A távközlési különadó bevezetése után nehéz lesz az anyavállalatnak megmagyarázni, miért mostanság kellene a magyaroknak tízszer gyorsabb internetet biztosítani. A multik nem fognak elmenni – de befektetni sem.

Orbán Viktor ma jelenti be a kormány következő gazdasági akciótervét, melyben várhatóan az is szerepelni fog, hogy a bankok után a távközlési szolgáltatókat is különadóval sújtják. A kormányzat láthatóan meg van róla győződve, hogy a multinacionális vállalatok nem fogják elhagyni az országot egy ilyen extra sarc miatt, sőt abban is biztosak, hogy az új adónak a piacra káros hatása sem lesz. Az előbbiben valószínűleg igazuk van – bár a hírek most éppen arról szólnak, hogy három nagybank a bankadó miatt a kivonulást fontolgatja –, az utóbbiban viszont egészen biztosan tévednek.

Kapcsolódó írásunk: Bankadó, a demokrácia ára

Ördögtől való-e a különadó?

Érdemes már rögtön az elején leszögezni, hogy az egyes iparágakat sújtó különadók nem az ördögtől valóak. Bár a Véleményvezér nem támogatja, hogy a kormányzat egyes iparágakat ilyen adókkal sújtson, mégis el kell ismerni: fennállhatnak olyan piaci körülmények, melyek indokolhatnak egy ilyen intézkedést.

Például, amikor a piacon versengő vállalatok nem is versengenek igazán, hanem valami hallgatólagos kartellbe verődve imitálják csak a versenyt. Vagy amikor az összes piaci szereplő profitot termel, sőt a többi iparághoz képest kimagaslót. Az ilyen anomáliákat nem lehet mindig versenyhatósággal vagy piaci szabályozással kezelni – olykor bizony a különadó is lehet megoldás.

Azonban látni kell azt is, hogy minden különadó – főként, ha a környező országok többségében nincs semmi hasonló – a Magyarországra irányuló befektetéseket komolyan visszavetheti.

Leányvállalatok egymás ellen

Valóban nem kell attól félni, hogy a multinacionális vállalatok egy ilyen adó hatására szedni fogják a sátorfájukat. Attól viszont sokkal inkább, hogy a nagyvállalatokon belül a befektetésekért folyó versenyben a magyar leányvállalatok alul fognak maradni egy ilyen adó miatt.

Tetszik vagy sem: a magyar gazdaságot multinacionális nagyvállalatok dominálják, pontosabban ezek helyi leányvállalatai. Az ilyen cégek befektetési döntéseit pedig az anyaországokban lévő központokban hozzák: a helyi leányvállalatoknak meglehetősen kevés mozgástere van. A nagyvállalatokban minden évben (vagy akár negyedévben) óriási harc folyik az egyes leányvállalatok között, hogy hol valósuljanak meg a beruházások, befektetések. Ebben a harcban pedig az egyes leányvállalatok vezetőinek nemcsak a helyi céget és piacot, hanem egy kicsit Magyarországot is „el kell tudniuk adni” az anyavállalatnak.

Ezért a különadóval a kormány nem a multinacionális vállalatot hozza nehéz helyzetbe, hanem annak magyar leányvállalatát. Ugyanis ezután embert próbáló feladat lesz a frankfurti, londoni vagy New York-i központokban arról meggyőzni a beruházásról döntő felsővezetőket, hogy a befektetésre éppen most és éppen Magyarország a legmegfelelőbb hely.

De miért érdekeljen ez minket?

És nem apró beruházásokat érinthet ez. A távközlési piacon például a Magyar Telekom vagy az Invitel vezetésének biztosan nem lesz könnyű dolga a német és amerikai anyavállalat főnökei előtt, amikor azt próbálják majd megmagyarázni, hogy miért mostanság kellene Magyarországon olyan hálózatot kiépíteni, ami a jelenlegi kapcsolatnál tízszer nagyobb sebességet biztosít a magyar átlagfogyasztóknak. A különadó ebben biztosan nem fog segíteni.

A kormánynak sokkal óvatosabban kellene bánnia tehát az ilyen eszközökkel. Különadót csak alapos piaci elemzés és súlyos piaci anomáliák megléte esetén szabadna kiróni. Ugyanis ez a néhány tízmilliárd forintos adóbevétel sokba kerülhet az országnak, ha a befektetésekért folyó versenyben alulmaradunk.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!