De tényleg dönteni kell: a hosszú tépelődés megkérdőjelezheti az erkölcsi piedesztál szilárdságát, miközben egyértelműen rontja a párt esetleges tárgyalási pozícióit az Együtt 2014-gyel. (Fotó: MTI)

Rövid történetének talán legfontosabb döntése előtt áll a Lehet Más a Politika, hiszen el kell dönteniük, hogy csatlakozzanak-e a Bajnai-féle Együtt 2014-hez vagy se. Ám ha végiggondoljuk, a valódi kérdés, melyet az LMP politikusainak meg kell válaszolniuk, mégsem ez. Hanem az, hogy milyen céllal kezdtek el politizálni.

Ajánlott írásunk: Matolcsy úr, mondjon már le!

Három év, három tanulság

A 2009-ben megalakult LMP az elmúlt három évben három dolgot meglehetősen egyértelműen bebizonyított.

Egyrészt azt, hogy mindig van hely új szereplőknek a politikai palettán. Az emberek egyszerűen igénylik a friss gondolatokat, de különösen a friss arcokat. Másrészt azt, hogy az LMP-ben – vagy legalábbis néhány képviselőjükben – igenis van spiritusz. 2010 óta ez a párt volt az első és mindmáig az egyetlen, amelyik képesnek bizonyult valódi politikai tőkét kovácsolni a kormányzati korrupciós ügyekből, és látványosan zavarba hozni, sőt, egy-egy szócsata erejéig sarokba szorítani Orbán Viktort.

Harmadrészt azt is bebizonyították, hogy valami mégis hiányzik a pártból. A fentiek ellenére ugyanis képtelenek voltak kilépni az 5% körüli támogatottság csapdájából. A kormány hihetetlenül gyenge teljesítménye és a bizonytalanok rekordokat döntögető szintje ellenére sem tudtak számottevően javítani népszerűségi indexükön.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Két út

Amikor az LMP vezetői arról döntenek, hogy merre tovább, igazából azt kell eldönteniük, hogy végső soron miért hozták létre ezt a pártot. Erre a kérdésre a párt politikusainak nyilatkozatait ismerve alapvetően két válasz adható.

Az egyik szerint az LMP célja végső soron az, hogy a magyar politika élő lelkiismerete legyen. Elsősorban a saját maga állította elveknek kell megfelelniük, ezáltal fenntartva azt az erkölcsi talapzatot, amelyről idáig valóban teljes joggal és nyugalommal, hitelesen bírálhatták mind az MSZP-t, mind a Fideszt.

A párt eddigi története azt mutatja, elhanyagolható annak az esélye, hogy egy ilyen formáció záros határidőn belül kormányra kerüljön, ami azonban nem feltétlenül kell, hogy célja legyen az ezt az utat követni akaróknak. Ebbe a logikába illeszkedik a párt ökopolitikai elkötelezettsége is, amely ugyan egyelőre inkább elijeszti, semmint vonzza a szavazókat, de eljöhet még az az idő, amikor a német zöldekhez hasonlóan 15-20 év kemény munkájával lassan ökotudatossá változtatják az egész közéletet.

A másik irányvonal a klasszikus politikai és politikusi dilemmára adott pragmatikusabb válasz. Ezen logika szerint az elvszerűség valójában fafejűségnek és rugalmatlanságnak tűnik, amely megfosztja a pártot a kormányzás, és ezen keresztül a közvetlen hatáskifejtés lehetőségétől. Ezen megközelítés mellett leggyakrabban azt az érvet szokás felhozni, hogy a részleges kompromisszumok lehetővé teszik a fontosabb célok közül jó néhánynak a megvalósítását.

Olvasd el ezt is: Bajnai gyors öngólja

Csak tépelődni nem szabad

Amennyiben az LMP saját jövőjét elsősorban úgy definiálja, hogy morális iránytű kíván lenni a magyar közéletben, úgy teljesen érthető, ha inkább távol tartja magát az MSZP-vel való választási szövetséghez előbb-utóbb szükségszerűen eljutó Együtt 2014-től. Ha viszont fontosabbnak érzik azt, hogy belátható időn belül esélyük legyen céljaik egy részének valóra váltására, úgy nem igazán marad más választásuk, mint csatlakozni Bajnaiékhoz.

Ami azonban mind a két opció szempontjából egyértelműen hátrányos, az az, ha az LMP túl sokáig rágódik ezen a kérdésen. A hosszú tépelődés ugyanis megkérdőjelezheti az erkölcsi piedesztál szilárdságát, miközben egyértelműen rontja a párt esetleges tárgyalási pozícióit az Együtt 2014-gyel.