4900 helyett 250 közgazdász, 800 helyett 100 jogász tanulhat állami pénzen. Sarkítva: a közgazdászok és jogászok gyerekei engedhetik majd meg maguknak, hogy közgazdászok és jogászok legyenek. (Fotó: kormany.hu)
Az elmúlt hét közvetlen gazdasági válsághelyzetében kis híján elsikkadt az a hír, hogy a kormány drasztikusan átszabja az államilag finanszírozott felsőoktatási keretszámokat. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, az intézkedésnek hosszú távon legalább akkora és olyan hatása lehet, mint bármelyik, Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitikai lépésnek.
Ajánlott írásunk: Orbán egymillió új munkahelyének sírkövére
Felsőoktatás: továbbra sem stratégiai terület
Magyarországon a politikusok évtizedek óta közhelyszerűen ismételgetik, hogy az oktatás a legfontosabb befektetés. Ehhez képest a valóságban Klebelsberg Kuno minisztersége óta egyetlen magyar kormányzat sem volt képes ennek megfelelően kezelni a területet.
Az Orbán-kormány sem. Az oktatást ugyanúgy elsősorban költségvetési kérdésként kezelik, mint Gyurcsány Ferenc vagy Horn Gyula idejében. És stratégiájukat tények helyett ugyanúgy néhány, elsősorban személyes meggyőződésből eredeztethető fixáció vezérli, mint nevezett elődeiket. Akad ugyan ezek között támogatható elképzelés, de teljesen elképesztő is.
Ebben is Orbán Viktor dönt
A múlt héten bejelentett felsőoktatási keretszámok, pontosabban az államilag finanszírozott képzésben részesülők területenkénti száma szoros együttmozgást mutat a Fidesz gazdaságpolitikája mögött is fellelhető alapgondolatokkal. Mindez nem véletlen, hiszen a keretszámok ügyében, akárcsak a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekben, személyesen Orbán Viktoré volt a döntő szó.
Mit gondol vajon a miniszterelnök, melyik képzésre van nagyobb és melyikre kisebb szüksége az országnak? A műszaki és informatikai képzések keretszámai meredek emelkedést mutatnak. Giró-Szász András kormányszóvivő szerint ez a „tudásközpontú gazdaság” előmozdítása miatt szükséges, bármit is jelentsen ez a kifejezés. Valójában egyszerűen arról van szó, hogy a miniszterelnök szerint Magyarországnak több termelésre, és nyilván ebből következően több mérnökre és egyéb felsőfokú műszaki szakemberre van szüksége.
A gond csupán az, hogy hazánk az Európai Unió negyedik legiparosodottabb országa (az iparnak a GDP-hez való hozzájárulása alapján számítva). Vagyis egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy olyan nagy lehetőség lenne ezen részarány még további növelésében. És ha talán mégis van, ezt azért jó lenne valamifajta kis elemzésfélével is alátámasztani, ha már az egész felsőoktatást ezen premissza mentén szervezik át. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a honi ipar vezetői rendszerint nem mérnök, hanem szakmunkás- és technikushiányra panaszkodnak.
Jogászok és közgazdászok? Nem kellenek!
A koncepció másik véglete az államilag finanszírozott jogász- és közgazdászképzés megvágása a nyolcadára, illetve közel huszadára. Pedig minden felmérés szerint az ilyen diplomával rendelkezők helyezkednek el a legkönnyebben hazánkban, ami meglehetősen egyértelmű jelzés arra, hogy a magyar gazdaságnak továbbra is sok jogászra és közgazdászra van szüksége.
Ezen intézkedés egyetlen logikus olvasata az lehet, hogy a kormány az ilyen szakokat választókat fizetős képzésbe kívánja terelni. Ennek az elgondolásnak a legnagyobb hátulütője, hogy szinte teljesen lezárja a mobilitási csatornákat azon családok gyermekei előtt, akiknek az egyetemi képzés finanszírozása túlzott anyagi terhet és/vagy kockázatot jelent. Egy kicsit sarkítva: csak a közgazdászok és jogászok gyerekei engedhetik majd meg maguknak, hogy közgazdászok és jogászok legyenek.
Teljes átgondolatlanság
A felsőoktatási keretszámok kapcsán az egész megközelítéssel az a legnagyobb problémánk, hogy mintha szándékosan hagynák figyelmen kívül a munkaerőpiac visszajelzéseit. Ha például jelentősen több műszaki végzőst képzünk a piacnak, mint amennyit az ma felvesz, akkor annak rövid távon munkanélküliség, középtávon pedig egyszerűen elvándorlás lesz a következménye. Ha pedig eközben csak minimális mennyiségű jogászt és közgazdászt eresztünk a piacra, akkor azok jövedelme még inkább el fog húzni a többiekétől, tovább csökkentve az egységes felsőoktatás által teremtett mobilitást.
Olvasd el ezt is: Megfizetjük a válságkezelés árát
Mint annyi mindenben, a felsőoktatási keretszámok esetében is azt látjuk, hogy a kormánynak volt néhány jó meglátása a túlképzés és az egészségtelen képzési struktúra kapcsán, de utána szike helyett baltával estek neki a problémáknak. Előkészítés és számítások helyett csak a benyomásaikra támaszkodtak, a konkrét intézkedések pedig ahelyett, hogy precíz irányváltást hoztak volna, szélsőséges csapkodást eredményeztek.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.