Véleményvezér

Kőbaltával avatkozik be a normális gazdasági folyamatokba: aki nem akar, ne fizessen teljes árat az áramért. Az IMF miatt két hónapon belül ez a javaslat rettentő kínos lehet. (Fotó: delmagyar.hu)

Lázár János még mindig képes meglepetést okozni. Most éppen az a forradalmi ötlete támadt, hogy aki nem akar, az ne fizessen teljes árat az áramért. De az időzítés nem sikerült: ez a javaslat a mai viszonyok közepette már túl fülkeforradalmas.

Ajánlott írásunk: Lázár lett a miniszter Fellegi helyett?

A szerződés nem érvényes – mert azt mondjuk!

Lázár János törvénymódosító javaslata értelmében nem lehetne kikapcsolni azokat a fogyasztókat az áramellátásból, akik nem fizetik az áramár egy részét, az ún. rendszerhasználati díjat. Magyarra fordítva: a Fidesz frakcióvezetője szabadon választhatóvá tenné a rendszerhasználati díj fizetését. Lázár János vagy azt gondolja, hogy ezen díj szedése teljesen alaptalan, vagy azt, hogy az áramszolgáltatók olyan páriái a magyar gazdasági életnek, akik még arra sem méltóak, hogy velük szemben a szerződéses kötelezettségek kikényszeríthetőek legyenek.

Amennyiben az előbbi a helyzet, úgy teljesen világos, hogy magát a díjat kellene eltörölni, és természetesen azonnal felelősségre kellene vonni azt a minisztert is, aki 16 hónapon keresztül hagyta, hogy a magyar emberek, vállalatok és közületek indokolatlanul legyenek ilyen díjfizetésre kötelezve. Ha azonban a második esetről lenne szó, úgy az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: ki hatalmazta fel Lázár Jánost vagy akár az egész Fidesz-frakciót – de mondhatnánk akár azt is, hogy a magyar Országgyűlést –, hogy eldöntse, melyik magánjogi szerződés érvényes és melyik nem?

Az ötlet természetesen szürreális és végtelenül ostoba. Nem is lenne érdemes foglalkozni vele, ha nem állna olyan éles kontrasztban a kormány által ki nem mondott, de csendben megvalósítani szándékozott részleges irányváltással.

Kiszámíthatóság kell

A józanabb közgazdászok már réges-régen mondják, de már a szabad véleménynyilvánításukban lekötelezettség okán korlátozottak is elkezdték pedzegetni az utóbbi időben, hogy gazdasági növekedésünk csak akkor lesz, ha a szabályok területén visszatér a kiszámíthatóság. Világossá vált ugyanis, hogy addig egész egyszerűen nem lesz észrevehető mértékű beruházás Magyarországon, amíg a legalapvetőbb szabályok is bármikor megváltoztathatóak egyetlen tollvonással, mindenfajta egyeztetés és előkészítés nélkül.

Sőt, az utóbbi pár napban úgy tűnt, a kormány is kezd lassan ráeszmélni, hogy a totális gazdaságpolitikai voluntarizmus nem folytatható, és mintha szépen-csendben elkezdtek volna visszatérni a normálisabb, kiszámíthatóbb gazdasági szabályalkotáshoz. Ezt jelezte többek között a Bankszövetséggel kezdeményezett tárgyalás, de a beruházások fontosságát végre hangsúlyozó kormányzati kommunikáció is. Szó sincs még az „ortodox” (értsd: kipróbált, máshol is alkalmazott) gazdaságpolitika elfogadásáról, de legalább már nem azért neveznek egy javaslatot előremutatónak, mert az „unortodox”, azaz még soha sehol nem működött.

Olvasd el ezt is: Orbán nem látja, milyen csapdába gyalogol

Mit szól majd az IMF?

Lázár javaslata teljesen a fideszes fősodorba illeszkedett volna akár három-négy hónappal ezelőtt is, mára azonban ez a fajta keményvonalas gazdasági szabadságharcosság kifejezetten ódivatú, meghaladott lett – különösen a Valutaalaphoz való visszatérés fényében (Lázár még 15-én nyújtotta be javaslatát). Mert kétségünk ne legyen, hogy a normális gazdasági folyamatokba kőbaltával beavatkozó törvényjavaslat például kiválóan alkalmas arra, hogy az IMF kiragadja és olyan szimbolikus üggyé tegye, ami mögül aztán adott esetben a frakcióvezető és a kormány is csak súlyos presztízsveszteségek árán tud kihátrálni.

A mai másik írásunk: Matolcsy utolsó napja?

Lázár János javaslata már a mostani közhangulatban is igen furcsának tűnik, pár hét múlva viszont kellemetlen, két hónapon belül pedig akár rettentő kínos is lehet.  

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!