Véleményvezér

Nyílt titok, hogy a kisebb államok szavazatát a szó szoros értelmében meg lehet vásárolni, amivel a győztes országok éltek is. (Fotó: biztonsagpiac.hu)

Magyarország a napokban elbukta az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságáért folytatott versenyt: rögtön az elején elvéreztünk. A kelet-európai választási csoport másik két pályázója, Szlovénia és Azerbajdzsán párharcából végül az utóbbi került ki győztesként.

A kudarc alapvető oka az, hogy a magyar külpolitika rosszul mérte fel a nem állandó BT-tagság kampányához szükséges stratégiát és erőforrásokat.

Előző írásunk a témában: Fidesz-Magyarország a világpolitikában?

Hátrányból indultunk

Nem könnyű közép-európai országként az ENSZ BT nem állandó tagságát elnyerni, európai uniós tagországként pedig különösen nehéz. Hiszen az elmúlt évek megmutatták, hogy az ENSZ-en belüli kelet-európai csoportban kimondottan hátrányt jelent manapság az EU-tagság. Néhány évvel ezelőtt Csehország Horvátországgal, Lengyelország pedig Boszniával szemben maradt alul.

Talán a magyar külpolitika nem vette elég komolyan a másik két visegrádi ország sikertelenségét. Ráadásul egy olyan kampányba ment bele, ahol még az EU-tagok egységes szolidaritására sem számíthatott, hiszen együtt kellett versenyeznünk a szintén uniós Szlovéniával – ők ráadásul már öt éve megkezdték a felkészülést a mostani megmérettetésre.

Magyarország sikertelenül pályázott az ENSZ Biztonsági Tanácsába tagnak. A Kelet-Európának járó helyre három ország pályázott, közülük Azerbajdzsán kapta a legtöbb, 74 szavazatot. Második Szlovénia 67 szavazattal, mi 52 szavazatot kaptunk. Az első kettő ment tovább a második fordulóba. Régiónként külön szavazólapok voltak, de összességében Marokkó bizonyult a világ kedvencének, a 193 tagállamból 155 támogatta BT-tagságát. Magyarországnál kevesebb voksot egyetlen BT-tagságra pályázó ország sem kapott.

Magyarországról szavaz a világ (Index)

Nem a jófiúk nyernek

De a magyar külpolitika rosszul mérte fel azt is, hogy milyen ígéretekkel és programmal érdemes ringbe szállni: Magyarország egy szokásos szürke, semleges, defenzív, „jófiús” kampánnyal készült. Végignézve a győzteseken azonban tisztán látszik, hogy ebben a versenyben már régen nem ez a fajta külpolitika a tuti befutó.

Azerbajdzsán például nyíltan kiállt amellett, hogy ő az ENSZ BT-tagságát igenis fel fogja használni saját karabahi konfliktusának rendezésére. A szintén győztes Marokkóról pedig mindenki tudta, hogy győzelme esetén blokkolni fogja a nyugat-szaharai konfliktus elleni BT-határozatot. Pakisztán pedig (nyilván túlozva) majdnem, hogy háborúban áll az Egyesült Államokkal – de az biztosan elmondható, hogy nyakig benne van az afganisztáni konfliktusban.

Egyértelműen látszik, hogy ebben a versenyben talán nagyobb eséllyel lehet győzni egy markáns diplomáciai stratégiával, amivel a hasonló helyzetben lévő országok azonosulni tudnak, és ami megkülönbözteti az adott pályázót az összes többitől.

Pénz kellett volna

Végül azt is látni kell, Magyarország azzal is rosszul kalkulált, hogy mennyi idő, felkészülés, és mennyi anyagi ráfordítás szükséges a sikerhez. Hazánk mindössze egy éve kezdett kampányolni a BT-tagságért, miközben a már említett Szlovénia öt éve, ahogyan a többi győztes ország is már hosszú évek óta készül a megmérettetésre.

Az pedig nyílt titok, hogy a kisebb országok szavazata a szó szoros értelmében megvásárolható, ezzel a lehetőséggel pedig több győztes ország élt is. Tudjuk, Magyarországnak erre nem volt anyagi lehetősége, sőt deklaráltan el is zárkóztunk bármifajta komolyabb pénzügyi „segítségnyújtástól”. Pedig már az elején teljesen világos volt, hogy ebbe a versenybe eleve csakis ilyen eszközökkel érdemes beszállni.

Ezt nem így kellett volna

Tanulság bőven van.

Összefoglalva elmondható, hogy ezt a kampányt rosszkor indítottuk és rosszul mértük fel, hogy mi is kellene a sikerhez. A jelenlegi helyzetben az országnak se reputációja, se erőforrásai nincsenek ahhoz, hogy valóban tényező legyen. 

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!