Orbán gyakorlatilag államosítaná a lakossági rezsiszolgáltatásokat. Most a külföldi a rosszfiú, de ennyi erővel akár az ellenzéki vagy a megfelelő helyre vissza nem osztó tulajdonos is sorra kerülhet. (Fotó: MTI)
Félázsiai népnek félázsiai megoldások – ez jutott eszünkbe, amikor olvastuk Orbán Viktor bejelentését, miszerint a rezsiszolgáltatókat nonprofittá kívánják tenni. Attól félünk, a kormányfő ismét saját rövid távú hatalmi céljai érdekében áldozná fel azt, ami az ország hosszú távú jóléte szempontjából fontos.
Ajánlott írásunk: Jobbik: egyszerű politikusbűnözők?
Lassú államosítás
Nézzük a nyilvánvaló következményeket: ha egy szolgáltatás csak nonprofit lehet, akkor abba értelemszerűen nem éri meg befektetni. Magyarul: a lakossági áram-, gáz- és vízellátással foglalkozó privát intézményeknek semmilyen ösztönzőjük nem lesz arra, hogy bármilyen további befektetést eszközöljenek az általuk fenntartott infrastruktúrába. Ennek hiányában pedig egyre alacsonyabb minőségű ellátásra és egyre gyakoribb szolgáltáskimaradásra kell majd számítanunk.
Nyilvánvaló továbbá az is, hogy egy ilyen rendszer csak akkor fenntartható, ha a szóban forgó vállalatok előbb-utóbb állami kézbe kerülnek. A kormány elképzelései szerint valószínűleg ingyen, hiszen ami a jövőben nem termel profitot, annak gyakorlatilag piaci értéke sincs. Valójában tehát a lakossági szolgáltatások lassú államosítására tett kísérletről van szó.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Szörnyű ötlet
Az ötlet olyan szörnyű, hogy a hátunkon feláll a szőr. Egyrészt a magyar államnak a valóságban nincsen pénze arra, hogy a lakossági közszolgáltatási infrastruktúrában szükséges felújításokat elvégezze. Az államilag finanszírozott beruházások döntő többsége már ma is EU-pénzből történik, és nagyon valószínűtlen, hogy az elkövetkezendő néhány évben ebben változás következzen be.
De hajmeresztő az ötlet már csak azért is, mert bár természetesen tudunk olyan elméleti modellt gyártani, ahol az állami vállalat nem a hatalomban lévő politikai párt egyszerű kifizetőhelye, csak éppen erre Magyarországon valahogy eddig nem akadt példa és szintén nem tűnik valószínűnek, hogy ez a közeljövőben megváltozzon.
Harmadrészt ismét precedenst teremtünk arra, hogy hazánkban a magántulajdon szentsége csak a kormány úri kénye-kedvétől függ. Most éppen a külföldi tulajdonos a rosszfiú, de ennyi erővel holnap akár az ellenzéki vagy a megfelelő helyre vissza nem osztó tulajdonos is sorra kerülhet.
Már érik egy következő összecsapás a rezsiszolgáltatások nonprofittá alakítása miatt az Európai Unióval - jelentette ki Orbán Viktor szerdán Magyarország nagykövetei előtt tartott beszédében. A kormányfő szerint az energiatermelést ugyan nem lehet nonprofittá tenni, de az elosztását, legalább lakossági szinten igen, és ebből biztosan konfliktus lesz.
Kell a harc
Ha tehát az intézkedés rossz a fogyasztóknak és rossz az ország egészének, akkor vajon miért forszírozza mégis a kormány?
A Véleményvezér szerint egyrészt azért, mert mint a héten már megírtuk, a kormányfőnek és a kormánynak égető szüksége van az újabb konfliktusra. Ezzel a lépéssel pedig garantált, hogy ismét magukra ölthetik a szabadságharcos pózát a kamerák előtt. Másrészt szerintünk a kormányfő már hisz is abban a retorikája által felépített párhuzamos világban, ahol a Föld egyébként leggazdagabb országai vesztesként jelennek meg, miközben társadalmi problémák által terhelt, nyomorúságos életkörülményeket biztosító államok pedig valamifajta követendő modellt jelentenek.
Ezért aztán 2012 Orbán Viktora valószínűleg egyszerűen kizárja a gondolataiból mindazt, amit 1990, vagy akár 1998 Orbán Viktora még tudott a kézivezérelt magyarországi állami vállalatok működéséről.
Olvasd el ezt is: A bűnözőink megbűnhődnek, csak túl későn
Pedig lehetne civilizáltabban is
Ráadásul lenne olyan megoldás, amelyik csökkenti a fogyasztók rezsijét, de közben nem hozza ránk az EU-t és nem tépázza tovább a magántulajdon szentségét. Mivel szabályozott iparágakról van szó, ezért a megfelelő hatóság egészen egyszerűen alakíthatná úgy a vonatkozó árakat és feltételeket, hogy a tulajdonosok tényleg csak elenyésző nyereséget termeljenek. Ez annyira egyszerű, hogy az áramszolgáltatók esetében a kormány már két éve ezt alkalmazza is.
Akkor miért nem ezt az utat választja a kormányfő? Mert elsősorban nem ezek a szempontok érdeklik, hanem hogy tovább vihesse a „függetlenségi harcot” – az egyetlen dolgot, amit a következő választásokon híveinek eladhat.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.