Ha nekifeszül a kormány, talán még a téli árkompenzációt is kigazdálkodhatja, és az áremelést is megakadályozhatja. De akkor mi lesz a lakáshitelesekkel vagy a nyugdíjasokkal? Valakinek fájni fog. (Fotó: Carlos Barria/Reuters)

A gázártámogatás már az előző Orbán-kormánynak is vesszőparipája volt, és úgy tűnik, a mostani esetében sem lesz ez másként. 2010-ben azonban még nagyobb a kérdés társadalmi hatása, miközben a kormány mozgástere lényegesen kisebb.

Ajánlott írásunk: Nyugdíjasok - még mindig szent tehenek

Gázfüggő ország

A probléma alapvetően a kilencvenes évek rossz fejlesztéspolitikai döntéseinek következménye. A rendszerváltozást követő években az akkori magyar kormányzat ugyanis úgy döntött, hogy hazánkban kiemelt támogatást fog élvezni a vezetékes gáz elterjesztése. A mára nyilvánvalóan elhibázottnak tűnő döntést a Horn- és az Orbán-kormány is teljes mellszélességgel támogatta.

Persze akkoriban ez jó ötletnek tűnt: még olcsó volt a gáz (mert olcsó volt az olaj), és nekünk is sok volt belőle, meg egyébként is: ez volt a „jövő”.

Forrás: KSH

Ennek eredményeképpen azonban hazánk mára az egyik leginkább vezetékesgáz-függő ország lett Európában. A másik ilyen ország Hollandia – csak éppen ők jelenleg is rengeteg saját forrással rendelkeznek. Magyarország viszont már nem: mostanra a lakossági fogyasztás felét is alig tudjuk hazai gázból fedezni.

És közben persze a kilencvenes évek hordónkénti tizenegynéhány dolláros olajárából hetven-nyolcvan dolláros lett.

A gázár mint politikai kérdés

A vezetékes gáz rengeteg magyar ember számára nagyon drága, sokszor szinte már megfizethetetlen lett. Olyannyira, hogy a gázszámla az egyik legnagyobb kiadási tétel egy átlagos magyar család havi költségvetésében. A fogyasztók pedig a tavaly márciusi 20 milliárdhoz képest idén júniusban már közel 30 milliárd forinttal tartoztak a gázszolgáltatóknak, miközben a gázszolgáltatást 50 ezer fogyasztónál ki is kapcsolták.

Ennek megfelelően a gázár kérdése nagyon is politikai kérdés.

Forrás: KSH statisztikai tükör, Az energiaárak alakulása 2004-2009

Ráadásul itt még a felső középosztálybeli piaci fundamentalisták kedvenc dogmáját sem lehet bevetni: ezt a kérdést a piac nem fogja megoldani. Részben persze azért, mert ebben az iparágban monopol szolgáltatók vannak (aki most piaci liberalizációt akar emlegetni, az nyilván nem tudja, hogy mit is jelentett az a gyakorlatban). De ennél is fontosabb az a tény, hogy az esetleges nagyszámú nemfizető itt a fizetők terheit növeli. Magyarul: az egyes lakossági fogyasztók közt magas rendszerszintű egymásrautaltság van.

Mit tehet a kormány?

A kormány mozgástere nagyon szűk. Az eddigi bejelentések a nyári és őszi áremelések elhalasztásáról még semmit sem jelentenek. A gázár ugyanis télen fáj: a nyári fogyasztás elhanyagolható, az őszi pedig alacsony. Ha nagyon nekifeszül a kormány, akkor talán még a téli árkompenzációt is kigazdálkodhatja, és az áremelést is megakadályozhatja. De akkor mi lesz a lakáshitelesekkel, az adócsökkentéssel vagy a nyugdíjasokkal?

Az a helyzet, hogy nincs a költségvetésnek elegendő erőforrása arra, hogy mindenkit kisegítsen. Valahol fájni fog. A lakáshitelesek mellett már kiállt szinte az egész kormány, az adócsökkentést maga a miniszterenök jelentette be, viszont a gázfogyasztók támogatásáról még „csak” egy államtitkár beszélt, a nyugdíjkorhatár alacsonyan tartásáról pedig egy képviselő.

A fenti nyomolvasás alapján a Véleményvezérnek az a sejtése, hogy az utóbbi kettő közül kerül majd ki a vesztes csoport.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!