Sokan hajlamosak elhinni, hogy a választások kimenetelét valójában a sajtó határozza meg. Ám a média sem mindenható. (Fotó: EPA)

Bár a múlt heti brit választásokat a konzervatívok nyerték, az idei kampány igazi győztese mégsem a toryk, hanem Nick Clegg, a liberális demokraták vezére. Nem is azért, mert most rajta múlik, hogy a szigetországot az elkövetkezendő években konzervatívok vagy munkáspártiak vezetik velük koalícióban, hanem, mert egy kis/középpárt vezetőjeként sikerült a brit közélet főszereplőjévé válnia.

Cleggmánia

A brit kampányok történetében most rendeztek először televíziós vitát, mégpedig rögtön hármat is. A tévévitára a munkáspárti Gordon Brownon és a konzervatív David Cameronon kívül az örök harmadik libdemek vezetőjét, Nick Clegget is meghívták. Clegg mindenki meglepetésére kiváló szerepléssel megnyerte az első vitát.

A liberális vezér rögtön a média kedvence lett, valamiféle brit Obamának kezdték a sajtóban beállítani. Bár mindössze néhány hónappal volt fiatalabb a konzervatívok jelöltjénél, hirtelen ő lett a fiatal generáció hírnöke. Miközben a konzervatív Cameronhoz hasonlóan Clegg is tradícionális felsőosztálybeli családban született, mégis benne látta megtestesülni a sajtó az “osztályharc végét”.

A média történelmi fordulatról beszélt, a brit kétpártrendszer végéről. Sorra jelentek meg az elemzések arról, hogy az addig rendre 17-22% körül teljesítő, a 630-ból körülbelül félszáz parlamenti helyet begyűjtő libdemek idén “örökre megváltoztatják majd az angol politikát”.

A mainstream média egyenesen a Munkáspárt megelőzését várta a liberálisoktól, és azt vizionálták mindenhol, hogy ők lesznek ezentúl a második erő, akár több száz fős parlamenti frakcióval. A BBC megváltoztatta választási műsorstruktúráját: innentől mindhárom párt egyenlő időt kapott a hírcsatornától. A média annyira elhitte a saját maga által kreált történetet a liberálisok áttöréséről, hogy még a hagyományosan baloldali lapok (The Guardian, Independent) is arra buzdították olvasóikat, hogy szavazzanak Nick Cleggre és pártjára.

Don't Believe the Hype

A Cleggmánia pár rövid hete után hidegzuhanyként érte a lelkesedőket a választás kimenetele. Nagyon sokan ugyanis, akik a közvélemény-kutatások szerint még a liberálisokat favorizálták, amikor a szavazásra került a sor, visszatáncoltak.

A brit pártok szavazatrányainak változása napjainkig. Kék: konzervatívok; piros: Munkáspárt; sárga: liberálisok; szürke: egyéb pártok. Forrás: Wiki

A libdemek a szavazatarányokat tekintve mindössze 1%-ot erősödtek 2005-ös eredményükhöz képest. Ennél is kiábrándítobb, hogy a parlamenti helyek tekintetében még rosszabbul is szerepeltek, mint legutóbb.

A Munkáspártot pedig nem hogy megelőzni, de megszorongatni sem tudták.

A média hatalma - és annak mítosza

A politikai sajtó nagy hibája mindenütt, hogy ritkán képes alapos elemzésre és visszafogott véleményalkotásra; ehelyett jellemzően a nagy szavak, hirtelen kijelentések és az aktuális divatok uralják. Ennek volt tökéletes példája az angol sajtóban a Nick Clegg körüli felhajtás: pedig kis józansággal is belátható volt, hogy Clegg pillanatnyi népszerűségét nem lehet olyan egyszerűen szavazatokra váltani.

A Cleggmánia azonban még valamire kell, hogy emlékeztessen minket. Arra, hogy a média sem mindenható. Sokan hajlamosak ugyanis még itthon is elhinni, hogy a választások kimenetelét igazából a sajtó határozza meg, ezért a legfőbb hatalom a médiahatalom. Egy biztos: ha ez így lenne, Nick Clegg most nem egy 57 fős frakció élén várná a következő választást.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!

>> KIBASZOTT JÓ RÖPIRAT A MODERN BALOLDALRÓL

>> PINTÉR SÁNDOR, A FIDESZ ELSŐ BALLASZTJA

>> korábbi írásaink

Kapcsolódó írások:
A britek az izgalmakat választották (Index)
Még egy Gordonnal kevesebb (Index)
Tory tor helyett (Rajcsányi Gellért/Mandiner)
Winners and Losers (Anne Applebaum/Slate)
Did anyone else notice that the Lib Dems lost? (Janet Daley/Telegraph)
Mr. Darcy liberális szavazó (Mandiner/MTI)
Töretlen a brit liberálisok népszerűsége (április 27.) (Index/MTI)
Előretörtek a liberálisok Nagy-Britanniában (április 17.) (Index/MTI)