A magyar kormány alig négy nap alatt eljátszotta a nemzetközi piacoknak azt a kevés bizalmát is, amit az IMF-hez való visszatérés bejelentésével nyertek. Matolcsynak mennie kell. (Fotó: Túry Gergely/hvg.hu)
Megint szakad a forint. Az ezt kiváltó esemény, hogy a Moody's bóvli kategóriába sorolta a magyar kötvényeket.
Ajánlott írásunk: Ezért nem fog már menni Matolcsyval
Nem hitték el…
Ez a leminősítés önmagában még nem lenne drámai fejlemény, sőt még az is lehet, hogy a hitelminősítő részéről ez valóban nem volt egy teljesen megalapozott lépés. Ám a hírt követő forintgyengülés végső soron nem is ennek, hanem az elmúlt 16 hónap gazdaságpolitikájának köszönhető. Egyre komolyabb árat fizetünk azért, hogy a kormány nem volt hajlandó szembenézni ennek az időszaknak a hibáival, és az elmúlt egy hétben is legfeljebb csak egy fél, vagy inkább negyedszívű fordulatra szánta el magát.
A leminősítés már jó ideje a levegőben lóg, sőt sajtóértesülések szerint az ezzel kapcsolatos félelmek adták az utolsó löketet az IMF-hez való visszatéréshez. A kormány ugyanis abban reménykedett, hogy a tárgyalások újraindítása meggyőzi majd ezeket az intézményeket is arról, hogy nincs okuk Magyarországot leminősíteni. A tárgyalások bejelentése után azonban a kormány mindent elkövetett, hogy az IMF-tárgyalások ígérete a lehető leghiteltelenebb üzenet legyen. Ugyanis a bejelentésen kívül semmi nem támasztotta alá, hogy a kormány valóban felhagyni szándékozna a gazdaságot zsákutcába vivő politikájával.
A Véleményvezér írásai az IMF-ügyről
Gyurcsány trükkjét utánozná Orbán? - arról, hogy Gyurcsány is ugyanezzel próbálkozott 2008 őszén, és neki nem jött be.
Orbán nem látja, milyen csapdába gyalogol - arról, hogy muszáj lesz beismerni a gazdaságpolitikai kudarcot és megegyezni az IMF-fel.
Elviszik a balhét a miniszterelnök helyett? - arról, hogy vajon a Fidesz ezután is vakon követi-e vezetőjét.
Miért fújta le Orbán a szabadságharcot? - arról, hogy az IMF-tárgyalások újraindításának nem csak gazdasági okai lehettek.
Amikor az IMF beteszi a lábát - a Valutaalapról pro és kontra, és arról, hogy ki miért (nem) szereti az IMF-et Magyarországon.
…mert ugyanaz folytatódott
Kartellezés gyanújával eljárás indult a bankok ellen, amit lehetetlen nem politikai büntetésként értelmezni, amiatt, hogy a bankok a végtörlesztések ügyében nem mutattak kellő lelkesedést. Egy tegnapi törvényjavaslat pedig még egy lapáttal rátett a bankrendszert aláásó végtörlesztési szabályokra, amennyiben az a munkáltatóknak lehetővé tenné, hogy végtörlesztés céljából 7 és fél millió forintos adómentes támogatást nyújthassanak alkalmazottaik számára. De említhetnénk a túlfűtött gazdasági szabadságharc legrosszabb napjait idéző Lázár-féle javaslatot is, mely tegnap lett téma az online sajtóban. Eközben pedig kormánypárti politikusok az elmúlt napokban végig arról beszéltek, hogy semmi szükség komoly változásra, hiszen jó úton járunk.
Mindez alig négy nap alatt történt, teljesen aláásva a nemzetközi piacoknak azt a kevés bizalmát is, amit az IMF-hez való visszatérés bejelentésével nyert a magyar kormány.
A szabadságharcnak vége
A kormánynak most már fel kell ébrednie: a gazdasági szabadságharcnak nevezett közgazdasági ámokfutásnak vége, nem lehet tovább folytatni. Ahhoz viszont, hogy a gazdaságpolitikai hitelesség helyreállításának egyáltalán esélye lehessen, lovat kell váltani, mégpedig nagyon gyorsan. A totálisan hitelvesztett, az országot csak még súlyosabb problémák felé lökő Matolcsy Györgynek mennie kell, és vele együtt a kiszámíthatatlanság és voluntarizmus politikájának is.
A mai másik írásunk: Lázárnak nem szóltak, hogy vége a forradalomnak?
Ellenkező esetben a Moody’s-t követi majd az S&P és a Fitch is, a gyorsan zuhanó forint pedig a szakadék szélére sodorhatja a magyar bankrendszert, és vele együtt a következő öt év gazdasági növekedését.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.