A polgári Magyarország üzenetével a Fidesz ráérzett arra, hogy a magyarok mire is vágynak. De ki akar plebejus lenni? Ki akarja követni a kínaiak példáját? Ki érti, mi fán terem a nemzeti együttműködés? Miért nincs egy jó üzenete, víziója a Fidesznek?

Volt valami természetes, sőt bájos abban, amikor '98-ban Deutsch Tamás egy mondatban hatszor mondta el, hogy „polgári”, és a végén már ő is nevetett. És van valami modoros, sőt izzadságszagú abban, amikor Szijjártó Péter teszi ugyanezt a „nemzeti együttműködéssel”, halálosan komoly arccal. A Fidesz valamit kétségtelenül elveszített az elmúlt tíz évben.

Az áprilisi választások óta Orbán Viktor szinte hetente tart nagy ívű beszédeket. A miniszterelnök elég magasra tette a mércét saját magának, hiszen mára alapállásból minden beszéde a világrend teljes megváltozásáról és a világkapitalizmus végéről szól. A sok beszéd és a hetente változó új vezényszavak tisztán elárulják, hogy a miniszterelnök mennyire keresi, és mennyire nem találja azt a könnyen megfogalmazható, egyszerű üzenetet, ami mindenki számára egyértelművé tehetné, hogy kormánya tulajdonképpen mit is akar.

Kapcsolódó írásunk: A Fidesz két arca

Volt egy jó üzenet: polgári Magyarország

Ilyen sikeres üzenet volt a kilencvenes évek második felében és a Fidesz első kormányzása alatt a polgári Magyarország gondolata. A „polgár” egy olyan fogalom volt, amivel szinte mindenki könnyen tudott azonosulni, hiszen az ország nagy része valóban polgárosodni akart. A szó nem csak, hogy nem volt lejáratódva, hanem kifejezetten vonzó kulturális jelentéseket tudott aktuálissá tenni, és egy egész generáció számára vált meghatározó politikai élménnyé. Ráadásul a „polgár” és a „polgári Magyarország” szlogenjeivel az első Orbán-kormány sok szimbolikus lépése mellett könnyen meg lehetett magyarázni a hazai vállalatok támogatásától a családtámogatási rendszer megváltozásán át a csekély mértékű adócsökkentésig szinte mindent.

A Fidesz 1998-as választási hirdetése. Forrás: Hullámvadász (Nagyobb mérethez kattints a képre!)

A Fidesz és Orbán Viktor már sok éve küzd azzal a kihívással, hogy a polgári Magyarország gondolata után ismét előálljon egy hasonlóan sikeres pozitív üzenettel és vízióval, de rendre rossz helyeken keresgélnek. A polgári Magyarország üzenete azért lehetett annyira átütő, mert kitalálói ráéreztek arra, hogy a magyarok mire is vágynak. Az azóta látott próbálkozások is pontosan azért ennyire gyengék, mert a Fidesz valamiért erre nem volt képes ráérezni.

Nem értik a zembereket

Szemléletes példa erre a Fidesznek a 2006-os kampányban kicsúcsosodó plebejus irányváltása. Ekkor állandósult a Fideszben a „zemberekre” való hivatkozás és a filléres kiadásoknak a politika középpontjába való emelése. Ezt a korszakot leginkább a 2006-os fekete, „Rosszabbul élünk”-plakátok és Orbán Viktor kijelentése fémjelzi, miszerint ő „plebejus miniszterelnök” volt. A stratégia látványosan megbukott, hiszen Magyarországon Orbán Viktoron kívül senki sem akart plebejus lenni, vagy legalábbis annak látszani. A Fidesz és a miniszterelnök nem értették meg, hogy a magyar kultúra egyik sajátossága éppen az, hogy itt a zsellértől a kispolgárig mindenki mindig is úr akart lenni.

De a legújabb hívószó, a „keleti szél” és a Kínával való példálózás is arról árulkodik, hogy mennyire nem értik a magyar embereket. Hazánkban ugyanis a Távol-Kelet és Kína emlegetése nem éppen pozitív képzeteket kelt: a legtöbb magyar, tetszik vagy sem, de Kínával az ócska minőségű árukat és a józsefvárosi piacot, meg persze az igénytelen kínai büféseket azonosítja. A magyarok számára azt sem könnyű elfogadni, ha a főnökük német vagy angol – de őket mégis lehet példaként állítani, hiszen úgy akarunk élni, ahogy ők. Na de úgy, mint a kínaiak?! Orbán Viktornak Kína emlegetésével pont azt a népet sikerült megtalálnia, amelyikkel a magyarok soha, semmilyen körülmények között nem cserélnének.

Túl bonyolult

De az sem sokkal jobb, amikor a miniszterelnök nem szemléletes példákkal, hanem absztrakt fogalmakkal, modoros műszavakkal áll elő. A „Nemzeti Együttműködés Rendszerétől” a „Nemzeti Ügyek Kormányáig” csupa olyan, üres kifejezést hallhatunk, melyek az átlagember számára értelmezhetetlenek, és semmiféle azonosulásra nem nyújtanak lehetőséget.

Látható, hogy a rengeteg beszéd és blikkfangos szlogenfaragás mögött az áll, hogy a miniszterelnök és kormánya izzadó homlokkal keresi azt a kulcsszót vagy egyszerű mondatot, amivel ki tudná fejezni kormánya vízióját. A kérdés csupán az, hogy miért nem sikerül.

A Véleményvezérnek két tippje van: vagy azért, mert ők maguk sem tudják, hogy mit is akarnak. Vagy azért, mert nem merik elmondani.

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Véleményvezér Facebook-csoportjához!