A fideszes indoklás igaz: az AB komoly gátja lehet annak, hogy az országban fontos és jelentős változásokat hajtsanak végre. De talán nem így kellene megoldani a problémát.

A múlt héten bebizonyosodott, hogy a kétharmaddal valóban mindent meg lehet tenni: a Fidesz, ha bármi vagy bárki az útjába kerül, a demokratikus felhatalmazásra hivatkozva takarítja el onnan. Az Alkotmánybíróság feladatainak újragondolása nem ördögtől való dolog, ám annak konkrét módja fontos és aggasztó üzenetet hordoz a Fidesz kormányzati filozófiájáról. Lázár János törvényjavaslatának parlamenti vitájára ma kerül sor.

Kapcsolódó írásunk: A forradalom szörnyű logikája

Mi a baj az Alkotmánybírósággal?

A Véleményvezér sosem volt az Alkotmánybíróság nagy rajongója. Ahogy korábban is kifejtettük, véleményünk szerint az alkotmánybíráskodás világszerte eltávolodott eredeti funkciójától. Mára a döntések alapja egy világnézetileg erősen elfogult (liberálisnak nevezhető) dogmarendszer, ami egyre inkább eltávolodik az alkotmányok valós szövegétől. Ráadásul az alkotmánybíróságok igen hajlamosak mindent alkotmányjogi kérdésként kezelni: mostanra valóban olyan ügyek felett is ítéletet mondanak, melyek 20-30 éve még távolról sem számítottak alkotmányjogi kérdésnek.

A Fidesz azon állítása tehát, miszerint az AB komoly gátja lehet annak, hogy az országban fontos és jelentős változásokat hajtsanak végre: igaz! És hogy ezt végre valaki ki merte mondani, még üdvözlendő is. Az viszont kevésbé, hogy az AB jogait drasztikusan korlátozó törvényjavaslat éppen egy olyan esetre adott reakcióként jelent meg, mely teljesen helyénvaló volt. Az AB ugyanis az egyik legalapvetőbb jogállami elv, a visszamenőleges hatály tilalma mellett állt ki: hogy sose lehessen cselekményeket utólagosan jogellenessé nyilvánítani.

Az Alkotmánybíróság tevékenységét tehát igenis lehet vitatni, a Fidesz azonban egy kultúrországban megkérdőjelezhetetlen döntést kérdőjelezett meg.

Mi a baj a reakcióval?

Az Alkotmánybírósággal kapcsolatos problémákat tehát meg kell oldani, de nyilván nem mindegy, hogy milyen módon. Az AB jogkörének átgondolatlan, drasztikus korlátozása semmiképpen sem a megfelelő megoldás. Ezzel ugyanis nem a hatalmán gyakran túlterjeszkedő, napi szinten átpolitizált Alkotmánybíróságot tereljük megfelelő mederbe, hanem a jogállam egy fontos védelmi szervét építjük le. Ezt leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, mintha az RTL Klub és a TV2 színvonaltalan műsoraira és egyes lapok sorozatos csúsztatásaira adott reakcióként magát a sajtószabadságot korlátoznánk. Magyarul: a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is.

A törvényjavaslat hivatalos koncepciója, miszerint az AB ne legyen jogosult olyan kérdésekben dönteni, amiről népszavazás sem írható ki: értelmetlen, már-már abszurd, és nem is érdemel több szót. Orbán Viktor vonatkozó eszmefuttatását pedig, miszerint a hatályban lévő alaptörvény csak "ideiglenes” alkotmány, a "régi szabályok” szerint nem lehet megítélni az “új Magyarországot”, és ezért van szükség az AB jogkörének ilyen csorbítására, valóban bármelyik igazi forradalmár megirigyelné.

Mi lesz ebből?

A legnagyobb probléma nem is magával a javaslattal van, hanem annak kontextusával. Azzal, hogy a törvényjavaslat egy válaszként született. Válaszként az AB döntésére, mely alkotmányellenesnek nyilvánította az új kormány egyik intézkedését. A kormány ezt a kudarcot nem úgy élte meg, hogy lenyelte volna a békát és írt volna egy új, az alkotmányos keretekbe beleillő törvényjavaslatot. Hanem egy kis és megérdemelt pofonra gyakorlatilag egy kézigránátot dobott vissza. Ezzel egyértelművé téve: bárkit, aki eléjük áll, félreállítják. Bárkit: akár egy jogállami alapintézményt is.

Ez a mentalitás pedig baljós dolgokat árul el a Fidesz kormányzati felfogásáról.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!