A tragédiát követő magyar reakciók ismét megmutatták, hogy a közös érzelmi bázis igenis létezik. Ennek segítségével mindig ki tudtunk jutni a kapcsolati hullámvölgyekből. Így lesz ez most is.
Újabb írásunk a lengyel tragédiáról: A lengyel egy igazi nemzet
Ma reggel lezuhant a repülőgép, amely a lengyel államfőt és feleségét, a vezérkari főnököt, a jegybank elnökét, a külügyminiszter-helyettest és az elnöki kabinetfőnököt is szállította. Katynba, a szovjet csapatok által kivégzett húszezer lengyel katonatiszt emlékhelyére tartottak. Velük utazott még a kivégzettek közel száz hozzátartozója is. A gép valamennyi utasa, a legutolsó információk szerint 97 ember meghalt.
Miért több ez, mint egyszerű külföldi hír?
A magyaroknak sokkal több ez a tragédia, mint egyszerű külföldi hír.
A lengyelekkel egy különös kötelék, egyfajta sorsközösség-érzés fűz össze minket. A magyar és lengyel nép sorsában rengetegek párhuzamot találunk, történelemünk rendre össze is fonódik. A hosszú évszázadok során csak nagyon ritkán fordult elő, hogy ne egymást támogatva vagy legalábbis ne kölcsönös szimpátiával viszonyultunk volna egymáshoz.
És ez az érzés mindmáig elkísér. A Szolidaritás például sokkal többet jelentett nekünk, mint a cseh Charta ’77, és Walesa valahogy mindig is közelebb állt hozzánk, mint Havel (nem mintha utóbbi nem volna kiváló ember – nyilvánvalóan az).
Több mint közös érdek
Ez pedig egy igazán különleges dolog a nemzetközi kapcsolatok világában, nagyon kevés hasonló példát lehet csak találni. A magyar külkapcsolatokban biztosan nincs még egy ilyen.
Az országok egymás közötti viszonyait alapvetően mindig az érdekek szabályozzák. Szövetségek szinte kizárólag azonos érdekek mentén köttetnek, még ha ezeket utána rendszerint le is öntik valamiféle értékekről szóló mázzal. A lengyel-magyar viszony éppen azért olyan különleges, mert elsősorban nem közös érdekeken alapul.
Az elmúlt évszázadokban magyarok számtalanszor nem a magyar nemzeti érdek logikájából kiindulva segítettek lengyeleket, és hasonlóképpen, lengyelek magyarok mellett vállaltak szolidaritást.
Együtt erősebbek vagyunk
Ez az érzés máig él, és a magyar politika számára óriási, kiaknázatlan lehetőségeket rejt.
Az elmúlt húsz évben ugyanis nem mindig sikerült ezt az érzelmi közösséget érdekszövetséggé formálni. Sőt! Akadtak olyan vezetők, akik a magyar külpolitika és a lengyel kapcsolatok elhanyagolásával, esetenként már-már szándékosnak tűnő módon próbáltak elfordulni Lengyelországtól.
Ez duplán károsnak bizonyult. Hiszen időzköben Lengyelország Közép-Kelet Európa elsőszámú hatalmává, az USA fontos és elkötelezett helyi szövetségesévé nőtte ki magát, Magyarország ellenben rengeteget veszített befolyásából.
Lengyel vezetők reményüket fejezték ki, hogy a második katyni tragédia okozta sokk talán enyhülést hozhat az ellenséges lengyel-orosz kapcsolatokban. Mi pedig azt remélhetjük, hogy ismét szorossá válik a megbomlott magyar-lengyel barátság. Ugyanis a tragédiát követő magyar reakciók ismét megmutatták, hogy a közös érzelmi bázis igenis létezik. Ennek segítségével mindig ki tudtunk jutni a kapcsolati hullámvölgyekből. Így lesz ez most is.
Együtt, egy régiós összefogással pedig sokkal erősebbek leszünk. Nem csak a barátság, hanem mindkét ország érdeke is ezt diktálja.
Gyertyagyújtás a lengyel tragédia áldozataiért
Ma este 20:00 órakor a budai Bem téren találkozunk, hogy gyertyagyújtással emlékezzünk az áldozatokra, és kifejezzük szolidaritásunkat Lengyelország népének.
Térkép (ide kattintva érhető el)
Küldj Te is kör SMS-t, hívd el családtagjaidat, barátaidat is!
Írások a témában:Lezuhant az elnök gépe (Lengyelország ma)Bratanki (Mandiner)Sokkolta a világot Kaczynski tragikus halála (Hírszerző)Szolidaritás (Sárdobáló)Elképzelhetetlen tragédia (TájKép)
Az utolsó 100 komment: