Mi a megoldás? Befektetés és tőke kell. Ahhoz meg vagy tíz év lakossági takarékoskodás és puritán életmód, vagy újabb idecsábított multik, vagy nagy állami projektek és további eladósodás. Más út nincs.

A KSH tegnap kiadott korrigált statisztikái még az előző napi, állítólag elszámolt verziónál is sötétebb képet festenek a honi foglalkoztatottságról: december és február között 3,743 millió embernek volt állása Magyarországon. Ennél is elszomorítóbb az, hogy a vonatkozó trend lefelé mutat. Nagyon úgy tűnik, hogy középtávon a munkahely-hiány fogja a legnagyobb fejfájást jelenteni a kormánynak.

Mi a baj?

Már jó pár éve közkeletű bölcsességnek számít, hogy a magyar gazdaság drámaian el van maradva foglalkoztatottság tekintetében nem csak az európai, de a régiós átlagtól is. (A félreértések elkerülése végett: ezek az adatok már tartalmazzák a feketemunkások becsült számát is.) Márpedig nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy felismerjük, ahol kevesebben dolgoznak, ott kevesebb javat termel meg a gazdaság és kevesebb az elkölthető jövedelem is. Nem kis lemaradásról beszélünk. Ahogyan a Fidesz a tavalyi kampányban és azóta is nagyon helyesen mondja, Magyarországnak körülbelül 1 millió új munkahelyre, és ezzel együtt a mostanihoz képest 1 millióval több foglalkoztatottra lenne szüksége. Így lenne csak esélyünk néhány évtizeden belül felzárkózni az EU átlagához.

Úgy öt évvel ezelőtt még viszonylag egyszerűbbnek tűnt a probléma. A magyar gazdaság a kétezres évek derekán elképesztően munkavállalás-ellenes volt, elsősorban az állam rosszul beállított ösztönzői miatt (magas járulékok, magas adók, magas segély). Azóta azonban jelentősen romlott a helyzet. Miközben az elmúlt tíz hónap változásai ebből a szempontból csekély jelentőségűek voltak és a gazdaság főbb ösztönzői továbbra is a munkavállalás ellen dolgoznak, felmerült egy új, még súlyosabb probléma. Mára ugyanis lényegesen alacsonyabb a munkaerő-kereslet is, mint korábban. Az ok nagyon egyszerű: a beruházások szintjének meredek csökkenése. Ahol nincs beruházás, ott nincs új munkahely sem.

Mit lehet tenni?

A beruházáshoz tőke kell. Azt viszont nagyon gyakran szeretjük elfelejteni, hogy a tőke nem a fán terem. Tőkét vagy egy ország félretett megtakarításai teremtenek, vagy pedig külföldről lehet behozni. Más választás nincs. Ha tehát azt szeretnénk, hogy ha nem is egy millió, de jelentősen több munkahely teremtődjön Magyarországon az elkövetkezendő pár évben, akkor vagy nagyobb megtakarításra kell ösztönözni az országot, vagy több külföldi pénzt kell idevonzani.

Az első opcióra a magyar politikai elitnek szemmel láthatóan nincsen gyomra. Ez ugyanis a fogyasztásnak, vagyis a magyar népesség napi szintű költésének a Széll Kálmán-tervben eltervezettnél drámaian nagyobb csökkenését jelentené. Ezt a magyar politika nem meri felvállalni, mert közkeletű vélekedések szerint a magyar szavazók nagyon megbüntetnék az ilyen tervek végrehajtóit.

Az egyetlen járható alternatíva tehát, ha az ország külföldről hoz be tőkét.

Miért nem megy az sem?

A külföldi tőke behozatala két dolgot jelenthet. Vagy külföldi vállalatokat (vagy éppen bankokat) ösztönzünk különféle módokon arra, hogy Magyarországra hozzák a pénzüket, vagy a magyar állam további külföldi eladósodásával finanszírozunk munkahelyek tízezreit létrehozó nagy állami beruházásokat.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar kormány a különadókkal és a gazdasági szabadságharcos retorikával nem idevonzani, hanem mintha szándékosan elriasztani akarná a külföldi tőkét. A másik oldalon pedig az államadósság ellen hirdetett küzdelem azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a külföldi hitelekből finanszírozott állami munkahelyteremtésnek sincs realitása.

Pedig tényleg választani kell: tíz év lakossági takarékoskodás és puritán életmód, vagy újabb idecsábított multik, vagy nagy állami projektek és a további eladósodás. Ha egyik sem kell, akkor viszont nyugodjunk bele, hogy új munkahely se nagyon lesz.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!