A szocialista kormányzás öröksége akár a legalaposabban átgondolt, legkiválóbb tervet is megtorpedózhatja. A kormányprogramnak ezért akkor van a legnagyobb esélye, ha nem sietik el. (Fotó: fidesz.hu)
Orbán Viktor a hétvégén benyújtotta az új kormányprogramot, a Nemzeti Együttműködés Programját. A legtöbben valószínűleg az anyag gazdaságpolitikai részét várták, és a szerzőknek minden bizonnyal hasonló srófra járt az agya, mert a dokumentum által kifejtett öt nemzeti ügy közül a gazdaságpolitikai rész lett messze a leghosszabb.
A diagnózis
A diagnózis kifejezetten erős. Végre egyszer egy gazdaságpolitikai anyag, ami nem rövid távú egyensúlyi kérdésekről (költségvetési hiány, fizetési mérleg egyenlege stb.) szól, hanem a legfontosabb hosszú távú gazadasági ügyről: a növekedésről!
A dokumentumban jó áttekintést kapunk a magyar gazdaság strukturális problémáiról: elsősorban az alacsony foglalkoztatásról, a magas adószintről és az egészségtelen iparági szerkezetekről. Utóbbi különösen örvendetes. Mert miközben az első kettőt mára szinte mindenki el- és felismerte, ugyanez a monopol- és kartellszerű piaci viszonyok okozta károkról sajnos nem mondható el.
Roppant ironikus, hogy ez a versenyt rendkívüli módon korlátozó hazai betegség soha nem izgatta különösebben a hazai közgazdászok/értelmiségiek magukat liberálisnak és piacpártinak valló részét. Úgy tűnik, egy szerintük piacellenes és etatista társaságra (=Fidesz) lesz most szükség ahhoz, hogy a piaci verseny legnagyobb hazai korlátját végre egyáltalán felismerje az ország.
Javasolt lépések - és akadályaik
A kormányprogramnak nyilván nem célja, hogy pontos intézkedési tervet mutasson be. Aki ezt kéri számon, az nem érti a szóban forgó dokumentum műfaját.
Amit egyébként a konkrét lépésekről megtudtunk, azok jelentős része logikus, némelyik innovatív, a honi toposzokból kitörni képes gondolkodást tükröz - örülünk neki! Ez így akár működhet is, de természetesen fogalmunk sincs arról, hogy valóban fog-e.
A kormány által vázolt gazdaságpolitikának két nagy akadály kapcsán kell ügyes kompromisszumokat kötnie ahhoz, hogy céljai megvalósulhassanak. Az egyik a finanszírozás. Az elmúlt nyolc év ugyanis olyannyira kimerítette a tartalékokat, hogy csak jelentős elvonásokkal teremthető elő a vázolt intézkedések fedezete.
A másik nehézség a terveket megvalósítani hivatott adminisztrációval kapcsolatos. A magyar közigazgatás romokban hever, és egyelőre nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amik egy, a kormányprogram által felvázolt bonyolultabb iparpolitika kivitelezéséhez kellenének. Nincsenek jó adataik, nincsenek jó módszereik és csak kevés jó emberük van.
Ez a két akadály, a szocialista kormányzás öröksége pedig akár a legalaposabban átgondolt, legkiválóbb tervet is megtorpedózhatja.
Mi következik ebből?
A Véleményvezér szerint ennek a kormányprogramnak, legalábbis gazdaságpolitikai részének akkor van a legnagyobb esélye, ha nem sietik el. Ha nem próbálják az összes nehéz lépést gyorsan meglépni. Bár a politikai logika nyilván ezt kívánná, de a pénzhiány és az államigazgatás gyengesége óvatosságra kellene, hogy intsen.
A gazdaságpolitikában forradalom helyett „csak” reformkorra van szükség.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Hozzászólás előtt olvasd el moderációs elveinket!
>> TRIANON-TÖRVÉNY: HATÁROZOTT IGEN!
Kapcsolódó írások:
A Nemzeti Együttműködés Programja (.pdf)
Benyújtották a kormányprogramot (Index)
Két hónappal ezelőtti önmagát ismétli Orbán a kormányprogrammal (origo)
Mit tudunk meg a kormányprogramról? (Török Gábor)
Miért kell a kormányprogram? (Kóczián Péter)
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.