Véleményvezér

Orbán Viktor valamifajta népvezérnek gondolja magát: közvetlenül a néppel akar csak beszélgetni, és ha ez lehetetlen, szervez magának egy színjátékot, ahol ezt imitálni lehet. (Fotó: facebook.com/orbanviktor)

A miniszterelnök bejelentése, miszerint mégsem törlik el teljesen Magyarországon az ingyenes felsőoktatást, mindenképpen örvendetes. Úgy látszik, Orbán Viktor nem mindig tart ki kormánya elképzelése mellett, kompromisszumra lehet kényszeríteni. Azonban a körvonalazódó új felsőoktatási koncepció körüli színjáték nemcsak nevetséges volt, hanem a szó szoros értelmében hátborzongató.

Ajánlott írásunk: Miért félhet a tiltakozó hallgatóktól a kormány?

Hajlandó visszalépni?

Bár az első két és fél éves kormányzása során Orbán Viktor folyamatosan demonstrálta, hogy a kompromisszum számára maga a megfutamodás, úgy tűnik, hogy a tandíj ügyében engedményre is hajlandó. A lényeg ez, és az most legyen mindegy, hogy ez azért történik, mert a kormányfő megijedt a diákok tiltakozásától, vagy mert féltette amúgy is csökkenő népszerűségét, vagy mert esetleg szerinte is rossz az eredeti koncepció. Egyelőre túl keveset tudunk az új javaslat tartalmáról ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, a valóságban ez mekkora engedményt is jelent (ha jelent egyáltalán). Amellett azonban nem lehet szó nélkül elmenni, hogy annak bejelentésére milyen díszletek között került sor.

A hírekből mindenki tudja, Orbán Viktor azután változtatta meg álláspontját, hogy ismeretlen fiatalokkal találkozott egy ismert belvárosi romkocsmában. Ezek a fiatalok nem a hallgatók vagy a középiskolások képviselői voltak, sőt azóta sem tudjuk, egyáltalán kik ők, de a legvalószínűbb, hogy éppen annyira lehettek a diákság képviselői, mint amennyire a valóságshow-k versenyzői reprezentálják az átlag magyart. Tehát nyilvánvalóan sokszoros szűrőn keresztül került kiválasztásra a miniszterelnök hallgatósága, ahogy az ilyen show-kba is mindenkit a dédmamáig leellenőriznek. A történet szerint a miniszterelnök tehát meghallgatta őket és azon nyomban megváltoztatta korábbi véleményét, sőt rögtön utasította miniszterét, hogy három napon belül (!) dolgozzon ki egy teljesen új felsőoktatási koncepciót.

Közvetlenül a néppel

Ez nem csak a Véleményvezérnek, hanem mindenkinek, aki ismeri a történelmet vagy élt a kommunista diktatúrában, ugyanazt kell, hogy idézze: a pártfőtitkárt, aki állandóan felesleges színjátékok keretében „meghallgatta" a nép egyszerű gyermekeit, hogy aztán az ő érdekükben hozza meg döntését. Természetesen a nyugati demokráciák is jól ismerik az alakoskodást és a populizmust: a politikusok nyugaton is folyamatosan átlagemberekkel ölelkeznek és gyerekeket puszilgatnak, azt sugallva magukról, hogy egyek a néppel és odafigyelnek a hétköznapi emberek véleményére. Mégis hatalmas különbség van az „én is veletek vagyok" üzenetét hirdető óriásplakátok, valamint Orbán Viktornak a keleti kommunizmust idéző színjátéka között.

Nyugaton ugyanis egyáltalán nem szokás semmilyen jelentős kormányzati intézkedést és szakpolitikát egyik pillanatról a másikra megváltoztatni csak azért, mert előtte a kormányfő munkásokkal, egyetemistákkal vagy éppen nyugdíjasokkal találkozott, akik panaszkodtak neki. És egyáltalán nem szokás azon nyomban utasítani a „rosszul dolgozó bürokratákat", hogy javítsák ki a hibát és álljanak elő ésszerűtlenül rövid határidőn belül egy teljesen új programmal.

A politikai propaganda ilyen színjátékait tényleg a kommunizmus idején láthattuk utoljára.

Véleményvezérek a Véleményvezéren - Blogunkon újságírók, bloggerek, közgazdászok és más, közélettel foglalkozó szakértők fejtik ki véleményüket a hozzászólásokban.

Utál demokratikus politikusnak lenni

Orbán Viktor meglehetősen utálhat demokratikus politikusnak lenni. Még mielőtt bárki azt hinné, hogy azt mondjuk, diktátor vagy király szeretne lenni: nem, ez egyáltalán nincs így. Orbán Viktor valamifajta népvezérnek gondolja magát, aki mindig közvetlenül a néppel kommunikál és a nép érdekében hozza meg döntéseit. Ennek megfelelően mindig kerüli azokat a helyzeteket, amikor nem közvetlenül egy társadalmi réteggel, hanem azok választott és delegált képviselőivel kellene „tárgyalnia" – legyen szó a parlamentről, egy (valódi) szakszervezetről vagy akár a hallgatók képviselőiről. Nem, ő közvetlenül a néppel akar beszélgetni, és ha ez lehetetlen, akkor szervez magának egy színjátékot, ahol ezt imitálni lehet.

Egy népvezér szerepéhez azonban elengedhetetlen a népszerűség, így Orbán Viktor betegesen ragaszkodik ahhoz. Most kiderült, ha kicsit is úgy látja, hogy saját megítélése egy döntés hatására jelentősen romolhat, ha súlyosan fenyegeti valami az imázsát, abban a pillanatban hajlandó kormánya bármelyik miniszterét, államtitkárát megalázni vagy célkitűzését beáldozni, csak hogy saját magát mentse.

Olvasd el ezt is: Így nem lehet majd feljutni a középosztályba

Ezt kell kiaknázni

A történteknek van egy negatív és egy pozitív olvasata. A negatív nyilván az, hogy a kormányfőben elképesztően mélyen élnek a kommunista pártvezérek példái, és teljes természetességgel nyúl ezekhez a mintákhoz. A pozitív olvasat szerint viszont Orbán Viktor a népszerűségéhez annyira ragaszkodik, hogy ezen keresztül még olyan elképzelések feladására is rá lehet szorítani, melyek ügyében kérlelhetetlennek tűnt. Ez pedig a hátralevő másfél évre jót jelenthet a magyar politikának és egészen biztos, hogy az ellenzéknek is ezt kell kiaknáznia, ha bármilyen intézkedés módosítására rá akarja bírni a kormányt.