A korrupció minőségileg új szintre lépett. Az állami döntéshozót már nem kell megkenni, hogy félretegye a közjó szempontját: eleve azért került pozícióba, hogy egy magánérdeket szolgáljon. (Fotó: MTI)
A tekintélyes nemzetközi korrupcióellenes szervezet, a Transparency International (TI) tegnap közzétette Magyarországgal kapcsolatos idei jelentését. A jelentés üzenete egyértelmű: Magyarországon a korrupció egy minőségileg új szintre lépett, vagyis süllyedt vissza. Nagy a baj.
Ajánlott írásunk: Ángyán, Orbán és az oligarchák
Olyan korruptak voltunk, amilyen fejlettek
Aki nyomon követi a TI jelentéseit, az tudja, hogy az intézet évről-évre felhívta a figyelmet az állami közbeszerzések, a pártfinanszírozás, illetve a „mindennapi korrupció" kapcsán előforduló magyarországi problémákra. Nem fogták vissza magukat sem Medgyessy, sem Gyurcsány, sem Bajnai idején.
Ha az általuk publikált ún. korrupcióérzékelési index értékeire tekintettünk, azt láthattuk, hogy hazánk körülbelül a fejlettségének megfelelően volt korrupt. Azaz: a nálunk fejlettebb országok rendszerint nálunk tisztábbak is, a nálunk szegényebbek pedig korruptabbak voltak. Az ebből az összefüggésből meghatározható trendtől Magyarország az elmúlt tizenöt évben nem igazán tért el.
A mostani jelentés azonban egy minőségileg új jelenségre hívja fel a figyelmet. Ez alapján nem a korrupció általános szintje növekedett Magyarországon, hanem megjelent egy, a hazánk fejlettségi szintjén általában már nem jelentkező probléma, az ún. state capture.
A korrupció normális működése
Egy viszonylag korrupciómentesnek tekinthető, rendszerint nyugati országban létezik a korrupció, az állami szervek azonban szisztematikusan küzdenek ellene. Magyarország az elmúlt húsz évben soha nem járt ennek a közelében sem. Ehelyett egy lépéssel emögött voltunk, amikor is az állami szervek a közjó érdekében tevékenykednek, bizonyos típusú korrupciót üldöznek, de egy másik típusút eltűrnek, azt a rendszer működésének részeként fogadva el.
Ez az a helyzet, amikor egy oligarcha pénzért cserébe mondjuk törvénymódosítást vásárolhat magának, de ez viszonylag drága, és a törvények túlnyomó többsége alapvetően továbbra is a közjó előmozdításának céljával születik. Ehhez hasonlóan lehet, hogy valamennyi engedély megszerzéséhez csúszópénzt kell fizetni, de magának az engedélyeztetésnek a logikája elméletileg még a vélt közérdek mentén van kialakítva.
Ez az állapot semmiképpen sem a Kánaán, és a nyilvánvaló morális problémákon túl nagyon komoly gazdasági károkhoz is vezet, amennyiben nem a legjobbak, a legversenyképesebbek kerülnek helyzetbe, hanem a leggátlástalanabbak és a legerőszakosabbak.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Amikor a magánérdek átveszi az államot
Az ezt megelőző, nevezhetjük így is, „fejlettségi szint" az, amikor az állam bizonyos szervei már eleve nem a közjó logikája mentén alakítják ki szabályaikat, hanem pusztán úgy, hogy azok bizonyos magánérdekeket szolgáljanak. Ez a state capture, amikor konkrét magánérdekek szisztematikusan foglyul ejtik az államot és a szabályokat már születésük pillanatában eltérítik a közérdektől.
A két szint közötti különbség természetesen csak az elméletben ilyen fekete és fehér, a gyakorlatban nehéz megmondani, hogy mikor megyünk át az egyik stádiumból a másikba.
A TI állítása az, hogy Magyarországon az elmúlt két évben olyan folyamatok indultak meg, amelyek során Magyarországon megtörtént ez a rendszerszerű visszalépés. Az [origo] e heti cikksorozatában valami nagyon hasonlót sugallt a legtöbb diszkrecionális pénz felett diszponáló minisztérium, az NFM példájával illusztrálva.
Honnan tudjuk, hogy ez már a state capture?
Az egész szituációban az a furcsa, hogy state capture esetén nehéz megmondani, pontosan hol is jelenik meg a korrupció. Ugyanis ebben az esetben az állami döntéshozót vagy alkalmazottat nem kell megkenni ahhoz, hogy félretegye a közjóval kapcsolatos megfontolásait, hiszen eleve azért került a pozíciójába, hogy egy magánérdeket érvényesítsen.
Ezért a jelenség nem a korrupció növekedésén keresztül érzékelhető, hanem a következményeiben. Ilyen helyzetben ugyanis a szóban forgó magánérdekek érvényesítői kivételével a befektetők hirtelen elveszítik a bizalmukat az országban, menekítik a tőkéjüket, és az egész gazdasági életet a kiszámíthatatlanság légköre jellemzi. Nehéz lenne azt állítani, hogy Magyarországon most nem ez a helyzet.
Olvasd el ezt is: Ki írja a törvényeket a Fidesz helyett?
A következmény: tartós leszakadás
Mindezek össztársadalmi következményei pedig igen fájdalmasak. Az állandósuló bizonytalanság, a magántulajdon szelektív védelme és az állam pártatlanságába vetett hit teljes eróziója eredményeképpen a GDP-növekedés tartósan alacsony szinten ragadhat, a munkahelyteremtés teljesen leállhat és megvalósulhat rémálmunk, a közép-kelet-európai régiótól való tartós leszakadás.
Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!
Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.