Véleményvezér

vv

Jövedelemegyenlőtlenség: a középosztály leszakadt és mérges

2012.01.27. I 7 komment I Címkék: tarsadalom demokracia gazdasagi valsag kozeposztaly

middleclass.jpgAmerikában az óriási gazdasági növekedésből szinte csak a leggazdagabbak részesültek, a középosztály nem. Nekünk viszont a problémánk az, hogy még azelőtt szétosztottuk a vagyont, mielőtt az egyáltalán megtermelődött volna.

Davosban gyülekeznek a világ legbefolyásosabb döntéshozói, hogy amint az minden évben szokásuk, megvitassák az általuk legfontosabbnak ítélt aktuális problémákat szerte a világból. Idén meglepetésre egy olyan téma is szerepelni fog a napirenden, amit az elmúlt évtizedekben ugyanezek a szereplők még marginálisnak gondoltak volna: a jövedelemegyenlőtlenség kérdése.

Ajánlott írásunk: Megfizetjük a válságkezelés árát


Másodlagos probléma

A jövedelemegyenlőtlenségről hagyományosan azt szokás tartani, hogy az pusztán a szociológusokat érdeklő rétegtéma. Az elmúlt két évtizedben domináns angolszász gazdaság- és társadalomfilozófiai modell ugyanis a jövedelemegyenlőtlenség kérdését másodlagos problémaként kezelte. Abból kiindulva, hogy a hosszú távú növekedéshez tőke kell és hogy ez a hosszú távú növekedés rendszerint a gazdagok még gazdagabbá válását is jelenti, a növekvő jövedelmi különbségeket amolyan mellékhatásnak tekintették.

Ráadásul nagyon erősen élt az a hiedelem, hogy bár a gazdasági növekedéssel nőnek a relatív különbségek is, a jólét abszolút szintje mindenki számára növekszik. Ilyen értelemben a közkeletű és kényelmes konklúzió az volt, hogy ugyan a jövedelmi különbségek emelkedése nem szép, de végső soron szükséges.

A középosztály nem lett gazdagabb

Mára azonban kiderült, hogy ez az okoskodás néhány helyen hibádzik. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy sajnos nem csupán politikai szlogen az az állítás, miszerint az amerikai medián dolgozó reáljövedelme 30 év alatt gyakorlatilag semmit nem nőtt. Vagyis mialatt egy nagyon szűk elit rendkívül gazdaggá vált és a GDP folyamatosan emelkedett, a középosztály ebből nem profitált, nem lett semmivel sem vagyonosabb – ehelyett egész egyszerűen eladósodott.

income.jpgForrás: CNN


A kontinentális Európa országaiban eközben a pénzügyi buborék kipukkanását követően az vált világossá, hogy a fiatalok körében valószínűleg huzamosan magas munkanélküliségre kell berendezkedni. Ugyan kisebb mértékben, mint az angolszász modellt követő országokban, de Európában is az történt, hogy a GDP növekedése nem csapódott le tartós munkahelyteremtésében, ami pedig a jövedelmi egyenlőtlenségek további növekedéséhez vezetett.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.


Miért baj ez?

A jövedelemegyenlőtlenség önmagában nem kellene, hogy probléma legyen, hiszen az egyenlőtlenség születésünk óta velünk van és az élet természetes része. Problémát a nyugati civilizáció szempontjából akkor jelent, ha ez a jelenség aláássa a növekedésből kimaradó középosztálynak a rendszerbe vetett hitét. A rendszer pedig itt nem csak és nem elsősorban a demokráciát jelenti, hanem azokat a normákat és szabályokat, amelyek a Nyugatot a világ többi része fölé emelték. Amennyiben ez a középosztály elbizonytalanodik a jövéjét illetően, úgy az ő józanságukra és természetes konzervativizmusukra épített rendszer az alapjait veszítheti.

Nem véletlen, hogy a nyugati civilizáció mindmáig legnagyobb válságát, a második világháborút a nyugati középosztályt teljesen nivelláló nagy gazdasági világválság előzte meg. Egyelőre persze szó nincs hasonló nagyságrendű fenyegetésről, de nem szabad lebecsülni a középosztály saját jövőjébe vetett hitének megingását, illetve a veszélyeket, amikhez ez vezethet.

A jövedelemegyenlőtlenség ilyen értelmezése tehát alapvető civilizációs kérdéssé teszi ezt a témát, ezért kifejezetten üdvözlendő, hogy még a Davosban telelők is felismerték a probléma jelentőségét.

Olvasd el ezt is: Így jutottunk a szakadék szélére 2011-ben


Mi a helyzet Magyarországon?

Eközben Magyarország abban a sajátos helyzetben van, hogy ezzel a kérdéssel az ellentétes oldalról szembesül. Nekünk ugyanis nem az a problémánk, hogy az óriási gazdasági növekedésből csak a leggazdagabbak részesültek, hanem az, hogy mi még azelőtt szétosztottuk a vagyont (korengedményes nyugdíj, rokkantnyugdíj, 13. havi nyugdíj vagy éppen közszolgálati béremelés formájában), mielőtt az egyáltalán megtermelődött volna.

Paradox módon tehát nekünk a mostani helyzetünkben éppen arra lenne szükségünk, hogy olyan lépéseket erőltessünk, amelyek túlhajtása Nyugaton az egészségtelen jövedelemegyenlőtlenséghez vezetett.

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!  

Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg. 

Ha tetszett az írás, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.

A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Varró László 2012.01.27. 10:13:48

A fiatalok munkanélkülisége valamint a növekvő szakadék a leggazdagabbak és a középosztály között releváns, de különböző problémák, amelyeket nem kellene összekeverni. A fiatalok magas munkanélkülisége a munkaerőpiaci szabályozás problémája, például Spanyolországban botrányosan magas volt akkor is, amikor az ingatlanbuborék felfelé fújta a spanyol gazdaságot. A magas minimálbér kiárazza az alacsony képzettségű és tapasztalatú embereket a munkaerőpiacról, az állásban lévők túlzott védelme pedig kockázatossá teszi egy új ember felvételét, hiszen ha nem válik be, nehezen lehet kirúgni, ez is értelemszerűen a kevés tapasztalattal rendelkezőket sújtja, hiszen az ő esetükben nehezebb megítélni a képességeket. A munkaerőpiac rugalmasabbá tétele kívánatos, de ezek az emberek tipikusan az átlagbérnél alacsonyabb fizetésért helyezkednek majd el, azaz minimális hatásuk lesz az átlag és a top 1% közti különbségre. Amerikában a Clinton korszak reformjai, a „contract with America” drasztikusan növelte a fiatalok foglalkoztatását, de a jövedelemkülönbségek elszabadulása csak akkor kezdődött igazán. A jövedelem egyenlőtlenség okaival kapcsolatban késhegyig menő vita van a bal és jobboldal között, elég csak az egyébként igen színvonalas közgazdász Paul Krugman és Greg Mankiw közötti ütésváltásokat megnézni.
Némi leegyszerűsítéssel a jobboldali álláspont szerint az emelkedő egyenlőtlenség oka az, hogy részben technológiai, részben piaci változások megnövelték a humán és pénzügyi tőke hozamát és ez értelemszerűen kedvezményezte azokat, akik magasan képzettek és jövedelmük egy része befektetésekből származik. A Google például drasztikusan csökkentette a kutatói asszisztens munka relatív értékét, viszont termelékenység növekedést jelent annak a tanácsadónak, akinek még ráadásban még tőkejövedelmet is jelenthet a Google részvény felértékelődése. A piaci változás Kína és India integrációja, ami több mint egymilliárddal növelte a munkások kínálatát, és ezzel csökkentette annak relatív árát. Itt van összefüggés a munkaerőpiaci szabályozással: amennyiben az európai minimálbér a pakisztáni tízszerese, nem lesz textilipari munkahely Európában még akkor sem, ha az a pakisztáni bér ötszörösével még versenyképes lenne, azaz a képzetlenek kiszorulnak.
A baloldali interpretáció a pénzügyi szektor szerepét hangsúlyozza, amely erősen felülreprezentált mind a vállalati profitok növekedésében, mind a top 1% személyi összetételében. A top 25 hedge fund manager többet keresett, mint a top 500 amerikai iparvállalat vezérigazgatói összesen. A pénzügyi szektor profitjában pedig a saját számlás kereskedés, csúnya szóval spekuláció jelentős és növekvő szerepet játszott. Ezzel semmi baj sincs, addig, amíg ez nem hitelből történik, azzal az implicit reménnyel, hogy ha valami baj van, az állam majd úgyis megmenti a bankokat, azaz nyugodtan lehet hitelből spekulálni, ha nyerünk jó, ha vesztünk, azt az adófizetők állják. Amíg a pénzügyi krízis során felhalmozott államadósság kemény teher lesz a középosztályon, a Lehman, AIG, Royan Bank of Scotland és hasonlók 2000-2008 közötti menedzsmentje stabilan a top 1%-ban marad az akkori bónuszai révén.
Alapvetően a jobboldali interpretációval tartom dominánsnak, de ezzel együtt azt gondolom, a pénzügyi szféra keresi magának a bajt, és meg fogja találni. Paul Volcker kicsit túlzott, amikor azt mondta, hogy az egyetlen pénzügyi innováció, amelynek társadalmi hasznossága volt az a bankautomata, de azt én sem látom, hogy az elmúlt tíz évben övenszeresére nőtt OTC derivatív kereskedelem pontosan milyen reálgazdasági növekedést hozott a Ferrari márkakereskedést leszámítva. Komoly, az eddigieken túlmenő reformra van szükség a banki tevékenységek szabályozásában pl. a rendszerszinten kritikus bankokat, amelyek tényleg „too big to fail” drasztikusan korlátozni kellene a saját számlás spekulációban, a pénzügyi piacok architektúrájában (a futures piacokon semmilyen probléma nem volt a napi margin kötelezettség és a központi elszámolás miatt), valamint fel kellene számolni azon adójogszabályokat is, amelyek a tőkeáttétel növelésére ösztönöznek. Ez csökkentené a pénzügyi piacokon bekaszálható járadékokat, és közvetve a jövedelemegyenlőtlenséget is, noha fő előnye egy új pénzügyi válság elkerülhetősége lenne.
Magyarországon szerintem egyszerűbb a helyzet: a középosztály és a top 1% közötti különbség elsősorban azért generál frusztrációt, mert a top 1% nem elhanyagolható része adóelkerüléssel és állami támogatások – megrendelések lenyúlásával került a top 1%-ba. Egy kifehéredő, korrupciómentes Magyarországon is nagyok lennének a társadalmi különbségek, hiszen van egy réteg Magyarországon, aki tudása, tapasztalata alapján a globális gazdaság mércéjével van megfizetve, és ők egykulcsos adó nélkül is elhúznának, de legalább azok lennének a top 1%-ban akik az ország versenyképességét és előrejutását jelentik a számlagyárosok és fejlesztési terv szerencselovagok helyett.

Madár István 2012.01.27. 11:05:02

Varró László gondolataihoz csak egy dolgot tennék hozzá. A kutatások azt mutatják, hogy a globalizáció csökkenti a jövedelemkülönbségeket. (www.nber.org/papers/w15433.pdf) Ebből az a zavarba ejtő, és a közvélekedéssel meredeken szembemenő következtetés vonható le, hogy a világban nem állt meg a jövedelemegyenlőtlenségek csökkenése (történelmi viszonylatban gondoljuk a 300, vagy akár a 100 évvel ezelőtti állapotokra), csak ennek fő területe a nemzetállami szintről globális szintre emelkedett. A globalizációnak a vesztesei nem nemzetek, hanem a versenyképes tudással nem rendelkező társadalmi rétegek. Megjegyzem, a magyar munkaerőpiac egyik sajátossága, hogy a képzetlenek aránya igen magas.

NagyLevin 2012.01.27. 11:05:39

Az amerikai választási kampány egyik fő kérdése is, úgy tűnik, a jövedelmek egyenlőtlen eloszlása lesz (fizessenek több adót a gazdagok stb), főleg ha Barack Obamán múlik. Pár nappal ezelőtti beszédének sűrűn idézett mondatai szerint "Megelégedhetünk egy olyan országgal is, ahol egy egyre szűkülő létszámú réteg remekül megvan, míg egyre növekvő számú amerikai alig tud megélni. Vagy újjáépíthetünk egy olyan gazdaságot is, ahol mindenki tisztességesen keres, arányosan mértékben adózik és mindenkire egyforma szabályok vonatkoznak". A republikánusok természetesen "balos demagógiának" nevezték az egészet és Obamát leszocialistázták, ami szükségszerű volt ugyan, de a helyzeten nem sokat változtat. Én is örömteli fejleménynek gondolom, hogy a politikai elitek egyre sűrűbben beszélnek a problémáról, bár az kissé meglepett, hogy a magyar helyzet tekintetében nem érzékeli a poszt a bajt, sőt azt gondolja, hogy az itthoni helyzet épp az ellenkezője. Bár itt már nem a középosztály leszakadásáról van szó: hirtelen a középosztály "terheire" vált a cikk, akik az inaktívak - rokkant és öregségi nyugdíjasok - mértéktelen dőzsölése, a szociális és nyugellátás pazarló folyósítása miatt szenvednek - el kell tartaniuk őket. Korengedményes nyugdíjba többnyire azok mennek, akik, pár évvel az öregségi nyugdíjkorhatár elérésre előtt kerülnének máskülönben az utcára és vagy a szociális ellátásukra kellene költeni vagy esetleg éhenhalhatnának, ami valóban a legköltségkímélőbb megoldás volna. A nyugdíjkiadások tényleg nagy terhet jelentenek egy egyre idősödő társadalomban a büdzsének, ezt értem, de megijesztenek az olyan sugalmazások, mint például a VV hétfői posztja, vagy egyik kedvenc népszabadságos újságíróm, Hargitai Miklós cikke is, hogy nem is számít a hatalmas tömeg a szombati tüntetésen, mert többnyire nyugdíjasok vonultak. Én igazán a világon semmiben nem értek egyet a tüntetés céljaival, mi több, igen ellenszenvesnek találom a megmozdulást, de a nyugdíjasok politikai véleménye pont ugyanannyit számít, mint az aktívaké. Ezek a futamok ugyanannak a gondolatkörnek a részei, mint a kesergés, hogy a nyugdíjasok döntik el a választásokat, pedig nem ők fizetik be az adót, amit a győztes fog beszedni és újraelosztani. Innen már csak egy lépés (van, aki meg is teszi, egyelőre inkább kommentekben, legfeljebb blogbejegyzésekben), hogy esetleg elvehetnénk a szavazójogukat, ami azért talán mégiscsak visszalépés lenne.

Melecske Ákos · http://www.kozbeszed.sk 2012.01.27. 12:19:13

@NagyLevin: és mit csinálsz a korengedményes nyugdíjasok tömegeivel? Hogyan viszed vissza őket a munkapiacra? Mert addig marad az effektív 1,5 millió adófizető. Igazából ez ma az egyik nagy magyar gazdasági dilemma!

Melecske Ákos · http://www.kozbeszed.sk 2012.01.27. 12:35:33

Az elmúlt két évtized gazdaságtörténetéhez hozzátartozik az is, hogy többszázmillió fővel nőtt (a statisztikai értelemben vett) középosztály a világon, különösen Kínában és a többi feltörekvő országban. Ezzel a globalizáció, szabadpiac vagy pénzügyi innováció hívei is szivesen érvelnek. Ma az amerikai középosztály szegénysége a feltörekvők gazdagsága.

NagyLevin 2012.01.27. 14:00:47

Válasz Melecske Ákosnak: Természetesen nem tudom. Idős emberek, pár évvel a nyugdíjkorhatár előtt, akiknek a munkája ott, ahol dolgoztak, valamilyen okból feleslegessé vált, átképezni már nem lehet, alkalmazni többnyire nem éri meg őket. Az egyetlen dolog, amit tenni lehet szerintem (legalábbis az egyetlen dolog, amit én el tudok képzelni), hogy a most tanuló generációk képzését változtatjuk meg úgy, hogy könnyebben tudjanak alkalmazkodni az ilyen helyzetekhez. A szakképzésben tervezett változások, a Hoffmann-féle oktatáspolitika épp az ellenkezőjére törekszik ennek, vagy legalábbis ez lesz a következménye annak, amit csinálnak. De hát mindezek közhelyek, a kérdésedre nem tudom a választ és abban sem vagyok egészen biztos, hogy nálam ezerszer okosabbak tudnának-e bármit mondani. Pusztán megparancsolni, hogy dolgozzanak, ez biztos nem vezet semmilyen eredményre. "ha… egy ilyen helyzetben, mint ahogyan a kormány teszi, a munkakínálatot ösztönözzük, abból nem lesz több munkahely, legfeljebb több álláskereső"-írta még a Véleményvezér is pár hónappal ezelőtt.

akos.szalai 2012.01.27. 15:08:16

A jövedelemegyenlőtlenség téma Davosban? Jövedelemegyenlőtlenség, mint politikai téma?
Sok országban lesz mostanában választás, nem? Valamivel el kell terelni a figyelmet az elmúlt négy-öt év kudarcos (és akkor enyhén fogalmaztam...) válságkezeléséről. Ilyenkor jól jön a gazdagokkal, illetve a pénzügyi intézményekkel szembeni hangulat kihasználása.

Érdekes egyébként, hogy a jövedelemegyenlőtlenségről a cikk sem arra asszociál, amit ez a fogalom jelent, hanem a középosztály (a mediánszavazó?) és a leggazdagabbak közötti különbségre. Valamiért kimaradtak a középosztálynál szegényebbek. Róluk az egyenlőtlenségről, a bankok túlhatalmáról szívesen beszélő politikusokat is szívesen elfeledkeznek - igaz az ő felkarolásuk vélhetően legalább olyan népszerűtlen a mediánszavazó környékén, mint a bankokat védeni.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy a középosztály támogatásának, vagy a "társadalmi békének" a megtartása ne lenne fontos. Csakhogy az nem azonos a jövedelemegyenlőtlenség elleni harccal. Van annak eredeti jelentése is.

Még egy fenntartásom lenne: ha a jövedelemegyenlőtlenséget (pontosabban annak adott szintjét) rossznak is tartjuk, abból még nem következik, hogy az ellen kormányzati, állami, gazdaságpolitikai eszközökkel kell harcolunk. Többek között az előző politikai gazdaságtanból merített érvek miatt sem.





Véleményvezérek a Véleményvezéren - blogunkat ezentúl újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők kommentelik.

FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK

  • Brückner Gergő: Szerintem ez félrement. A hírnek örüljünk, és a növekedési áldozatot nem lehet felróni a kormánynak, hiszen ő már régen jelezte, hogy nem kéne feszíteni a húrt, nem kéne tovább apasztani a növekedési esélyt. Természetesen a magyar kormány minden bű... (2013.05.31. 02:03) Orbán győzelme: nincs uniós hiányeljárás, de növekedés sincs
  • Madár István: Ugyanerről Gyévai Zoli: tagokvagyunk.postr.hu/utoljara-a-kettos-mercerol "De vegyünk egy másik, mostanában gyakran emlegetett példát. Tőlem is nemegyszer megkérdezték már, miként lehetséges az, hogy Franciaország kap újabb két évet, miközben Mag... (2013.05.27. 20:17) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Szerintem az a kérdés, hogy általában véve meddig tartható egyben a Fidesz. Ángyán várható kiválása elsősorban nem szakpolitikai veszteség lesz (miközben nyilván igen alapos ismerője területének), hanem erkölcsi, azt fogja jelezni, hogy becsületes ... (2013.05.27. 10:19) Ki szerzi meg Ángyán Józsefet?
  • Madár István: "Az Európai Bizottság jelezte, néhány déli országnál hajlandó lehet elfogadni, hogy azok ne, vagy csak később érjék el a kitűzött 3%-os GDP-arányos deficitcélt. Mi annyira rossz viszonyban vagyunk velük, hogy nálunk ez fel sem merül." Ez egy közke... (2013.05.14. 08:46) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Ezek is mind érdekes kérdések, még akkor is, ha a Fidesz - ha még képes felismerni a politikai érdekeit - viszonylag könnyű helyzetben van, akárcsak Schmitt Pál esetében volt. Horváth István - bár egy megyeszékhely polgármestereként nyilván van a m... (2013.05.10. 11:20) Trafikmutyi-hangfelvétel: beáldoz vagy bevéd a Fidesz?
  • Utolsó 20

FRISS ATLATSZO.HU

Nincs megjeleníthető elem

KORÁBBI TÉMÁK

  • Brückner Gergő: Szerintem ez félrement. A hírnek örüljünk, és a növekedési áldozatot nem lehet felróni a kormánynak, hiszen ő már régen jelezte, hogy nem kéne feszíteni a húrt, nem kéne tovább apasztani a növekedési esélyt. Természetesen a magyar kormány minden bűne, az igazságtalan és kudarcra ítélt ostoba adónemek, illetve a saját háttércsapathoz áramoltatott közpénzek minden gazdasági témájú posztnál elővehetők. De a túlzott deficit eljárásból való kikerülé... (2013.05.31. 02:03) Orbán győzelme: nincs uniós hiányeljárás, de növekedés sincs
  • Madár István: Ugyanerről Gyévai Zoli: tagokvagyunk.postr.hu/utoljara-a-kettos-mercerol "De vegyünk egy másik, mostanában gyakran emlegetett példát. Tőlem is nemegyszer megkérdezték már, miként lehetséges az, hogy Franciaország kap újabb két évet, miközben Magyarország korábban nem részesült ilyen kegyben. Itt is fennáll az az érv, miszerint nem teljesen azonos két helyzetről van szó. Ugyanis, a tévhittel szemben, de facto a magyar kormány is kaphatna „hal... (2013.05.27. 20:17) Orbán miatt csuklóztat minket az Európai Unió
  • NagyLevin: Szerintem az a kérdés, hogy általában véve meddig tartható egyben a Fidesz. Ángyán várható kiválása elsősorban nem szakpolitikai veszteség lesz (miközben nyilván igen alapos ismerője területének), hanem erkölcsi, azt fogja jelezni, hogy becsületes ember nem maradhat meg a Fideszben. Ugyanakkor Ángyán egyértelműen kapitalizmuskritikus politikus (ez nekem nem feltétlenül ellenszenves, bár nem az ő kapitalizmuskritikai megközelítése áll igazán köz... (2013.05.27. 10:19) Ki szerzi meg Ángyán Józsefet?
  • NagyLevin: Ezek is mind érdekes kérdések, még akkor is, ha a Fidesz - ha még képes felismerni a politikai érdekeit - viszonylag könnyű helyzetben van, akárcsak Schmitt Pál esetében volt. Horváth István - bár egy megyeszékhely polgármestereként nyilván van a megyében némi súlya, azért - némi veszteséggel, elengedhető és kicserélhető, jelentkezők nyilván vannak a helyére. Persze, a teljes frakciónak is mennie kéne, akik ott voltak, közreműködtek és együtt ... (2013.05.10. 11:20) Trafikmutyi-hangfelvétel: beáldoz vagy bevéd a Fidesz?
  • Holtzer Péter: Noch dazu "Csuhások térdre, imához!" (2013.05.08. 08:07) Kövér László begurult és megint nincs igaza
  • renyipd: csinálok egy törvényt (2013.05.03. 11:48) Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne
  • Brückner Gergő: Egy szinte off topic megjegyzés, bár a poszt utolsó mondatához tartozik, de értem, hogy nem erről szólt ez a bejegyzés. Szóval a pénzét csak offshore-ban biztonságban tudó posztkomcsik és poszt-fülkések közül a tájékozottabbak már azt is tudják, hogy ma már az offshore szinte ugyanakkora kockázat, mint Magyarországon, transzparensen gazdagnak lenni. Elképesztő ütemben nyírják ezt a világot, lásd francia offshore-kormányválság, a svájci banktit... (2013.04.29. 17:50) A Fidesz fülkeforradalmi tőkésosztálya
  • akos.szalai: És hogy kezdődött mindez? Védjük meg a gyerekeket, ne lehessen mindenhol cigit kapni. Csak összehasonlításként - jószándékkal ez is le van öntve (sőt, kétségbe sem vonom): www.origo.hu/itthon/20130427-szabalyoznak-a-menzak-kinalatat.html De egy ismerősöm tapasztalata: a gyerekek ezt nem eszik meg - mióta idén bevezették az új központosított menzát, azóta alig van menzás az iskolában. Másrészt az engem nem zavarna, ha nem a régi trafikok maradn... (2013.04.27. 18:54) Trafikmutyi: ritka bepillantás a NER működésébe
  • rajcsányi.gellért (ergé): Óceánia meg mindig is Keletázsia ellen viselt háborút. (2013.04.25. 13:29) Megbukott a megszorítások politikája Európában
  • Madár István: Tulajdonképpen ez mégis csak hatékonyabb forma, mint amikor az átkosban egyszerűen csak elvették a boltot, földet, majd megkapták azt az elvtársak. Ki lehet használni, hogy ma már gyorsabb világban élünk, egyből oda lehet adni a haveroknak. Mi ez, ha nem fejlődés? (2013.04.24. 13:56) Dohányállamosítás: megint a haverok jártak jól
  • Brückner Gergő: Életem egyik legmegdöbbentőbb újságírói élménye volt, amikor ilyen titkosszolgálat - alvilág együttműködéseket megismerhettem. A klasszikus szereposztás az volt, hogy a titkosszolgálat címeket adott a bűnözőknek, akik titkosszolgálati információk segítségével időzítették a betöréseket, megtarthatták a lakásban talált cuccokat, cserébe bepoloskázták a lakást. (2013.04.23. 11:39) Portik-Laborc: mit szól az MSZP?
  • NagyLevin: A "jobboldal" történelmi vezető szerepének mítosza is kellett ehhez. Aki ezt a helyzetet, ami "jár" a jobboldalnak, biztosítja, de még ez sem kell, ezt az igényt vezetőként megtestesíti, az a helyén lesz és a helyén is marad. Ezt az igéretet Orbán Viktor "megörökölte" a második ciklusban és végérvényesen betöltötte 2002 után. Az, ahogy a szocialisták viszonyultak a kérdéshez, mindenfajta pátoszt nélkülözött, ők csak azt gondolták, hogy majd ném... (2013.04.02. 10:56) Fidesz 25: egy párt leválthatatlan vezetővel

FRISS TRANSINDEX

Nincs megjeleníthető elem

velemenyvezer [kukac] gmail [pont] com I twitter I facebook

RSS 2.0 bejegyzések I RSS 2.0 kommentek I Tedd a könyvjelzők közé!

írják: többen I

© VÉLEMÉNYVEZÉR 2010-2013.

süti beállítások módosítása