Az alapoknál kellene kezdeni: jó volna végre tudni, hogy mit is akarunk a Magyar Honvédséggel. Az ilyen szintű víziótlanság és sodródás legfeljebb az egészségügyre jellemző még. (Fotó: AFP/origo)

Tegnap támadás ért egy magyar katonai konvojt Afganisztánban: egy katona elesett, egy életveszélyesen, kettő pedig súlyosan megsebesült. Sajnos úgy tűnik, ismét egy tragédiára volt szükség ahhoz, hogy a közvélemény elkezdjen foglalkozni a magyar hadsereg állapotával.

Mit csinál a magyar honvéd Afganisztánban?

A Magyar Honvédség alakulatai elsősorban a NATO-tagságunk miatt, és persze az Egyesült Államokkal ápolt jó viszony fenntartása érdekében vesznek részt a misszióban. Ha úgy tetszik, a mi szempontunkból ez (is) a szövetség ára.

Könnyen lehet, hogy az afganisztáni háború kilátástalan és reménytelen. Ám mi nem azért vagyunk ott, mert hiszünk benne. Hanem, mert ezzel erősítjük meg tagságunkat a katonai szövetségben, amelynek tagjai vagyunk. Erre pedig szükségünk van, mert szemben másokkal, Magyarország gyakorlatilag csak a részvétel puszta tényét, ezt az elsősorban politikainak tekinthető hozzájárulást adja a NATO-nak.

Hozzájárulásunk katonai értéke, sajnos, gyakorlatilag nulla.

Mit ér a magyar katona?

Mert a magyar katona nyugati társainál lényegesen gyengébb kiképzést kap, feladatát pedig sokszor drámaian rosszabb felszerelésben kénytelen végezni. Ha korszerűbb eszközöket akar, jellemzően saját pénzéből kell azokat megvásárolnia (ez bizony rendszeres gyakorlat). Ráadásul harci tapasztalata sincs. Hogy is lenne, ha a magyar – politikai – főnökeik soha nem engedték, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Emiatt azonban a szövetségeseink sem bíznának rájuk ilyen feladatot – a mostani támadás után a magyar konvojnak menekülnie kellett, illetve értesítenie a németeket, hogy harcoljanak ők a magyar katona gyilkosaival.

Nem véletlen, hogy amikor az elmúlt évtizedben olykor-olykor egy-egy szakértő felvetette, hogy érdemesebb volna a nem odavaló tagokat egyszerűen kizárni a NATO-ból, akkor hazánk szinte mindig rajta volt a javasolt 2-3 elemű listán. Az elmúlt húsz évben ugyanis a mindenkori magyar kormány képtelen volt komolyan venni a honvédelem és a hadsereg kérdését.

A Magyar Honvédség jelenlegi állapota a rendszerváltozás utáni időszak egyik legnagyobb szégyene.

Adatok forrása: SIPRI Military Expenditure Database
 

Lenne más út

Egyáltalán nem szükségszerű azonban, hogy mindez így legyen. „Csak” vízióra, stratégiára, és természetesen erőforrásokra lenne szükség.

Az alapoknál, a víziónál kellene kezdeni: jó volna végre tudni, hogy mit is akarunk a Magyar Honvédséggel. Válaszolni kellene néhány fontos kérdésre. Hogyan illeszkedik például a hadsereg a magyar külpolitikai elképzelésekbe? Ha például a Balkán számára akarunk a Nyugat kapuja lenni, akkor komoly békefenntartó és intézmény-építő kapacitásokkal kellene rendelkeznünk. Továbbá: milyen szintű önálló védelmi képességet várunk el a Honvédségtől, és mi a NATO szerepe a magyar honvédelemben? Mi a magyar hadsereg társadalmi szerepe, például a nemzettudat vagy a társadalmi integráció és mobilitás kapcsán?

Ezekre a kérdésekre ma nincs igazi válasz, de az elmúlt húsz évben soha nem is volt. Ebből következően nem volt valódi honvédelmi stratégiánk sem. Így pedig az elképesztő módon elhanyagolt honvédelem területén a gazdasági helyzettől függően vagy az esztelen költségcsökkentési, vagy a szintén esztelen presztízsberuházási elv diadalmaskodott, miközben a régi struktúrák háborítatlanul élhettek tovább.

Talán az egészségügy mellett egyetlen más ágazatra sem volt ilyen szinten jellemző a víziótlanság és sodródás. Ezért aztán itt, a honvédelemben és az egészségügyben maradt a leginkább életben a nyolcvanas évek közjó iránt teljesen érzéketlen, élősködő „magánszocializmusa”. Amíg ez fennmarad, esély sincs a továbblépésre.

Sodródunk tovább

Ahol háború dúl, ott sajnos mindig lesznek áldozatok. Nem mindegy azonban, hogy a magyar honvéd miért és hogyan kockáztatja az életét. Hogy egy alaposan végiggondolt, a magyar érdek mentén kidolgozott stratégia érdekében teszi ezt, vagy csak úgy, hogy egy kötelezettségünket kipipálhassuk.

A Véleményvezér nem gondolja, hogy a honvédelem az új kormány kiemelt témái közé tartozna, és nem látja, hogy a jelenlegi miniszter bármilyen jelét adta volna annak, hogy képes lenne a szükséges átalakítás kihívásaival megbirkózni. Egyelőre úgy tűnik, a magyar honvédelem ügye csak sodródik majd tovább.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!