A lengyelek tegnap úgy viselkedtek, mint egy nemzet. Ezért igazán irigyelhetjük őket. (Kép: gazeta.pl)
Tegnapi írásunk a lengyel katasztrófáról: Nincs még veszve a lengyel-magyar barátság
Ahogy egy haláleset egy családot, úgy egy tragédia egy egész országot összehozhat.
Közös gyász
A szombat reggeli katasztrófa valóban megrázta Lengyelországot. Donald Tusk miniszterelnök könnyes szemmel tudatta a lengyelekkel a tragédiát. A tévéadók azonnal felfüggesztették adásaikat, és azóta is csak a katasztrófával foglalkoznak. Megindultságát senki sem leplezi: a profi hírbemondóknak elcsuklik a hangjuk, a politikusok mind megrendülten nyilatkoznak.
Pedig a lengyel elnök megosztó személyiség volt, korántsem élvezett osztatlan népszerűséget hazájában. Nem volt a kedvence sem a médiának, és politikai ellenfelei sem kedvelték túlságosan. Mégis, az egykori politikai ellenfelek, mint például Kwasniewski, most közös lengyel tragédiáról és nemzeti egységről beszélnek.
Látható, hogy a lengyelek reakciója nem is igazából Kaczyńskinek, feleségének vagy éppen a jegybankelnök személyének szól. Hanem Lengyelország mindenkori elnökének és vezetőinek. Lehet, hogy Kaczyńskivel nem értettek egyet számos kérdésben, de mégiscsak ő volt a lengyelek elnöke, s ezért halálában az egész ország gyászolja. Ahogy a szejm elnöke fogalmazott: „Ma nincs baloldal vagy jobboldal, ma mind együtt vagyunk.”
Közös szimbólum: Katyn
De Kwasniewski kijelentése még ennél is többet árul el. A volt kommunista, később szociáldemokratává vált korábbi elnök egyenesen történelmi párhuzamot vont a 70 évvel ezelőtti eseményekkel: „(Katyn) átkozott hely. Először a Második Lengyel Köztáraság elitjét végezték ki, majd pedig a Harmadik Lengyel Köztársaság intellektuális elitje hal meg ugyanabban a Szmolenszk melletti erdőben."
A lengyeleknek ugyanis a Szmolenszk melletti katyni erdő egy történelmi szimbólum. A nemzeti tragédia szimbóluma: a szabad lengyel állam tisztikarának kegyetlen kivégzéséé. És a szocializmus 40 évétől függetlenül ez mindenkinek ugyanezt jelenti ma is.
Baloldalinak és jobboldalinak, öregnek és fiatalnak egyaránt.
Mi a nemzet?
Lassan kétszáz éve vitatkoznak azon, hogy mi tesz egy népet nemzetté. A közös haza? A közös ősök? A közös nyelv? Pontos választ nem tudunk, talán mert nincs is. Az viszont biztosnak látszik, hogy valami olyasmitől válik egy nép nemzetté, ami most a lengyel gyászban nagyon szépen megmutatkozik. Amikor bizonyos helyzetekben nincs pártpolitika, csak közös érdek. Amikor a nemzetet megtestesítő pozíciókban nemcsak a személyt, hanem a hivatalt látjuk.
És a legfontosabb: amikor vannak olyan közös történelmi szimbólumok, melyek mindenkinek ugyanazt jelentik.
Sajnos ez Magyarországról nem igazán mondható el.
Egy városi legenda szerint egyszer Antall József fogalmazott így: „A lengyel egy nemzet, a magyar egy nép, a román meg egy foglalkozás.” A lengyelek tegnap valóban úgy viselkedtek, mint egy nemzet. Ezért igazán irigyelhetjük őket.
Írások a témában:Lezuhant az elnök gépe (Lengyelország ma)Bratanki (Mandiner)Sokkolta a világot Kaczynski tragikus halála (Hírszerző)Szolidaritás (Sárdobáló)
Az utolsó 100 komment: