Nincsen politikán kívüli teljesítményük, egyetlen erényük az Orbán iránti hűség. Göncznek, Mádlnak, Sólyomnak komoly életműve volt, de még Schmitt is letett valamit az asztalra. (Fotó: Barakonyi Szabolcs/Index)

Schmitt Pál tegnapelőtti lemondását követően természetes kérdés, hogy vajon ki lesz az ő utódja a köztársasági elnöki székben. A sajtóban felmerülő és esélyesként emlegetett nevek azonban egészen egyszerűen elszomorítóak.

Ajánlott írásunk: Aki 2014-ben nyerni akar, tabukat kell döntenie

Göncztől Schmittig: a politikán kívül valakik

Közhelyes és olcsó lenne azt taglalni, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kell megtestesítenie és mindig a pártpolitika felett kell állnia: bár ez van az alkotmányban és mindenütt ez az elvárás, jól tudjuk, hogy a valóságban milyen nehéz ezeknek a kritériumoknak megfelelni.

Azt azonban bizonyosan elmondhatjuk, hogy a rendszerváltozás óta eddig olyan személyek kerültek az elnöki székbe, akik a pártpolitika világán túl is elértek valamit, akik a politikán kívül is voltak valakik. Ez igaz az ’56-os hős és író-műfordító Göncz Árdpádra, az akadémikus Mádl Ferencre és a volt AB-elnök Sólyom Lászlóra is: mindannyian rendkívül hosszú és komoly életrajzzal rendelkeztek, politikán kívüli teljesítményükre mindenki büszke lehetett.

Bár nagyon komoly törést és színvonalesést jelentett, de ebbe a sorba még úgy-ahogy Schmitt Pál is beilleszthető. Ugyan alaposan megfürdött a napi pártpolitikában, politikai autonómiájáról pedig elhíresült módon nyíltan le is mondott („nem gátja, motorja”), de mégiscsak egy nemzetközileg ismert sportdiplomata és kétszeres olimpiai bajnok volt. Tekintélyét a plágiumbotrány szinte megsemmisítette, ám életének legnagyobb eredményeit, a magyar színekben szerzett olimpiai aranyakat senki nem veheti el tőle.

Ádertől Szájerig: a politikán kívül senkik

A Véleményvezér azt viszont már nehezen tudja értelmezni, hogy ebbe a sorba hogyan lenne beilleszthető egy Kövér László, egy Áder János vagy egy Szájer József. Ezen emberek önéletrajzában ugyanis az egyetlen kiemelkedő tétel, hogy az első szabadon választott országgyűlés megalakulása óta a politika sűrűjében tevékenykednek. A politika világán kívül azonban semmi jelentőset nem tettek le az asztalra: sem kiemelkedő tudományos, sem kulturális, sem üzleti, sem sportteljesítmény nem áll mögöttük.

Ők mind a hárman a Fidesz régi, megbízható figurái: amikor kellett, alvezérként megvívták csatáikat a pártért. Ez azonban nem csak, hogy nagyon kevés a köztársasági elnöki pozícióhoz, de egyenes felháborító lenne, ha a kormányfő és a Fidesz-frakció szerint ennyi mégis elégségesnek bizonyulna.

Áder, Kövér és Szájer nevei mellett viszont legalább felüdülés volt látni Martonyi Jánosét és Pálinkás Józsefét, akik bár szintén a napi politika vitézei voltak, de szakmai és tudományos életművük miatt egy pártpolitikainál magasabb posztra is kétségtelenül érdemesek lehetnek.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Még mindig nem értik

Úgy tűnik, a kormányfő és a Fidesz nem értette meg az elmúlt két év botrányainak üzenetét. Brüsszel és Washington leginkább azon intézkedések ellen szálltak harcba, amikor azt látták, hogy az addig úgy-ahogy, de legalább a látszat szintjén függetlenül működő intézmények élére a Fidesz-többség nyíltan pártkatonákat nevezett ki, a független intézményrendszert pedig teljesen saját magára szabta.

Gondoljunk csak a médiahatóság vagy az Országos Bírói Hivatal vezetőjére, az új alkotmánybírákra, a jegybank elleni támadásokra vagy az adatvédelmi biztos pozíciója körüli ellentétekre – mindenhol azt hánytorgatták fel a budapesti politikának, hogy ezen pozíciók és intézmények függetlenségét tudatosan felszámolják.

Éppen ezért aligha számíthat a Fidesz több jóindulatra a legfontosabb külföldi szereplők részéről, ha volt frakcióvezetőjét, választmányi elnökét vagy alapító tagját jelöli köztársasági elnöknek. Pedig a belpolitikailag súlytalan elnöki pozíció nagyrészt éppen hogy a nemzetközi kapcsolatépítésről, diplomáciai előnyszerzésről, Magyarország külföldi reprezentációjáról kellene, hogy szóljon.

Előző írásaink a témában:
Ezért történelmi Schmitt Pál lemondása
A Schmitt-mosdatás 2014 főpróbája
Elindíthat-e lavinát a Schmitt-ügy?
A Schmitt-ügy mostanra Orbán Viktorról szól
Aki Schmitt mellé áll, a kádárizmus mellé áll

A feladatra nem alkalmasak

A Véleményvezér a fentiek miatt rendkívül elszomorítónak találná, ha a miniszterelnök a Schmitt Pál botránya utáni helyzetben még egyszer megtaposná az elnöki pozíciót egy olyan figura jelölésével, akinek pártpolitikán kívüli életműve gyakorlatilag nulla, akinek egyetlen erénye, hogy a Fidesz kipróbált embere és több mint két évtizede hű Orbán Viktorhoz.

Ide ez túl kevés, ide valami teljesen más kell.

Ha tetszett, kövesd a Véleményvezért a Facebookon is!

Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.