A Fidesz kétharmados hatalmának nem a korrupt szocialisták, hanem a független sajtó lehet az igazi ellensúlya.
Tegnap olyasmire került sor, ami a rendszerváltozás utáni magyar sajtó történetében szinte példátlan. Az Index a fideszes Balog Zoltánnal készített egy interjút, melynek a közléséhez a párt később nem járult hozzá. Az Index az 1986-os sajtótörvényre hivatkozva végül mégis megjelentette.
Sajnos ez ma Magyarországon hírnek számít – a legemlékezetesebb hasonló ügy, Kóczián Péter Kulin Ferenc-interjúja is már 16 éves történet –, annak ellenére, hogy ez volna a normális és elvárható eljárás.
Magyarországon a média egy jó része, különösen a nyomtatott sajtó, szoros pártkontroll alatt áll. Az igazi probléma azonban nem ez, hanem, hogy még a pártoktól független sajtó is számos esetben öncenzúrát gyakorol.
Változás vagy válság?
Az elmúlt években azonban ugyan lassan, de valami mintha megváltozott volna. Egyrészt számos orgánum (pl. Index, origo) perre ment és pert is nyert állami vállalatok adataiért, így végül betekintést kaphattak olyan szerződésekbe, melyeknek per nélkül is nyilvánosnak kellett volna lenni. Másrészt széles nyilvánosságot kaphattak az MVM, a BKV és a MÁV körüli botrányok. Olyan nagy emberek kényes ügyei kerülhettek hetilapok címoldalára, akik mindeddig érinthetetlennek tűntek.
Sajtószabadság-index 2009. Forrás: Reporters Sans Frontières
Ez természetesen részben a kormányzó politikai hatalom drámai meggyengülésével, részben az alternatív politikai erők pártsajtójának professzionalizálódásával függ össze. Vegyük azonban észre, hogy van egy harmadik, sokkal fontosabb tényező is: megjelentek – elsősorban az internetes médiában – olyan intézmények és újságírók, akik komolyan veszik a független újságírást.
Most derül ki…
Most fog majd igazán kiderülni, hogy ez valódi, tartós változás, vagy csupán a hamarosan véget érő politikai válságkorszak egyik tünete. Ki fog derülni, hogy vajon a politikai teljhatalommal szemben is fenntartható-e ez a fajta nyíltság és függetlenség. Az eddig ellenzéki, nemsokára kormánypárti sajtó ugyanis ebben biztosan nem lesz partner. A baloldali sajtó pedig annyira hiteltelenné vált, hogy már az ellenzéki lét sem segíthet rajta.
A hatalom demokratikus kontrollja csakis akkor működik, ha létezik szabad, a pártoktól független sajtó. Az erős politikai ellenzék önmagában nem elég. Ezt nagyon szépen megmutatta a Sávoly-ügy (és Páty), melyekről mindkét oldali pártsajtó igen sokatmondóan hallgatott, csakúgy, mint korábban a Margit-híd felújításának történetéről.
Mire elég az egyharmad?
Mindezt érdemes észben tartani akkor, amikor a közélet jelenleg elsőszámú politikai témája a Fidesz kétharmada. Ha valamilyen csoda folytán sikerülne is azt megakadályozni, az ellenzéki kontroll önmagában akkor sem elég. Ne feledjük, az ellenzék vezető ereje az a szocialista párt lesz, mely nyolc év alatt folyamatosan megpróbált kibújni a parlamenti ellenzék és a civil szféra ellenőrzése alól. Az a szocialista párt, mely éppen korrupciós ügyeibe fulladt bele.
Igazi demokratikus kontrollt csakis a valóban független és – egyelőre sajnos ez is fontos – bátor sajtó gyakorolhat.
Nemcsak a kormányzó hatalmon, hanem az egész poltikai eliten.
Írások a témában:A cigánykérdés nemzeti ügy - Interjú Balog Zoltánnal (Miklósi Gábor/Index)
Vége a kozmetikai szalonnak (Kóczián Péter/Politika és Élet)
Sajtótörténelmet írt az Index (Vastagbőr)
Fidesz: letiltott interjú a romakérdésről (Kis Moszkva blog)
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.