A közmunka segít megideologizálni a segélyt: nem ingyen, nem ingyenélőknek adjuk. Kényszerfoglalkoztatás, a statisztikával való bűvészkedés: a gazdasági helyzeten nem javít. És miért Pintér felügyeli a programot? (Fotó: minap.hu)
Orbán Viktor tegnap arról beszélt, hogy a ciklus végére 65-70%-ra csökkenhet az az államadósság, mely ellen az előző nap emlékezetes módon egyenesen háborút is hirdetett. Ráadásul kétfrontos háborúról van szó, hiszen a államadósság elleni harccal párhuzamosan a munkanélküliségnek is hadat üzent a kormányfő.
A szándék természetesen nemes, a célok legalább részleges számszerűsítése kifejezetten üdvözlendő, de félünk, hogy ez a háború legfeljebb félsikerrel zárulhat.
Egy kis ellentmondás
A magas államadósság kétségtelenül a magyar gazdaság egyik legsúlyosabb problémája, éppen ezért a kormányfő elszántsága feltétlenül üdvözlendő. Ha Medgyessy Pétert és Gyurcsány Ferencet akár csak egy kicsit is megérintette volna ez a gondolat, ma sokkal jobb helyzetben lennénk.
Fontos azonban, hogy szembesüljünk egy ténnyel: azok az eszközök, amelyekkel a magyar kormány az államadósságot csökkenteni akarja, ellentétesek a munkahelyteremtés szintén hangoztatott szándékával. A szigorú megszorítások egyik következménye ugyanis a gazdasági növekedés visszafogottsága lesz, egészen pontosan az, hogy az elkövetkezendő két évben szinte egyedül csak az export fogja húzni a magyar gazdaságot. A magyarországi exportszektor viszont a foglalkoztatásnak csak kis hányadát adja, a foglalkoztatás szempontból jelentős iparágak elsősorban a hazai kereslettől függenek – melyet pedig az említett megszorítások fognak visszavetni. Magyarul: nem nagyon lesznek új munkahelyek.
Ajánlott írásunk: Egymillió új munkahely: mit tehet a kormány?
Mire jó és mire nem a közmunka?
Úgy tűnik, legalábbis a kommunikáció szintjén, hogy a kormány a közmunkát tekinti a munkahelyteremtés csodafegyverének.
A probléma ezzel csak az, hogy a közmunka nem úgy munka, mint a többi. Ez ugyanis egyfajta kényszerfoglalkoztatás, ahol még csak álmodni sem lehet a munkaerő hatékony alkalmazásáról. Természetesen a foglalkoztatottsági statisztikákat lehet javítani a közmunkával, de ettől az ország gazdasági teljesítménye biztosan nem fog érezhetően javulni. Ráadásul a közmunkás sem fogja magát megbecsült munkavállalónak tekinteni, nem fogja azt gondolni, hogy neki bizony most valódi munkahelye van.
A statisztikával való bűvészkedés mellett van azonban még egy fontos politikai funkciója ennek a megoldásnak: legalább részben kezeli azokat a társadalmi feszültségeket, amelyek a tartós munkanélküliek számának elkerülhetetlen emelkedéséből adódnak. A problémára már utaltunk korábban: arról van szó, hogy aki húsz éve folyamatosan dolgozott, de mondjuk már egy éve hiába keres állást, tehát nincs munkahelye, az ugyanúgy és ugyanakkora szociális segélyt fog kapni, mint aki húsz éve nem dolgozott és a jövőben sem akar. Ezt pedig az előbbi joggal érezheti teljesen igazságtalannak. Ha pedig ezt a történetet még egy kis etnikai szósszal is leöntjük, akkor egy nyilvánvalóan veszélyes elegy kerekedik ki.
A közmunka egyszerűen segít megideologizálni a segélyezést: nem ingyen adjuk és nem az ingyenélőknek adjuk, hanem munkáért cserébe a valóban dolgozók számára. Bár a közmunkaprogram még a tervek szerint sem fog kétszázezernél több embert érinteni, a létezése fontos hivatkozási alap és feszültség-kiengedő szelep lehet: valószínűleg nemcsak a Véleményvezérnek tűnt fel, hogy a közmunkaprogramért nem Soltész Miklós szociális államtitkár vagy Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, hanem érdekes módon a rendvédelmi szerveket irányító Pintér Sándor lesz a felelős.
A közmunkaprogram tehát fontos eszköz, de elsősorban nem a valódi munkahelyteremtés szempontjából.
Akkor miért beszélnek egymillió új munkahelyről még mindig?
A Véleményvezér két lehetséges magyarázatot lát. Az egyik, hogy a kormányfő tényleg komoly esélyét látja annak, hogy a gazdasági növekedéssel kapcsolatban megvalósul a Matolcsy György által optimistának, de a szakértők többsége által irreálisnak nevezett „B” forgatókönyv. Azaz, hogy hazánk 4-6%-os GDP-növekedést produkál a következő években.
A másik lehetőség, hogy a kormány kommunikációs szempontból egyszerűen beleragadt a történetbe. 1 millió új munkahelyet ígértek 10 év alatt, és bizony ebből legalább néhány százezret várni is fognak tőlük 2014-re. Ugyanakkor látva, hogy a munkanélküliség és a foglalkoztatottság alakulásában semmilyen jel nem utal egy alapvető fordulatra, minimális esélye van, hogy az említett eredeti tervek megvalósuljanak. Az ebből fakadó ellentmondást pedig kommunikációval, a folyamatos küzdelemről szóló beszéddel próbálják áthidalni.
Bármelyik is legyen a helyzet, szerintünk a közmunkaprogramhoz fűzött túlzott reményeknek szükségszerűen csalódás lesz a vége.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.