Korábban még le lehetett söpörni a hasonló véleményeket azzal, hogy csupán a rosszindulatúak kárognak. A tények mára egyértelműek: a kormány növekedési tervei voltak jóindulatú fantaszták vágyálmai. (Fotó: Túry Gergely/hvg.hu)
A kormány gazdaságpolitikája megbukott. Mellár Tamás, a KSH volt vezére ezt nem máshol, mint a Magyar Nemzetben mondta ki, de így gondolja az első Orbán-kormány minisztere, Chikán Attila, illetve a baloldali szimpátiával szintén nem vádolható Csaba László is.
Ennek a ténynek pedig nagyon súlyos és messzeható következményei lesznek. A Véleményvezér ma és a következő két napban az okokat, illetve a gazdasági és politikai következményeket járja körül.
Ajánlott írásunk: Hol a magyar gazdasági csoda?
Első rossz hír: a költségvetési hiány
A tények rendkívül elszomorítóak. A kormány az év elején még úgy gondolta, hogy a GDP növekedése legrosszabb esetben is 3% körül alakul majd: ezt nevezték konzervatív forgatókönyvnek. Ehhez képest augusztus végére kiderült, hogy még a 2% sem lesz meg. Ennek pedig nagyon közvetlen költségvetési és államadósságra gyakorolt hatása van: ha ugyanis a gazdaság harmadával kevesebbel nőtt, mint tervezték, akkor a költségvetési bevételek sem a tervezett mértékben folytak be. Mindeközben pedig a kiadások legalábbis nem fognak csökkenni.
Magyarul: további beavatkozás nélkül a költségvetési hiány a tervezettnél lényegesen magasabb lenne. Az a költségvetési hiány, amelynek tartása mellett a miniszterelnök olyan látványosan és határozottan személyesen is elköteleződött. Vagyis a hiánycél elbukása a miniszterelnök személyes kudarca lenne.
Forrás: Index
Második rossz hír: az államadósság
Van azonban egy másik probléma is, amelyik, ha lehet, még jelentősebb. Az államadósság szintjéről van szó. Hiszen a kormány egész gazdaságpolitikájának sarokkövévé a GDP arányos államadósság csökkentését tette, sőt újabban már az „elmúltnyolcévvel” való szakítást és az elszámoltatást is erre a témára építette fel.
Az államadósságnak hagyományosan nem az abszolút szintjét vizsgáljuk, hanem azt, hogy a GDP mekkora részét teszi ki. Amikor az ember az államadósság pályáját számolja, akkor igazából két főbb tényezővel kell kalkulálnia: mennyivel növeli a költségvetési hiány az államadósságot, illetve, hogy mennyivel csökkenti az államadósság százalékban kifejezett értékét a GDP bővülése.
Ha ezt a két tényezőt dinamikusan vizsgáljuk, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy csökkenő vagy nagyon lassan növekvő GDP-szint mellett gyakorlatilag lehetetlen kitörni egy adósságspirálból (a jelenlegi helyzetben ugyanis a hiánycsökkenés elsődleges hatása a növekedés visszafogása). És pontosan azért olyan tragikus Magyarország számára a szóban forgó alacsony GDP-növekedési adat, hiszen alapjaiban kérdőjelezi meg a kormány által előrevetített adósságpálya hitelességét. Az államadósság elleni nagy háborúban (nem mi neveztük így!) éppen egy óriási csatát veszített most el a kormány.
Mi következik ebből?
Nem kellett valamiféle közgazdasági gurunak lenni ahhoz, hogy mindezt az ember előre lássa. A Véleményvezér például a Széll Kálmán-terv bejelentése óta próbálja magyarázni, hogy azzal a kormány a bokrosi útra lépett, és a megszorító csomag–bankadó–„forradalmi” törvénykezés kombójával a számottevő növekedésnek még az esélyét is elszalasztotta.
Korábban persze le lehetett söpörni a hasonló véleményeket azzal, hogy csupán a rosszindulatúak kárognak. A tények azonban mára meglehetősen egyértelműek: bebizonyosodott, hogy a kormány növekedési tervei voltak jóindulatú fantaszták vágyálmai.
Ebben a helyzetben pedig a kormánynak sürgősen változtatnia kell: nemcsak vezetői, hanem stratégiai szinten is. A Véleményvezér következő két írása (kedden és szerdán) erről fog szólni.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.