Szívjanak a hitelesek, mert megérdemlik? A bankok és az állam is felelős. De ami a bankoknak fáj, mindenkinek fájni fog: ha nincs hitel, nincs beruházás és új munkahely sem. Ezért az államnak, vagyis nekünk kell majd ezt megfizetni.

Egyre több szempár szegeződik a forint és a svájci frank árfolyamára: a hitelfelvevők és a hitelezők után most már a Nemzeti Bank és a kormány is heti szinten kell, hogy foglalkozzon a kérdéssel. Annyi bizonyos, hogy a bajba jutott devizahitelesek megsegítése, illetve a svájci frank erősödéséből fakadó következményeknek a kezelése a magyar gazdaságpolitika egyik legnagyobb problémájává nőtte ki magát.

Jó megoldás nincs, és így vagy úgy, de a végén megint az adófizetők fognak fizetni.

Mi is a baj?

A problémát az okozza, hogy a svájci frankban eladósodottak egy jelentős része nem tudja, vagy nem fogja tudni törleszteni a felvett hitelt, amennyiben a svájci frank a jelenlegi szinten marad, neadjisten még tovább erősödik a forinthoz képest.

Ez pedig azt jelenti, hogy a bankok rosszhitel-állománya tovább fog növekedni, tehát amúgy is rendkívül alacsony hitelezési tevékenységük még tovább apadhat. Aki erre csak a vállát rándítja, annak figyelmébe ajánljuk, hogy a magyar gazdasági növekedés jelentős részben éppen azért olyan alacsony, mert a bankok drámaian csökkentették hitelezési tevékenységüket, s ennek köszönhetően még az a vállalat sem tud növekedni, amelyiknek egyébként lennének új megrendelései.

A Véleményvezér kommentelői közt is megjelenő, borzasztóan egyszerűnek tűnő megközelítés szerint: „Szívjon az, aki olyan hülye volt, hogy felvette a devizahitelt!”. Csakhogy, mint láttuk, ha a hitelt nem fizetik vissza, új hitelek is egyre kevésbé lesznek. Ez pedig az egész országnak fáj, az egész ország „megszívja”: ha nincs hitel, nincs beruházás, és nincs új munkahely sem. (A kapitalizmusnak erről az összefüggéséről egyébként egy Széchenyi István nevű szerző írt hosszabb munkát, ajánljuk fent említett kommentelőink figyelmébe is.)

Kapcsolódó írásunk: Bankadó, a demokrácia ára

Ki a felelős?

A devizahitelek költségét három szereplővel lehet kifizettetni, akiknek mind megvan a maguk felelőssége: a hitelfelvevőkkel, a hitelező bankokkal, illetve a hitelfelvételt szabályozóként befolyásoló magyar állammal.

Amint láttuk, ha a fizetni nem tudó hitelezőkre hárítjuk a problémát, mindenki rosszul jár. De nemcsak erről van szó. Hanem arról is, hogy a devizaalapú hitelek olyan komplex termékek, melyek esetében nem várható el, hogy az átlagos pénzügyi műveltséggel rendelkező állampolgár reálisan felmérje a kapcsolódó kockázatokat. Különösen akkor nem, ha a bankok felügyeletével megbízott szerv, a PSZÁF is „elfelejtett” a veszélyekre figyelmeztetni, és zöld utat adott a devizahiteleknek. A „Szívjanak a hitelesek, megérdemlik!”-hozzáállás már csak azért sem helyes, mert a megfelelő tájékoztatás és figyelmeztetés hiányában nagyon sokan egyszerűen nem tudták, hogy mekkora kockázatot is vállalnak. Ha tudják, sokan egészen biztosan nem vállalták volna.

A második lehetőség, hogy fizessenek a bankok. Nekik is megvan a maguk felelőssége a kialakult helyzetben, hisz a saját szakmájukat maximálisan lejáratva, szinte már bűnösen felelőtlenül jártak el a devizaalapú hitelek kiadásakor. Ők persze nem csak azzal védekezhetnek, hogy a hitelező választotta ezt a konstrukciót, hanem, hogy mindezt a bankfelügyelet megengedte, ők tehát a szabályok szerint jártak el. Morálisan természetesen egyik érv sem menti fel őket. A gond megint csak az, hogy ha a bankoknak fáj, akkor mindenkinek fájni fog.

Marad tehát a harmadik opció: a magyar állam, melynek szintén tagadhatatlan a felelőssége, hiszen az állami bankfelügyelet semmi kivetnivalót nem talált a lakossági devizahitelezési gyakorlatban. Ma már teljesen világos, hogy a felügyelet egykori vezetése elképesztőnek tűnő inkompetenciáról tett tanúbizonyságot. De az akkori kormány is csak bátorította a lakossági devizahitelezést, hiszen anélkül élvezhette annak előnyeit, hogy szembesülnie kellett volna a hátrányokkal. Sajnos ezt is Gyurcsánynak és az ő "szakembereinek" köszönhetjük, és ezért bizony a végén úgyis nekünk kell majd fizetni.

Miért nekünk kell fizetni?

A bajba jutott hitelfelvevők nyilván nem tudnak fizetni, hisz éppen ezért jutottak bajba. A bankokat nem nagyon sajnálná senki, de a gazdaságpolitika nagy öngólt lőne, ha csak velük fizettetné meg mindezt. Ezért a gyakorlatban a terhek egy nagyon jelentős részét a magyar államnak kellene viselnie, tehát egészen pontosan: a magyar adófizetőnek.

Rettentően bosszantó, de ettől még így van.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!