Nem nehéz észrevenni, Orbánnak mi tetszene ebben a felállásban: megmaradna vizionárius vezetőnek, mert a menedzselés nem az ő erőssége. De eddig is ezzel próbálkozott, sikertelenül. (Fotó: fidesz.hu)
A minap Orbán Viktor arról beszélt a Handelsblattnak adott interjújában, hogy „egy elnöki rendszer valószínűleg alkalmasabb nehéz reformok végrehajtására, mint egy parlamentáris rendszer." Az elnöki rendszerhez való, immár visszatérőnek bizonyuló vonzódása sokat elárul Orbán Viktor erősségeiről, de különösen a gyenge pontjairól.
Ajánlott írásunk: Holnap vajon mit tilt be a Fidesz?
Miben más egy elnöki rendszer?
Az úgynevezett elnöki rendszerben működő államokban az elnökök valódi végrehajtó hatalommal rendelkeznek és amolyan félkirályi méltóságok, szimbólumai saját országuknak. Ilyen például az amerikai, a francia vagy éppen a román felállás is. Ezek közös jellemzője, hogy az elnök elsősorban az ország szempontjából stratégiai fontosságúnak tekintett kérdésekre koncentrál. Minden esetben kézben tartja a külpolitikát és rendszerint egy-két olyan kiemelt területet, melyek az adott pillanatban a legfontosabbak az ország életében.
Ennek a rendszernek legalább ennyire központi jellemzője, hogy az elnök alatt nagyon erős „menedzserek" működnek. Az USA esetében ez részben a kabinetfőnök (Chief of Staff), részben pedig a szokatlanul erős miniszterek; a franciáknál és a románoknál pedig a miniszterelnökök. Nagyon fontos látni, hogy ezekben a rendszerekben az elnök csak akkor lehet sikeres és hatékony, ha a keze alá dolgozó menedzser/menedzserek rendkívül jól értik a szakmájukat. Azaz: jól mozgatják a bürokráciát és képesek a törvényhozással való viszony megfelelő kezelésére. Ez a munkamegosztás lehetővé teszi az elnök számára, hogy ő maga elsősorban ne menedzserként, hanem államférfiként lépjen fel.
Ennek a rendszernek az Achilles-sarka az, ha az elnök és a miniszterelnök közötti harmónia nem tökéletes, illetve ha az utóbbi nem áll a helyzet magaslatán. Az is egyértelmű, hogy ebben a munkamegosztásban legalább annyira nehéz megfelelő miniszterelnököt találni, mint elnököt. Arra van ugyanis szükség, hogy egy rendkívül jó képességekkel rendelkező politikus egyszersmind hajlandó legyen magát alávetni az első számú vezető akaratának.
Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.
Miért tetszik Orbánnak?
Nem nehéz észrevenni, hogy Orbán Viktornak mi tetszene olyannyira ebben a felállásban. A magyar kormányfő nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy a helyzete sokkal egyszerűbb volna, ha csak az általa különösen fontosnak tekintett ügyekre kellene összpontosítania, és ha a bürokrácia, illetve a képviselők kezelése nem az ő feladata lenne - és persze, ha az utóbbiakkal kapcsolatos esetleges kudarc ódiumát nem neki kellene viselnie.
Mi sem bizonyítja jobban elméletünket, mint hogy Orbán Viktor a 2010-től a kormányában megpróbált valami hasonló modellt alkalmazni. Először Navracsics Tiborra osztotta a menedzser szerepét, hogy azt Fellegi Tamás vegye át, legutóbb pedig Lázár János kapott valami ilyesmire felhatalmazást. A miniszterelnök tehát látja, ami egyébként nekünk, külső szemlélők számára is elég nyilvánvaló: a menedzselés nem az ő erőssége. Azonban a megfelelő formális titulusok nélküli „menedzserek" bukása a jelenlegi kormánystruktúrában sokkal inkább jelenik meg Orbán Viktor kudarcaként, mint egy esetleges elnöki rendszerben történne.
Olvasd el ezt is: Ez a csapat tényleg ennyit tud
Nem a titulusokkal volt baj
Az a tény viszont, hogy két év alatt két árnyékminiszterelnök vallott kudarcot, valamifajta szisztematikus problémára utal. Szerintünk a miniszterelnök túlértékeli a formális funkciók jelentőségét: a probléma nem elsősorban itt van elrejtve. Az általa modellezett „vizionárius vezető-menedzser" felállások nem azért nem működtek, mert nem voltak meg hozzá a megfelelő címek.
Hanem vagy azért, mert Orbán Viktor képtelen volt a megfelelő embereket kiválasztani a feladatra, vagy mert ő maga nem alkalmas rá, hogy egy ilyen szereposztásban az elnök szerepét játssza. Bármelyik is legyen igaz, nekünk abból nem az következik, hogy a jelenlegi kormányfő jobb eredményt mutatna volna fel a „nehéz reformok végrehajtásában", ha ő nem miniszterelnök, hanem „erős elnök" lenne.
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.