Már nincs szó a közösségből való kizárásról, csak a gazdasági racionalitásra való hivatkozásról és a számokról. Csak éppen utóbbiak hibásak.

Szépen lassan kapcsol a kormány is magánnyugdíj-rendszer ügyben. Úgy tűnik felmérték (vagy a közvéleménykutatóik mérték fel), hogy ez a döntés, ebben a formában még a támogatóik egy jelentős része előtt sem védhető.

Az új kormányzati érvek ezért a Századvég Gazdaságkutató által a minap kiadott rövid sajtóközleményre, illetve az utóbbi által a Magyar Nemzetben megjelentetett cikkre hivatkoznak. Jó hír, hogy ezekben már nincs szó a közösségből való kizárásról, csak számokról és a gazdasági racionalitásra való hivatkozásról.

Ajánlott írásunk: MNYP: menni vagy maradni?

Végre számok...

A fenti elemzés szerint az volt az alapvető baj a magánnyugdíjpénztári rendszerrel, hogy nem termelte ki a bevezetése költségeit. Egészen pontosan az az állításuk, hogy mivel a fiatalabbak elkezdtek a saját nyugdíjukra félretenni, ezért kevesebb jutott a mostani nyugdíjasokra (a jelenlegi állami nyugdíjrendszer ugyanis egy egyszerű átutalás a fiatalok béréből a nyugdíjasok számlájára), az emiatt hiányzó pénzt pedig az állam adósságfelvételen keresztül finanszírozta.

A vonatkozó adósság kamatai pedig magasabbak voltak, mint a magánnyugdíjpénztári rendszer által a fiatalok félretett pénzén termelt hozam. A Századvég számításai szerint ezen 500 milliárd forintot bukott a magyar nemzetgazdaság. (Amit Selmeczi Gabriella kicsit félre is értett, és valamiféle bűncselekményre célozgatott...)

... még ha problémásak is

A legnagyobb gondunk, hogy a szóbanforgó elemzés háttérszámításai nem nyilvánosak, a publikált eredményeket pedig a hivatkozott adatok alapján nem sikerült reprodukálnunk.

Ez annál is aggályosabb, mert időközben a kutatóintézet legalább egy nyilvánvaló számítási hibát szép csendben elismert. Arról van szó, hogy kalkulációikban megfeledkeztek arról, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszerből bizony néhányan már kiléptek. A magánnyugdíjpénztárak szövetségével, a Stabilitás Pénztárszövetséggel folytatott nyilatkozat-háborújukból kiderült, hogy most már a Századvég sem 500, hanem 420 milliárd forintos kárról beszél – a 80 milliárdnyi különbség az eredeti elemzésben hibásan számba vett 2009-es kilépések hatása. Vannak azonban további kalkulációs és megközelítésbeli problémák is. Az egyik, hogy nem csak 2009-ben voltak kilépések, hanem korábban is. A Stabilitás szerint 1998 és 2008 között például háromszor annyi, mint 2009-ben.

Egy másik, kicsit összetettebb probléma, hogy a hivatkozott elemzés úgy tesz, mintha a magánnyugdíjpénztári rendszer létének csak két pofonegyszerű makrogazdasági hatása, a megtermelt hozam és a kiesett állami jövedelem volna. Pedig ugyebár a pénztárak költsége és nyeresége is a hazai GDP-t, azaz a nemzetgazdaságot szaporította – ezt kihagyni a nemzetgazdasági szintű elemzésből megdöbbentő hiba. És akkor még nem beszéltünk a mnyp-rendszer egyéb, valóban csak nagyon nehezen számszerűsíthető pozitív hatásairól (tőkepiac erősítése, kockázati prémium csökkentése a pénzpiaci likviditás javításával). A fentiek eredője pedig nagyon könnyen fordított előjelűvé teheti az eredeti számításokat.

Végül a legnagyobb fenntartásunk, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszernek felrótt alacsony hozamokat a hivatkozott elemzés is elsősorban a rossz állami szabályozásnak tudja be. Nem lopásnak, nem rossz gazdálkodásnak, hanem egyszerűen a rossz szabályozásnak. Ha ez a helyzet, akkor viszont miért a magánnyugdíjpénztári rendszer kritikájaként lett az elemzés megszövegezve? Miért azt írják, hogy a rendszer 500 milliárd forintos veszteséget okozott nemzetgazdasági szinten? Miért nem úgy fogalmaznak, hogy a rossz szabályozás, esetleg a magyar állam inkompetenciája okozta ezt?

Hogyan tovább?

Üdvözlendő, hogy egy ilyen horderejű kérdés kapcsán végül megjelentek a számok is a kormányzat érvkészletében, még ha kicsit későn is. De ezzel legalább lehet vitatkozni. Ugyanakkor továbbra is elszomorító, hogy egy szó nem esik a valódi okokról. Mindannyian tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszert azért kellett államosítani, mert a kormánynak pénz kellett.

Vannak, akik azt gondolják, hogy erre a pénzre azért volt szükség, hogy finanszírozzák az előkészületben lévő, valóban forradalmi változásokat a magyar gazdaságban. A Véleményvezér nem ilyen optimista. Elhisszük, hogy a kormány ezt gondolja, de semmi jelét nem látjuk, hogy ez is történne. Mi attól félünk, hogy a pénztári vagyonok államosításával a Fidesz csak egy-két relatíve konfliktusmentes évet szerzett magának, hogy aztán 2013-ra ott álljunk a régi problémáinkkal, de immáron gatya nélkül.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!