Mi van, ha maga a nagy cél egy félreértésen alapul? Ha a bankrendszer áhított összeomlása nem a szép, új világot, hanem a nyomort hozná el?

Már megint egy forradalom. Már megint a Nyugat végét vizionálja valaki. Ja, és megint a bankokkal kezdené. Az pedig már teljes véletlen, hogy megint egy focista.

Eric Cantona forradalmat hirdetett Franciaországban. Elmondása szerint a jelenlegi korrupt nyugati rendszerben a hatalom a bankok kezében van, ezért ha valaki egy más rendszert akar, akkor a bankok hatalmát kell megdöntenie. Ennek érdekében keddre betétkivonási akciót hirdetett, amelynek értelmében minden résztvevőnek egyszerre (mármint egy napon) kellene pénzét felvennie a bankjából. Ez pedig reményei szerint a bankok gyors összeomlását hozná el. Onnan meg már nyilván csak egy lépés a Kánaán.

Cantona ötlete annyira gyermeteg, hogy szót se vesztegetnénk rá, ha nem gondolnánk, hogy elképzelései sajnos Magyarországon is tipikusak. A nyugati rendszer haldoklásától a bankok misztikus politikai hatalmán keresztül egészen a gazdaság működéséről kialakított vad egyszerűsítésekig az egykori kung-fu focista toposzai bizony a magyar közgondolkodásban is egyre gyakrabban felbukkannak.

A forradalom toposzai

Itt van a rögtön a „rendszer” szó. Mert mit is jelent ez? A piacgazdaságot, a globalizációt, a demokráciát, a nyugati jogintézményeket, esetleg az ezek alapját képező értékeket? Igazából mindenki mást ért alatta. Egészen pontosan azt, amit nem szeret, ami ellen harcolni akar. Az LMP-nek mindent, ami nem elég zöld; a Jobbiknak mindent, ami nem elég piros-fehér-zöld; a Fidesznek pedig mindent, ami megköti a kormány mozgásterét. A dühös állampolgárnak pedig a főnökét, a közüzemi vállalatot és a csaló benzinkutast.

Aztán a bankok. A cantonai világértelmezésben mindegyik egyforma, mindegyik ugyanazt akarja. Ha az ember meghallgat egy-egy felhevült honi politikust, újságírót, hogy a blogok kommentelőiről már ne is beszéljünk (a Véleményvezér kommentelői természetesen mindig kivételek), gyakran hasonlóan cizellált világképet ismer meg. Nincs magyar bank és nincs külföldi, nincs népbank és gazdagok bankja, nincs korrekt bank és nincs gátlástalan bank – bank és bank között nincs semmi különbség. Ráadásul egyik sem pénzt akar, hanem hatalmat. Sőt, nem csak akarják, meg is szerzik. Nem a bankok vezetői, hanem a bankok maguk, ezek a személyiséget szerzett, életre kelt szörnyű teremtmények. Természetesen a válságot is ők okozták. Nem a gátlástalanul költekező, szűklátókörűen szabályozó és a dolgozni hajlandó embereket kizsigerelő magyar állam, hanem a bankok.

Végül pedig a „hogyan működik a gazdaság”-téma: Cantona egy kicsit elszámolta magát, mert nem tízezrekre, hanem milliónyi résztvevőre lenne szüksége, hogy csak a francia bankrendszert meg tudja bénítani akár egyetlen napra. A Véleményvezér mindig megdöbben, hogy milyen könnyedén nyilatkoznak és írnak ilyen témákról hazánkban is – a legalapvetőbb számok ismerete és számítások elvégzése nélkül. Pedig a gazdaság makróösszefüggései meglehetős szigorúsággal határozzák meg a kihozható eredményeket. Aki ezeket nem veszi figyelembe, az úgy tesz, mint aki orvosi előképzettség nélkül műt vagy mérnöki tudás nélkül tervez házat. Lehet persze így is jól csinálni – mint ahogyan akad olyan is, akinek ötöse van a lottón.

Mi van, ha rossz a forradalmi cél?

Tudjuk persze, hogy a forradalom logikája nem engedi a tétovázást, az adatokon való molyolást, a finomságok kibontását. A fókusz ugyanis a nagy, átfogó cél megvalósítása – a részletek kidolgozása ráér később is.

De mi van, ha maga a nagy cél egy félreértésen alapul? Ha a bankrendszer cantonai összeomlása nem a szép, új világot, hanem a nyomort hozná el? Ha a csodálatos, gyors növekedést biztosító új pálya nem is létezik, vagy legalábbis záros határidőn belül nem elérhető?

Akkor fog csak ez a sok sületlenség fájni igazán.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!