen olyan pozitív eredménnyel nem bíztat, amit összeállítói esetleg remélnek tőle.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!