Ez a réteg sokszor egyetlen forint valódi gazdasági érték megtermelése nélkül tesz szert óriási profitra. Nem kell kiválónak lenni: elég csupán ügyesen tárgyalni az állammal.
Távozik Várdy Zoltán, a TV2 2007-ben kinevezett vezérigazgatója, aki három éve azt ígérte, hogy mostanra le fogják győzni nézettségben az RTL Klubot. Hát, ez bizony nem sikerült. Egészen pontosan: nagyon nem.
A Véleményvezérnek is az a benyomása, összhangban a nézettségi adatokkal, hogy a TV2 bizony mélyrepülésben van. Ám mindeközben a cég nagyon is nyereséges.
Nem is lenne mindez különösebben érdekes, ha nem volna hihetetlenül tipikus.
Ajánlott írásunk: Tisztakezű multik - kiszervezik a korrupciót
Nyereség a vereségben
Az elmúlt tíz évben a TV2 volt az örök második. Elfogyasztott megannyi vezérigazgatót, programigazgatót, értékesítési igazgatót, megvásárolt rengeteg külföldi sorozatot, készítetett számtalan saját műsort, de valami mindig hiányzott.
Természetesen nem tudjuk, ennek mi lehetett pontosan az oka, de az mindenképpen elgondolkodtató, ha egy kétszemélyes piacon valakit rendre elvernek. Az a megérzésünk, hogy valami alapvetően nagyon rosszul működik abban a cégben.
De mi történik akkor, ha egy cég folyamatosan tervei alatt teljesít és tartósan lemarad az egyetlen versenytársától? Ha – szemben konkurensével – rendre megbukik új saját programjaival? Ha még az egész világon sikert sikerre és évadot évadra halmozó Big Brotherral is képes volt már a második szezonban elhasalni?
A magyar kapitalizmus szabályainak megfelelően egy ilyen cég rendkívül nyereséges.
Duopólium
A kereskedelmi csatornák földi sugárzása: duopólium. Vagyis az állam garantálja, hogy összesen csak kettő ilyen kereskedelmi csatorna létezhet. Számos technikai és piacméretből fakadó oka van annak, hogy ez a szám miért kettő, és nem több. A lényeg azonban az, hogy a kábelelőfizetéssel és saját műholdvevő antennával nem rendelkező néző két kereskedelmi csatorna közül választhat. Ha nem tetszik neki, ahogy az egyiken Renátó magáévá teszi Évit (szerencsére manapság ilyen már kevésbé van), akkor kénytelen lesz a másikon az egy fokkal kevésbé gagyit is elnézni – és ezen helyzet fenntartását nem más, mint maga a magyar állam garantálja.
Közönségarány alakulása 2004-től 2009-ig a földi frekvenciás adóknál (SHR%), 4 év feletti népesség
(Forrás: AGB Nielsen Médiakutató Kft. / ORTT Monitoring)
Ettől persze még nem kell, hogy mindkét szereplő jól járjon. Az állam által garantált duopolhelyzet ugyanis pénzbe kerül – ez az ún. koncessziós díj. A koncessziós díj logikája az volna, hogy a szóban forgó tévécsatornák a magyar államnak annyi pénzt fizessenek, amennyit ez a speciális privilégium valóban ér. Vagyis annyit, amennyi meghatározott profitot ezen tevékenységből bizonyos idő alatt egy jó vállalat ki tud hozni. Ez arra kényszerítené a csatornákat, hogy valóban keményen küzdjenek, ellenkező esetben ugyanis buknának a befektetésen.
Ha azonban a koncessziós díj aránytalanul alacsony, akkor bárhogy is teljesít a csatorna, a duopólium számukra mindig vonzó profitszintet fog garantálni.
Ennek megfelelően egy „kedvező” koncessziós szerződés kiharcolása sokkal fontosabb lehet egy csatorna számára, mint hogy jó és nézett műsorai legyenek. A Véleményvezér szerint a TV2 az előbbi területen volt mindig is erős.
A magyar kapitalizmus rákfenéje
Mindez remek illusztrációja egy igen tipikus magyar jelenségnek. Annak, hogy egyáltalán nem muszáj kiválónak lenni bármiféle tevékenységben vagy szolgáltatásnyújtásban: aki ügyesen tárgyal a magyar állammal, az erre nem szorul rá. És sajnos a kereskedelmi csatornák példája azt is jól illusztrálja, hogy az elmúlt tizenvalahány évben valóban mennyire könnyű volt ügyesen tárgyalni a magyar állammal.
Általánosságban, a konkrét példán túlmutatóan elmondható, hogy a fenti gyakorlat kitermelt egy ún. járadékvadász vállalati réteget. Ez a réteg a magyar állam inkompetenciáját és néha (khm) korrumpálhatóságát kihasználva tett és tesz mindmáig szert igen komoly profitra, sokszor anélkül, hogy akár csak egyetlen forint valódi gazdasági értéket termelne.
Sokkal többen vannak, mint elsőre gondolnánk. Ők a magyar kapitalizmus egyik legnagyobb rákfenéje.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!
Figyelem! Írásainkat Facebook-csoportunkban lehet kommentelni.
A blogon csak meghívott hozzászólóink kommentjei jelennek meg.