A Fidesz formabontónak nevezett intézkedései teljes mértékben aláásták az országban a beruházási hajlandóságot, ami nélkül viszont nincs esély valódi munkahelyteremtésre sem. (Fotó: MTI)
Úgy tűnik, a kormány immáron hivatalosan is feladta az egymillió új munkahely álmát. A Nemzetgazdasági Minisztérium legutóbbi előrejelzése ugyanis már azzal számol, hogy egymillió helyett mindössze 400 ezer munkahely jön létre tíz év alatt, ebben a kormányzati ciklusban pedig mindössze 200 ezer – ráadásul utóbbiak majdnem mindegyike közmunkából.
Ez bizony azt jelenti, hogy a saját maga által indított munkahelyteremtési harcban a kormány totális vereséget szenvedett.
Korábbi írásunk: Egymillió új munkahely: mit tehet a Fidesz?
Helyes felismerés…
A Fidesz 2010-es választási kampányának emblematikus programpontja volt a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtésére tett ígéret. Mint gyakran a fideszes javaslatok esetében, ezen szlogen mögött is alapvetően egy helyes felismerés állt. Magyarország valóban óriási aktivitási problémával küzd: egész egyszerűen a munkaképes korú népesség megengedhetetlenül kis része akar csak dolgozni. Ezen mutató tekintetében a fejlett országok közül Magyarországnál csak a női munkavállalás kapcsán közismert hátrányokkal terhelt Törökország áll rosszabbul.
A magyar gazdaságnak valóban körülbelül egymillió új munkahelyre lenne szüksége ahhoz, hogy az aktivitási rátája (az aktív népesség részesedése a teljes népességből) a nyugat-európai átlag szintjét elérje. És közben persze ne felejtsük el azt sem, hogy ez az elérendő cél azon országok átlagát jelenti, amelyek Orbán Viktor megfogalmazása szerint elfelejtettek dolgozni és nem becsülik eléggé a munkát.
A munkahelyteremtésre vonatkozó 2010-es régi és a 2011-es új tervek; Forrás: portfolio.hu
…és könnyelmű ígéret
A kormány így hát kitűzte az egymillió új munkahely létrehozásának célját. Sajnálatos módon azonban a szóban forgó munkalehetőségek megteremtése meg is rekedt a jelszavak szintjén. 2010-ben még azt hallottuk, hogy majd az egykulcsos adó fogja meghozni a magyar vállalkozások munkahelyteremtési kedvét. Bár a vonatkozó elemzések mind azt mutatták, hogy egy ilyen eredményben legfeljebb egy nagyon radikális járulékcsökkentés esetén lehetne reménykedni, a kormány kitartott a „mi jobban tudjuk, majd nekünk lesz igazunk”-retorikája mellett. Most azonban a kormány, pontosabban a Nemzetgazdasági Minisztérium is belátta, hogy mindebből tényleg semmi nem lesz.
"A gazdasági tárca friss, hosszú távú kitekintéséből az látszik, a következő években jóformán annyival nő csak a foglalkoztatottak létszáma, amennyit a közfoglalkoztatás ehhez hozzá tud tenni. A hosszabb távú tervek pedig jócskán elmaradnak a korábbitól: míg a 2010 októberében kiadott 2011-es költségvetési tervezetben tükröződött a tíz év alatt egymillió új munkahely terve (hiszen a foglalkoztatottak száma 3 millió 700 ezerről 4 millió 700 ezer körülire emelkedett volna), addig a múlt pénteken benyújtott 2012-es költségvetési törvényjavaslatban már csak 4 millió 100 ezerig megy a létszám a 2020-as évek eleje körül. Vagyis tíz év alatt legfeljebb az a négyéves terv valósulna meg, ami korábban az volt, hogy 2015-ig jönne létre 400 ezer új munkahely a magyar gazdaságban."
Lemondott a kormány az egymillió új munkahely tervéről (portfolio.hu)
Közben eltelt úgy másfél év, hogy nem születtek meg azok a tervek és intézkedések, melyek valóban lehetővé tették volna a munkahelyek számának meredek emelkedését, vagy legalábbis mindennek a reményét. Sőt a kormány megannyi, a miniszterelnök által formabontónak nevezett intézkedése teljes mértékben aláásta a beruházási hajlandóságot az országban. Beruházások nélkül pedig valódi munkahelyteremtésről szó sem lehet – legfeljebb a politikai kommunikáció kedvenc csodafegyveréről, a közmunkáról.
Mi a sikertelenség oka?
A fentiek sajnos ismét nagyon jól kirajzolják azt a cselekvési mintát, mely rendre megismétlődik a kormány gazdaságpolitikai kudarcai kapcsán: a helyes problémafelismerést nagyívű, mozgósító erejű szlogenek követik, majd gyengécske első próbálkozások történnek a deklarált cél irányába, hogy aztán azok kudarca után jöjjön a kapkodás és a probléma tagadása, végül pedig a cél és a szlogenek csendes feladása. Emlékszik még valaki a nagy bürokráciacsökkentési tervekre? A világ legegyszerűbb adórendszerére, a söralátét nagyságú adóbevallásra? Az 5-7 százalékos gazdasági növekedés ígéretére? A hazánkba özönlő óriási kínai tőkére? A nagy oroszországi álmokra?
Megfelelő elszántság és megvalósítási képesség nélkül még a legjobb ötletek is halálra vannak ítélve, a legjobban kommunikált jelszónak sincs semmi esélye a megvalósulásra. Attól, hogy gazdaságpolitikának próbálják hívni, mindez sajnos még nem lesz több szlogenek hangos ismételgetésénél majd csendes elfelejtésénél.
Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.