Véleményvezér

A kormány a belpolitikában sem tudja, mit fog két hét múlva csinálni, folyamatosan változtatja álláspontját, Orbán Viktor pedig mindenről maga dönt. Hogy tudnánk így világpolitikai kérdésekben állást foglalni? (Fotó: MTI/EPA)

Hetek óta hír, hogy Magyarország intenzíven kampányol az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságáért. Nemrég Habsburg György próbált magyar diplomatákkal jó benyomást tenni a Csendes-óceán (számunkra eddig jobbára ismeretlen) országaira, most pedig Schmitt Pál győzködött karibi, óceániai és afrikai vezetőket, hogy szavazatokat gyűjtsön hazánknak a BT-tagsághoz.

A tagság Magyarország számára valóban hatalmas lehetőséget jelentene, de félő, hogy a jelenlegi kormány ezzel nem tudna élni.

Ajánlott írásunk: WikiLeaks: óriási titkok Magyarországról?

Miért foglalkozzunk a világ dolgaival?

A BT-tagságért folyó verseny kapcsán a legfontosabb, amit helyre kell tenni, az Kovács László bon mot-ja, a „Merjünk kicsik lenni!”. Ez a néhány szó tökéletesen foglalja össze az elmúlt 60 év teljesen elhibázott magyar külpolitikáját. Azt a nézetet, miszerint lássuk be, hogy jelentéktelen ország vagyunk, ezért semmi értelme a nagyobb külpolitikai célkitűzéseknek, a kormány inkább foglalkozzon azzal, hogy a lakótelepen legyen olcsó a kenyér, a balatoni nyaralás idején meg a benzin. Ez a gondolkodásmód egyszerre hordozza magában a kelet-európai provincializmust és azt a magyar baloldali gondolkodást, mely alapvetően nincs tisztában a külpolitika szerepével.

Magyarország valóban nem nagy ország és még csak nem is jelentős gazdasági hatalom. Mindez azonban nem szükségszerű korlátja annak, hogy az ország az európai, vagy bizonyos szintig akár a világpolitikában is szerepet vállaljon. Gondoljunk csak a 9 milliós Svédországra, mely évszázadok óta dominálja a skandináv régiót, sőt hangja meghatározó egész Európában. De beszélhetnénk a 16 milliós Hollandiáról, mely a mai napig komoly befolyással rendelkezik mind Európában, mind Délkelet-Ázsiában. És a sort lehetne folytatni megannnyi hasonló méretű országgal, Izraeltől Szingapúron keresztül Új-Zélandig.

Vagyis nem kizárt, hogy Magyarországnak is legyen szava az ország határain túlnyúló kérdésekben. Nyilván a magyar gazdaság ereje nem segít abban, hogy hazánknak túl nagy hangja legyen, de azt is látni kell, hogy a gazdaság mérete távolról sem az egyetlen faktor a külpolitikai érdekérvényesítésben. Ezért úgy látjuk, azzal, hogy a Fidesz-kormány félredobta az elmúlt évtized állandóan csak magyarázkodó, passzív külpolitkáját, önmagában már egy nagyon fontos és szükséges lépést tett meg.

De mit akarunk csinálni…? 

A BT-tagság egy óriási lehetőség lenne Magyarországnak, hogy a világpolitika színpadára felkerüljön, amivel, ha ügyesen sáfárkodik a magyar külpolitika, bizonyos kérdésekben akár tényezővé is válhatna. Azonban a BT-tagság sok munkával jár: olyan témákban kellene megfontolt döntéseket hoznia az országnak majdnem napi szinten, mint a közel-keleti helyzet, a klímaváltozás vagy éppen az afrikai éhezés problémája.

És itt kezdődnek a gondok: a magyar kormány még a belpolitikában sem tudja, hogy két hét múlva mit fog csinálni. Mivel a kormány egy adott kérdésben egyik pillanatról a másikra gyökeresen ellentétes álláspontokat foglal el, és mert minden lépésével azt hirdeti, hogy az alapos elemzés és mérlegelés alapján meghozott politikai döntések kora lejárt, aligha tudna világpolitikai jelentőségű témákhoz úgy hozzászólni, hogy abból Magyarország profitálni tudjon.

…és ki fog dönteni?

Ám van ennek a problémának egy másik oldala is. A Fidesz-kormány politikájának legalább ekkora gyengesége, hogy minden jelentős kérdést egy, legfeljebb néhány ember dönt el. Vállalati nyelven: a kormányfő mikromenedzsel, tehát nem bíz másokra semmit, ő akar dönteni minden apró-cseprő ügyben. Gondoljunk csak arra, hogy másfél évvel a választások után több tucatnyi szervezet és intézmény azért nem tud normálisan tevékenykedni, mert a „Főnöknek” még nem volt ideje dönteni a kinevezésekről. Vajon hogyan képzeli így a kormány Magyarország ENSZ BT-tagságát, ahol naponta kellene világpolitikai horderejű kérdésekben állást foglalni? Félő, hogy legfeljebb egyszerűen csak sodródnánk.

Pontosan ezért tart a Véleményvezér egy esetleges magyar BT-tagságtól, hiszen a rivaldafény nem meglévő erősségeinkre és az ország külpolitikai potenciáljára világítana, hanem az ország gyengeségei válnának nagyon gyorsan láthatóvá. Mivel úgy tűnik, hogy a jelenlegi kormány képtelen alapos elemzések alapján meghozni a döntéseket, majd utána konzekvensen ki is állni azok mellett, és mert a legtöbb döntés egyetlen személyen múlik, ezért ez a felállás aligha hozná meg a várt eredményt: Magyarország befolyásának a növekedését. Bár kevés dolgot szeretnénk jobban, mint hazánk jobb nemzetközi megítélését, lehet, hogy jobban járna az ország, ha most szoros küzdelemben és sok szavazattal, de pont lecsúsznánk az ENSZ BT-tagságról.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!